Városi crossover: 2in1?
A crossoverek néhány év leforgása alatt a világ legnépszerűbb járműkategóriájává nőttek, lendületük pedig egyre nő; térnyerésük jelenleg megállíthatatlannak tűnik. A terepjárók magas építésmódjából adódó biztonságérzet, remek kilátás és jó helykínálat mellett a modern, önhordó padlólemezek, a személyautókkal rokon futóművek, valamint a fejlett technológiai tartalom együtt teszi őket kívánatossá. Vannak azonban olyanok is, akiknek ez csak része a teljes képletnek: ők valódi kettő-az-egyben gépkocsinak tekintik szabadidőjárművüket, amellyel közúton és terepen egyforma magabiztossággal közlekedhetnek. A fejlett elektronikus hajtásvezérlő rendszereknek köszönhetően ma már sok esetben összkerékhajtásra sincs szükség ahhoz, hogy átkecmeregjünk egy-egy csúszós, tapadós, göröngyös útszakaszon. Ha pedig az autó klasszikus mechanikus (vagy, ahogy a Toyota hibrid modelljeinél láthatjuk, villanymotoros) AWD rendszerrel is rendelkezik, tényleg csak megfelelő abroncsok kérdése, hogy akár esőben is eljussunk a csak földúton megközelíthető nyaralóba, vagy fölkapaszkodjunk egy behavazott emelkedőn.
A kulcsszó: tengelyartikuláció
Van azonban egy pont, ahol a legkiválóbb szabadidőjármű sem veszi fel a versenyt a terepjárókkal: ez a úgynevezett tengelyartikuláció. Azaz az első és hátsó tengelyek azon képessége, hogy eltérő mértékben térjenek ki a vízszinteshez képest. Ez mérhető, sőt számszerűsíthető, méghozzá egy 20 fokos rámpa segítségével. Az egyik első kerékkel felhajtunk a rámpára, majd egészen addig haladunk, amíg a másik három kerék valamelyike (rendszerint a rámpa oldali hátsó) el nem emelkedik a talajtól. A rámpaindex (RTI) a rámpán megtett távolság és a tengelytáv hányadosa, 1000-rel szorozva. Ha egy autó képes mindkét azonos oldali kerekével felhajtani a rámpára, miközben mindkét másik oldali kereke a talajon marad, rámpaindexe a megtett távolságtól függően eléri vagy meghaladja az 1000-et.
Mindennek a hétköznapokban nincs persze nagy jelentősége. Sziklákon, vízmosásokban közlekedve azonban az elakadás és a továbbjutás közötti különbséget jelentheti.
Toyotával tesztelték, mire képes egy városi crossover
Hogy demonstrálják a városi crossover és a terepjáró közötti különbséget, az amerikai Autoblog autós weboldal szerkesztői három összkerékhajtású Toyota modellel hajtottak fel a szabványos rámpára. Az első a Toyota RAV4 TRD Off-Road kivitele: a családi crossover terephasználatra optimalizált futóművel szerelt kivitele volt. Az autó 830 millimétert haladt előre a rámpán, mielőtt elemelte volna hátsó kerekét; ez a 2690 mm-es tengelytávval 308-as RTI értéket eredményezett, ami az átlagosnál egy kicsivel jobb crossover eredmény. Ezzel szemben a szintén független első és hátsó felfüggesztéssel szerelt, de alvázas Toyota Land Cruiser J200 több mint kétszer olyan messzire, 1885 mm-re jutott a rámpán. A 2850 mm-es tengelytávot figyelembe véve ez 661-es RTI értéket jelent. Az első tengely egyik végpontja ilyenkor 645 mm-rel magasabban van, mint a másik – ez négy szabványos lépcső magasságának felel meg. A kettő között végzett a Toyota 4Runner TRD Off-Road, egy szintén független kerékfelfüggesztésű, de alvázas építésű szabadidőjármű; 555-ös rámpaindexével jóval közelebb állt az ikonikus Land Cruiserhez, mint a RAV4-eshez.
A tesztelés gyakorlati megvalósításáról az alábbi videóban többet is megtudhatsz.
Amikor ijesztő a kanyar
Ami persze előny terepen, hátrány lehet közúton: a nagy tengelyartikulációra képes autók karosszériája rendszerint ijesztő mértékben bedől kanyarban. A Toyota erre is tud persze megoldást: a Land Cruiser és a 4Runner KDSS rendszere mechanikusan zárva tartja a kanyarstabilizátorokat. Azaz országúton kedvező vezethetőséget biztosít, szükség esetén azonban „elengedi” a tengelyt, hogy az szabadon kitérve dolgozhasson a terep egyenetlenségein. Azok a terepjárók, amelyek nem rendelkeznek ehhez hasonló aktív kanyarstabilizátorral, komoly kompromisszumot követelnek aszfalton. És nem csak a kényelem, de a menetbiztonság szempontjából is.
Fotók: Toyota, Lexus, autoblog.com
