Milyen autóval jársz a hétköznapokban?
Az első autómról nem lehet sem most, sem később múlt időben beszélni. „Opika” van, és míg élek, lesz is. „Opika” egy Opel A1 Vectra, 1.7td Isuzu motorral, aminek a története van. Az autót még édesapám mentette meg magának több mint egy évtizede. Hónapokig nézegette a hirdetést, de sokallta az árát, majd egyszer csak arra lett figyelmes, hogy levették a netről az autó hirdetését, majd felrakták újra, immár olcsóbban, de törötten. Kiderült, hogy lett volna rá vevő, ezért a tulaj elvitte az autót papíroztatni, ekkor balesetet szenvedett. Így a vevőnek mégsem kellett, apukámnak viszont igen, így megvette. Hónapokon keresztül minden délután foglalkozott vele. Apró darabokra szedte, kibelezte, a menthető alkatrészeket megjavította, a menthetetleneket kicserélte. Apukámnak karosszéria-lakatos a szakmája, de nagyon ért az autószereléshez is, így a fényezésen kívül szinte mindent saját maga csinált. Amikor kész lett, úgy nézett ki, mintha most gurult volna ki a gyárból. (Vannak nők is, akik értenek a szereléshez. Ilyen például Aranka: Új “szívet” kapott Aritól a 231 lóerős, jobbkormányos Mazda RX8)
Évekkel később, miután meglett a jogsim (igazából már előtte is), azon töprengtem, milyen kocsit vegyek magamnak. Akkoriban még diák voltam, diákmunkás fizetésből pedig csak minimális keretem volt autóra. Emiatt roncsabbnál roncsabb autókat mutogattam apumnak a használtautón, amit idővel megelégelt és úgy döntött, hogy inkább felkínálja nekem megvételre Opikát, ő meg vesz magának egy másikat. Megvettem tőle Opikát, utána vett magának egy ugyanilyen Vectrát, ami szintén az enyém lett közel másfél éve, mert Opika az idő vas foga miatt újra restaurálásra szorul. A második Vectra, amit jelenleg használok, Opika donorja lesz. Ja, amúgy az alkaromra tetováltattam Opika képét, így akkor is velem van, amikor épp nem őt vezetem. Az a tervem, hogy megszerzem rá az OT rendszámot (oldtimer – a szerk.), fűtött garázst kap, és „nyugdíjaztatom”.
Ha választhatnál egy álomautót magadnak, mi lenne az?
Én sokszor az embert az autójával párosítom össze, vagyis az autója alapján ismerem fel, így számomra az autó védjegyként is funkcionál. Én nem a „hosszú szőke hajú csaj” vagyok, hanem az, „akinek az a régi, kék Vectrája van”. Sosem szerettem a tömeghez tartozni, a választásom egy nem éppen népszerű autóra esne. Úgy érzem, nagyon illene hozzám, és nagyon tetszik mind stílusilag, mind műszakilag, a 2. generációs Saab 9-3, 2.0T XWD szedán.
Ez is érdekelhet: Íme, a csinos női kamionsofőr, akit százezrek követnek a neten
