A 24 éves Kovács Fanni, azaz „TruckerFanni” nagy álma, hogy egy nap kamionnal mehet el egészen Skandináviáig. Nem mindennapi tervét talán hamarosan meg is valósíthatja, hisz nemzetközi tehergépjármű-vezetőként keresztül-kasul menetel Európában. A hosszú kamionos utak számára inkább életformát jelentenek, mint sem munkakört. Megkérdeztük Fannit, hogyan éli mindennapjait egy női tehergépjármű-vezető. Tudtad, hogy kamionnal versenyeket is rendeznek? Az Európa Bajnokság egyetlen női résztvevőjével mi is beszélgettünk: Steffi Halm: A versenyek előtt még ma is izgulok
Hogyan kerültél erre a pályára?
Ez egy életforma, amit a családból hozok magammal. Nagypapám nemzetközi buszsofőr volt, apukám és a bátyám tehergépjármű-vezetők. Mondhatni, ebbe születtem bele és ebben az életformában is nőttem fel. Apummal sokat jártam kamionozni már egészen kicsiként is. Többet voltam vele a kamionban, mint az óvodában. Gimisként pedig Svájcba is kijártam vele. Nagyon szerettem vele menni.
Furcsa, de csak jogsi szerzés után gondolkodtam el azon, hogy én is ezt csináljam. Miután megvilágosodtam, pont kapóra jött, hogy vége lett a sulinak, ezáltal a diákmunkámnak is, így szinte azonnal megkezdhettem a tehergépjármű-vezetővé válás felé vezető utamat. Furgonsofőr lettem. Voltam futár, belföldeztem hűtőssel, de egy nagyobb kiadás miatt sofőrszolgálatoztam is. Mindeközben spóroltam a nagy kategóriás jogsikra. (A Suzukinál női vontatmányvezetővel is találkozhatsz: Élet a Suzuki-gyárban: egy női targoncavezető mindennapjai)
Jelenleg mivel foglalkozol pontosan?
Főállásban nemzetközi tehergépjármű-vezető vagyok egy nyergesvontatóból és ponyvás félpótkocsiból álló mega járműszerelvényen. Nagyrészt autógyáraknak szállítok alkatrészt. Másodállásban, ami jelenleg szünetel a pandémia miatt, privát limuzin sofőr vagyok. Privát alatt azt értem, hogy nem egy kibérelhető party limót vezetek, hanem üzletembereket szállítok. De hamarosan indul a saját fuvarozó cégem, így bővül a lista.
Nőként hogyan tudod megállni a helyed?
Amikor furgonoztam, kaptam előítéleteket bőséggel, ma már viszont kevesebb megjegyzés ér. Kezdő kamionosként nehezebb volt. Ha bénázni láttak, arra fogták, hogy nő vagyok, nem arra, hogy kezdő. Persze tisztelet a kivételnek, mert nem mindenki gondolja így. Az a tapasztalatom, hogy ha egy nő nagy vasat vezet, általában jobban elismerik, mint egy B kategóriás jogosítvánnyal rendelkezőt. Pedig ma már nincs akkora különbség a női- vagy férfimunka közt, mindenki megtalálhatja a számításait szokatlan területeken is. Különbözőek vagyunk – van, akinek nem való ez az életforma, van, akinek igen, és ez nem nemtől függ. (Arról, hogy a nők valóban rosszabbul vezetnek-e, mint a férfiak, itt olvashatsz: A nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak? Autósiskolák válaszolnak)
Interjúnk a következő oldalon folytatódik.
