A Renault Fuego története 1976-ban kezdődött, amikor a Renault a teljes választék megújítása mellett döntött. Két modell, a Renault 15 Coupé és a Renault 17 Coupé taposta ki az utat az új Fuegonak. Az új modellt, amely a Renault 18 padlólemezére épült egy népszerű kupénak szánták. A palettán az első olyan autó volt, amely megtörte a modellek számmal történő elnevezésének hagyományát. A modell dinamizmusa és karaktere egyértelműen jelezte, hogy a cél a nemzetközi siker.
Vonalvezetése a nyolcvanas évek formáit idézte
Az eredeti formaterv egyértelműen a sebességet idézte. A széles ajtókon keresztül a hátsó ülések is könnyen elérhetőek voltak. Az ék alakú formavilágot, amelyet a lekerekített élek tettek a kornak megfelelően modernné, 1976-ban láthatta először a Renault vezetése. A nagyközönség ezen túl 1980-ban, a Genfi autószalonon ismerkedhetett meg a modellel. A vonalvezetés az akkor kezdődő 80-as évek formáit idézte már meg. A technológiát illetően a karosszéria a B-oszlopig majdnem teljesen a Renault 18-é volt, a komoly innovációk a hátsó részben kezdődtek. A sportos vonalak ellenére a 4 üléses Renault Fuego nagyon is funkcionális modell. A hosszú, üvegezett hátsó ajtó és a lehajtható hátsó ülések segítségével hosszú tárgyak is könnyedén rakodhatók voltak. A csomagtartó kapacitása a maga 375 cm3-ével nem tért el az akkor a piacon megtalálható családi modellekétől, és az, hogy az ülések lehajtásával ez 814 cm3-re volt növelhető, csak még vonzóbbá tette a Renault Fuegot.
A Fuego mindenkihez szólt
A belső térben elöl a pilóta-fotelek vagy a magasabb felszereltségi szinten elérhető különleges műszerfal nyűgözték le az utasokat. A csúcsverzióban elektromos ablakok, bársony kárpitozás, szervokormány és zöld árnyalatra sötétített ablakok is helyet kaptak. A legdrágább – GTX – változat volt az, amely a világ első szériaautójaként infravörös távirányítóval ellátott központi zárat tartalmazott. A Fuego mindenkihez szólt – pénztárcától függetlenül. Épp ezért az alap TL és turbós változatokon túl, a paletta tartalmazta a GTL, TS, GTS, TX, és GTX verziókat. Kapható volt turbófeltöltős dízelmotorral is. A lökettérfogatok 1400 és 2 000 cm3 között mozogtak.
A turbódízeles Renault Fuego teljesítménye páratlan volt
Kizárólag Európában volt elérhető a J8S kódú 2 068 cm3-es, 88 LE-s turbódízel motor. Ennek a változatnak a teljesítménye páratlan volt: 177 km/h max. sebesség, gyorsulás 0-100 km/h-ra 13.2 mp alatt és 100 km-en átlagosan 8 literes fogyasztás. 1983 tavaszáig a Renault Fuego turbódízel volt a világ leggyorsabb dízelmeghajtású modellje. A francia piacon túl kiemelten sikeresen szerepelt a belga, és olasz piacokon is. A Renault 25 megjelenésével (1984) a Fuego opcionálisan kérhető felszereltségeinek listája megnőtt, így elérhetővé vált a kormányról vezérelhető audio, elektromos tükör és a fedélzeti számítógép is. A GTS változat volt a legnépszerűbb, ebből 226 000 példány készült el, 5 év alatt. 1997-ben a Renault bemutatta a Megane Coupét, amelyet a Fuego utódjának szántak.
Összefoglalva tehát, az 1982-es Renault Fuego volt az első autó, amely szériában infravörös központi zárral volt felszerelve. Emellett a fedélzeti audio a kormányon elhelyezett gombokkal volt vezérelhető. Az első turbódízel kupéként pedig sokáig a világon kategóriájában a leggyorsabbnak számított.
