Rendhagyó autós születésnapi buli a Bükk-vidék és a Zempléni hegység ölelésében
„…felbőg a motor, rajtad van a sor, angyalszemű, csak egyszer élünk…” Még ha a klasszikus slágerben említettekhez hasonlóan 8 henger és füstölő radiál nem is volt, mégis valami egészen különleges, felemelő érzés és egyben egy hatalmas adag gyermeki izgatottság tört rám, amikor néhány napja negyvenhárom Toyota C-HR-rel konvojoztam együtt, keresztül-kasul Miskolc városán, motoros rendőri felvezetéssel. Tisztára olyan volt az egész, mint az amerikai filmekben, csak éppen nem egy forgatásba cseppentem bele, hanem az autó egyik legnagyobb magyarországi facebook csoportja, a Toyota C-HR Club Hungary fennállásának 6. szülinapját ünnepeltük, sok, hozzám hasonló, mondhatni fanatikus emberrel, akik rajonganak az autójukért. De ne szaladjunk ennyire előre.
A különféle social media felületeket böngészve feltűnik, hogy ma, az Instagram és a TikTok térhódításával, főleg a fiatalabb, Z-és alfa generáció körében a facebook, így a különféle facebook csoportok népszerűsége is csökkent. Mégis van egy olyan autós facebook csoport, amelyről biztosan állíthatom, hogy nem csak az aktivitását tekintve, de értékeiben is kiemelkedik a többi közül. Amelyben egy olyan közösség verődött össze az évek során, ahol a többieket maximálisan tiszteletben tartva, emberséges módon segítjük egymást, válaszolunk az autóval kapcsolatban felmerülő kérdésekre, legyen az kisebb, apró-cseprő dolog, vagy akár egy átfogóbb információkérés, és együtt örülünk egymás örömeinek. Ez a facebook csoport a Toyota C-HR Club Hungary.
Egyik megalapítója, lelke, motorja és egyben adminisztrátora Priegl Timea, aki szintén Toyota C-HR rajongó, és szívvel-lélekkel vezeti ezt a csoportot immár 6 éve. Vele beszélgettem a kezdetekről, a csoport mindennapjairól, hogy milyen úton jutott el a hatodik születésnapig, amelyet Miskolcon, a Toyota Balogh kereskedelmi vezetőjével, Smiger Gergővel közösen álmodtak és szerveztek meg.
Timi, kezdjük a legelejéről. Mondanál pár szót magadról és arról, hogyan született meg a Toyota C-HR Club Hungary?
Huh, hát erre a kérdésre nehezebb válaszolnom, mint gondoltam…
Mondhatnám, egy unatkozó háziasszony vagyok, aki ráér és a virtuális térben éli ki magát, de a valóság ettől messzebb nem is lehetne. Marketingesként dolgozom egy multinál, ennek minden szépségével és hátrányával együtt és mellette egy csodálatos 2 és fél éves kislány anyukája vagyok, illetve valahol egy 6 éves csoporté is.
Kezdeném onnan, hogy világ életemben rajongtam az autókért és valójában mindenért, aminek kereke van, legyen az motor, autó vagy akár egy tank. 2015-ben láttam meg először a Toyota C-HR-t, ekkor még koncepcióként, 2016 őszén pedig már élőben, a sorozatkész, de előgyártott verziót a modell magyarországi bemutatóján. Beleültem és elfogott az az „itthon vagyok” típusú érzés. Egy másodperc alatt lett szerelem, birtokolni akartam, pedig alap esetben messze áll tőlem a birtoklási igény, de ez más volt.
Teljesen megértelek, ez az érzés nekem is ismerős volt, amikor először próbáltam ki a C-HR-t. Úgy tudom, teljesült is a vágyad.
Igen, az élet úgy hozta, hogy 2017 őszén a magaménak mondhattam egy 1.2 Turbós verziót, és mivel minden Toyota modellnek van facebook csoportja, elkezdem keresni a C-HR-ét. Találtam is egy három tagot számláló csoportot, azonnal jelentkeztem és beszélgetésbe elegyedtem az adminisztrátorral. Két nappal később én is adminisztrátor lettem és elkezdtem pörgetni a csoportot, tartalmakat gyártani, jelezni, hogy „hahó, mi is létezünk már”. Szépen gyarapodtak is a tagok, míg nem 2018 augusztus 8-án a másik adminisztrátor úgy döntött „nekem adja” a csoportot. Ezért ez a klub szülinapja. Örökre hálás leszek neki ezért a lehetőségért.
Mi történt azután, hogy egyedül maradtál és teljesen a tied, a te felelősséged lett a csoport?
Azt gondolom, hogy egy ilyet működtetni, fenntartani csak is szenvedéllyel és óriási elhivatottsággal lehet. Azóta nagyon-nagyon sok időt és energiát fektettem bele, mert valódi szerelemprojektté vált.
Van pár alapelvem, amit próbálok követni a klubvezetés kapcsán. Például, hogy sosem áldoznám fel a minőséget a mennyiség oltárán, ami a tagokat illeti, hogy a mai online, személytelen világban próbálok értéket és valódi kapcsolódásokat teremteni, hogy a tagok tiszteljék egymást és egymás tulajdonát.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire kinövi magát ez a projekt. Jelenleg közel 5000 tagunk van.
Ha valaki csatlakozni szeretne a klubhoz, van-e ennek bármi anyagi vonzata?
A klubtagság nem jár semmivel, nem anyagi alapon működünk, nincs semmilyen tagdíj. Ha olyan programot találok ki, mint például egy vezetéstechnikai tréning, ahhoz mi tagok adjuk össze a pénzt. Van egy tagságot szimbolizáló matrica is, ami szintén ingyenesen jár, ha valaki eljön egy találkozóra, mert itt is hiszek a személyes találkozásokban.
Ez a tagságot szimbolizáló matrica egyfajta összetartó kapocs is. Mesélnél erről picit bővebben?
A matrica kezdetben igazából csak a „tartozom valahova” szimbóluma volt, míg nem elkezdtem kedvezményekért kilincselni, hogy több előnye is legyen. Több Toyota márkaszerviz is pozitívan állt a kérésemhez, de sajnos olyan is akadt, aki nem. Ennek kapcsán vettem fel a kapcsolatot a Toyota Balogh miskolci szalonjával, ahol Gergő személyében azonnal partnerre találtam a szervizkedvezményt illetően és átérezte, hogy nekem mekkora szerelem és mennyit jelent valójában ez az aprócska csoport és hogy mekkora lehetőség rejlik egy ilyen megmozdulásban. Felajánlotta, hogy akár tarthatnánk találkozót is náluk, örömmel adnak „otthont” nekünk.
Mivel bevallom őszintén Miskolcon finoman szólva sem vagyok ismerős, ezért ő volt a segítségem a megfelelő helyszínek felkutatásában és a programok szervezésében, lebonyolításában.
Gergő, mi volt az első gondolatod, amikor Timi megkeresett?
Először is megnéztem a klub facebook oldalát, csatlakoztam és azonnal igent mondtam!
Azt gondoltam, hogy szeretnék, mint Toyota Balogh részese lenni ennek a csapatnak, és nagyon örülnénk, hogy egy ilyen fórumon is bemutathatnánk márkakereskedésünket.
Mesélnél picit magadról?
Nyolcadik évemet töltöm az autókereskedelemben és 2023 októberétől a Toyota Balogh miskolci márkakereskedését erősítem, mint kereskedelmi vezető. Előtte egy prémium autómárkát forgalmazó kereskedésben voltam értékesítési és szalonvezető.
Szeretem az autókat, mint minden férfi genetikailag, de legfőképp az autó értékesítése során megismert emberek elégedettségét és a sok örömteli pillanatot kedvelem a legjobban, amit nap mint nap tapasztalok.
Mi motivált, hogy magadra vállald ennek az eseménynek a szervezését?
A motiváció egy esemény szervezésekor nekem mindig adott és nagyfokú, imádok megszervezni, lebonyolítani egy autós rendezvényt, amiben az elmúlt években volt szerencsém nagy tapasztalatot szerezni.
Másrészről pedig pont időszerű volt egy ilyen fajta esemény a márkakereskedésünk életében, ahol a fentebb említett, 2023 végén elkezdett munkásságomat és átalakulásunkat egy nagyobb közönség előtt is be tudtam mutatni.
Mit vársz ettől a megmozdulástól?
Amellett, hogy az eseményen bemutattuk, mire is vagyunk képesek egy megújult és motivált csapattal, szeretném, ha ez az aktivitásunk az ismertségünkben és a piaci jelenlétünk megerősödésében hatna pozitívan, valamint plusz értékesítési darabszámot és elégedett ügyfeleket várok ettől a rendezvénytől.
Jól érezted magad ebben az összeszokott társaságban? Valóban befogadóak?
Teljes mértékben! Első perctől kezdve, akikkel csak beszéltem a klubtagok közül, mindenki befogadó és pozitív volt! Ennek külön örülök, hiszen sok pozitív visszajelzést kaptam, illetve rengeteg mosolygós arccal és elégedett tekintettel találkoztam, amit külön köszönök mindenkinek!
Köszönöm Timi és Gergő, hogy megosztottátok ezeket az érdekes gondolatokat. Hogyan értékelnétek ezt a szülinapi találkozót? Mit gondoltok, sikerült mindent úgy megvalósítani, ahogy megálmodtátok?
Timi:
Az országban több helyen szerveztem már találkozót, de szerintem messze ez volt a legjobb. Nyilván a szívélyes fogadtatás és az a fajta profizmus, amit tapasztaltam, nagyban közre játszik benne. A rendezvény során voltak apróbb hibák, vagy amit utólag már kicsit másképp csinálnék, de ettől lett emberi az egész és nem egy végletekig megtervezett marketing esemény. Azt gondolom, egy fantasztikus napot töltöttünk együtt és rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak.
Gergő:
Nagyon örülök, hogy megismerkedtem a klub számos tagjával, de akikkel nem is sikerült beszélgetnem, már a köszöntő alatt láttam a szemekben azt az elszántságot a modell iránt, amit kevés alkalommal tapasztaltam eddigi pályafutásom során.
A klubtagok hozzáállása példaértékű, például volt, aki hajnali 4-kor indult, hogy ideérjen, de az ország számos pontjáról jöttek még, ami nagyon megtisztelő volt és magas szintre emelte a motivációmat a lebonyolításban is.
Mi volt az, ami a legjobban tetszett ezen a rendhagyó szülinapon?
Timi:
Huh, ha csak egyet emelhetek ki, akkor az a megérkezés és viszontlátás öröme, amikor sorra gördültek be a C-HR-ek a Toyota Balogh parkolójába és a tagok ismerősként üdvözölték egymást, még ha korábban csak a virtuális térben találkoztak, akkor is. Ezt klubvezetőként különösen szívmelengető látni és ilyenkor jövök rá, hogy megéri a rengeteg befektetett energia, mert valóban sikerül értéket teremteni. Ugyanez az érzés fogott el, amikor vacsora közben végignéztem a kedélyesen beszélgető csapaton.
De élményben a motoros felvezetéses konvojozás, végig örömködtem az anyós ülésről, nézve a rengeteg libasorban közlekedő C-HR-t és határtalan büszkeséggel töltött el.
Gergő:
Nagyon nehéz egyet kiemelni, főleg, ha szervezőként vagy jelen, mert ilyenkor a lényeg, hogy a vendégek érezzék jól magukat és nekik tetszen minden perce az eseménynek.
Azonban, ha egyet ki kell emelni, az a közel 1 km-es konvoj volt, ahogy áthaladtunk a városon, motorosrendőri felvezetéssel. Nekik ezúton is köszönet, profi munkát végeztek!
Szóval igen, a konvojozás motoros rendőri felvezetéssel. Amiről már a legelején is meséltem. Ami szerintem nem csak Timinek, Gergőnek és nekem jelentette a találkozó egyik legnagyobb élményét, de az szinte összes résztvevő klubtárs nevében is elmondhatom ezt. Az érzés, ahogy előttem és mögöttem is hosszú-hosszú sorban csak Toyota C-HR-eket láttam… ahogy villogva, dudálva vonultunk… ahogy az utcákon sétáló emberek, és a lezárt kereszteződésekben a többi autós is mosolyogva integetett nekünk… Ujjongva intettem vissza én is, és hatalmas büszkeség töltött el, hogy ehhez az összetartó, vidám közösséghez tartozom. És ugyanezt az örömet éreztem akkor is, amikor este, a nap fáradalmait már kipihenve beszélgettünk a sátoraljaújhelyi szálloda teraszán, háttérben a Zempléni-hegység lélegzetelállítóan szép vonulataival.
