Mit szeretsz leginkább a munkádban?
A sikerélményeket. Nem csinálom még olyan régóta ezt, így nagyon tudok örülni, ha érzem magamon a fejlődést. Nem vagyok profi, de igyekszem az lenni. Ez persze még rengeteg tanulással jár. Imádom, hogy világot láthatok, imádom a kamionok hangját és introvertált jellemvonásokkal imádom, hogy ez viszonylag egy magányos munka.
Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget?
Nehéz, hogy keveset vagyok a családommal. És nehéz ellenállni a vezetés közbeni nassolás kísértésének. Mióta nemzetközizek, 12 kiló jött fel rám és ez nagyon zavar. Próbálok változtatni rajta. Nehézség az is, hogy idegen nyelven megértessem magam. Németül a munkám során pár szót megtanultam, angolul gyenge középfok szinten tudok. De mit sem ér a tudásom a hadarás, az elharapott szavak és a különböző akcentusok esetén.
Mikor kezdtél el vezetni?
Úgy emlékszem, kb tíz éves voltam, amikor először ültem a volán mögött. Apukám ölében vezettem először egy földúton. Amikor nagyobb lettem, anyum SX4-ét vezettem egy nagy betonplaccon. 2016-ban szereztem meg a jogsim B kategóriára, ezután 3-4 hónapig nem vezethettem egyedül. Legtöbbször apum ült mellettem. (Anyukámat is apukám tanította vezetni, meg az anyai nagypapám. Ők mindketten hivatásos gépkocsivezetők). Mivel az apukám tehergépjármű-vezetőként dolgozik évtizedek óta, és felnézek rá, így ezt a pár hónapot továbbképzésnek fogtam fel, nem felügyeletnek. A „továbbképzésem” után is sok ember mondta, hogy van érzékem a vezetéshez. „Látszik, hogy apád vére vagy! „Te vagy az egyetlen csaj ismerősöm, aki jól vezet!” Ezeket a mondatokat mind megkaptam. Ahogy jöttek folyamatosan az elismerések, elkezdtem gondolkodni. Mindenkinek van valami tehetsége. Nekem ez lenne az? A vezetés? Ekkor jött a megvilágosodás: tehergépjármű-vezető akarok lenni! (Benned is megragadtak bizonyos mondatok, amelyeket például az oktatódtól kaptál? Itt összegyűjtöttünk néhány gyöngyszemet: Mondatok tanulóvezető korunkból, amelyek örökre belénk égtek)
Cikkünk folytatódik a következő oldalon.
