Miért szeretsz vezetni?
Szerintem a vezetés egy semmihez nem hasonlítható flow-élményt tud adni. Én gyakran a pozitív és a negatív érzelmeket is a vezetésen keresztül dolgozom fel. Felhangosítom a zenét, nyomom a gázpedált és tele torokból énekelek, miközben akár potyognak a könnyeim is. Mire hazaérek és kiszállok a kocsiból, minden dühöm, szomorúságom elszáll. Ez már önmagában nagyon sokat ad, de a másik fontos tényező, hogy hatalmas önbizalmat, függetlenséget jelent, hogy én és az autóm mindent meg tudunk oldani, mindent el tudunk intézni. Emlékszem az első évekre, amikor még nem volt vezetési rutinom és ha két utcával messzebb kellett mennnem, akkor is az utolsó méterig megterveztem előre az utat. Szerencsére ma már csak a felszabadultság érzése maradt és ezt imádom!
Fontos, hogy milyen színű egy autó? A Fiat 500 L világosszürke színét szereted?
Szerintem fontos, hogy az autó kinézete, színe is passzoljon a sofőr személyiségéhez. Én a kifejezetten erős, harsány színeket nem szeretem az autókon, számomra az örök kedvenc a fehér. Persze az élet úgy hozta, hogy egyetlen autóm sem volt fehér az évek alatt. Nem mondom, hogy ez a világosszürke a kedvencem, de készletes autó volt, nem tudtam rajta változtatni. Viszont praktikusnak biztosan praktikus és szerintem jól áll ennek a modellnek. Úgyhogy nem bánom, mivel rólam tudni kell, hogy nem sok energiát áldozok a kocsi rendbetételére…
A lányaidat érdeklik az autók?
Egyelőre nem különösebben érdeklődnek az autók iránt, számukra talán az egyetlen szempont a funkcionalitás. Befér-e a kutya, elfér-e a lábuk, hosszabb úton hányingere lesz-e a hátsó sorban ülőknek. Ezek viszont nagyon fontos szempontok, hiszen ha ők nem érzik magukat komfortosan, akkor a családi autó pont az alapvető funkcióját nem tudja betölteni. Egyébként minden autóm esetében a legfontosabbb kérdés az volt, mi lesz a becenév, hiszen minden autó családtag, így saját név is jár neki. A kis Fiat a Riki nevet kapta, de volt már Nikoláj és Puszedli is.
Sarkallni fogod a lányokat, hogy minél előbb szerezzék meg a jogsit?
Azt hiszem, igen. Bár biztosan halálra aggódom majd magam. A jogsi megszerzése szerintem a függetlenné válás első lépése, márpedig nekünk négy lányt kell a saját lábára állítanunk. Viccet félretéve, a legfontosabb nevelési elvünk, hogy függetlenségre tanítsuk a csajokat és hogy felelősséget vállaljanak a saját dolgaikért. Emlékszem, nekem mekkora magabiztosságot adott, amikor azon túl, hogy megszereztem a jogsit, később végre valós rutint szereztem. Remélem, ezt a felszabadultságot, örömöt ők is minél hamarabb megtapasztalják.
Szerinted fontos, hogy egy nő tudjon vezetni és legyen saját autója?
Sajnos azt látom, hogy teljesen méltatlan módon eleve degradálja a társadalom a női sofőröket. Éppen ezért hajlamosak vagyunk a párunk mellett elbújni a feladat elől. Legalábbis én sokáig ezt tettem. Ha családi utazásról volt szó, egyértelmű volt, hogy a párom vezet – hiszen az férfimunka. Aztán persze ez egy öngerjesztő folyamattá válik, hiszen ha kevesebbet vezetünk, kevesebb lesz a rutin és szükségszerűen nő a hibázás lehetősége. Ezért gondolom, hogy fontos, hogy minden nőnek és férfinak legyen lehetősége gyakorolni a vezetést, beépíteni az életébe ezt a rutint, hiszen ez összetársadalmi szinten csak az előnyünkre válhat.
Fotók: Szuri Dóra
Smink: Károlyfi Edit
