Élet a Suzuki-gyárban: egy női targoncavezető mindennapjai

Viszonylag ritka látvány egy női vontatmányvezető, aki a targoncán nagyobb vontatmányokat szállít egyik pontból a másikba egy autógyárban. Főleg ritka, ha ezt mindössze 35 évesen teszi úgy, hogy 16 éve dolgozik az adott munkahelyen. Ő György Ildikó, a Magyar Suzuki Zrt. munkatársa, vontató targoncavezető, akinek a munkája egyben a hobbija is. Hogy miért, azt mesélje el ő maga!

Hogyan alakult az eddigi 16 éves pályafutásod a Magyar Suzukinál, milyen pozíciókban dolgoztál?

2004 márciusában kezdtem dolgozni a Magyar Suzukinál – akkoriban még a Wagon R-ek és az Ignisek élték fénykorukat a gyártósoron –, és először szalag mellett, szerelősoron dolgoztam, ami fizikailag megterhelő volt. Eleinte akadtak nehézségek, mélypontok is, és sok korábbi kollégámtól többször megkaptam, hogy ezt néhány hétnél tovább nem fogom tudni csinálni. Én pedig úgy gondoltam: „Nem lehet igazuk!”, és folytattam. Ha nagyon nehéznek éreztem, arra gondoltam, holnap majd jobb lesz – és így is lett! Később aztán némileg átalakult a feladatköröm, más alkatrészeket szereltem be az autóba, majd idővel az in process ellenőrzésre, a minőségellenőrzésre kerültem. Telt az idő, és az évek során igyekeztem minél több pozíciót és állást betanulni, folyamatosan fejleszteni magamat. Nagyon élveztem ezt a munkát, 2008-ban pedig csoportvezető-helyettessé léptettek elő. Ekkor robbant ki a gazdasági világválság. A párommal együtt – ő is a Suzukinál dolgozik – azonban nyugodtak voltunk: biztos és stabil munkahelyet tudhattunk mindketten a magunkénak.

György Ildikó targoncavezető suzuki
“Nem megszokott, hogy egy nőnek ilyesmi területen legyenek ambíciói, én azonban mindig is szerettem a kihívásokat és kerestem is azokat.”

Mi történt ezután?

2011-ben ismét előléptettek: csoportvezető lettem, szintén a minőségellenőrzésen. Ezt a feladatkört is nagyon szerettem. Területi átszervezések miatt újból csoportvezető-helyettesként, új területen, a végellenőrzésen kezdtem el dolgozni. Ez újabb kihívást jelentett, ugyanis ekkoriban kezdtük el az SX4 S-Cross gyártását, ami rendkívüli előrelépés volt. Egyben technikailag rengeteg újdonságot jelentett a sokkal bonyolultabb autók összeszerelése és ellenőrzése. Később aztán a Vitara prototípus gyártásánál is itt voltam még.

2014 év végén vártuk a gyermekünket, ezért 2015 és 2016 kimaradt számomra a Suzukinál, 2017-ben tértem ismét vissza. A lelkesedésem töretlen volt, ám számos tényező és sok tekintetben a körülmények megváltoztak. Egyre inkább azt tapasztaltam, a minőségellenőrzésen nem tudok tovább fejlődni, motiváltan dolgozni, éreztem, hogy váltanom kell. Szerencsére ebben kaptam segítséget, így kerültem a Material-hoz (alkatrész ellátási csoport). Már rövid idő elteltével azt éreztem: megtaláltam a helyem, hazaérkeztem! Kezdetben az anyagátvételen voltam, majd 2018-ban elvégeztem a targoncavezető tanfolyamot, sőt, decemberben még a villástargonca képzésre is beírattak – kérésemre! –, így erre is megszereztem a jogosítványt. Jelenleg is a vontatón vagyok. Nagyon szeretem, tényleg olyan, mint egy hobbi!

Ez nem kimondottan nőies munkakör. Mi motivált abban, hogy női vontatós állást pályázz meg?

Amikor először szóba került, hogy ebbe a pozícióba, vontatós munkakörbe kerüljek át, akkor eleinte sokaktól megkaptam, hogy „de hát a Material-on nincsen női vontatós állás!” Mire én azt mondtam: „Higgyétek el, hogy van, csak adjatok lehetőséget és megmutatom!” 2019-ben aztán egy üresedés folytán lehetőséget kaptam. Először nagyon furcsán néztek rám a kollégák, volt, aki azt is megkérdezte, büntetésből vagyok-e ott, mire azt feleltem: „Nem, én kértem!”. Erre aztán csak újabb furcsa pillantásokat kaptam.

A következő oldalon kiderül, hogy van-e másik női vontatmányvezető a Suzukinál.

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
1
2
3