300 lóerős teljesítmény, 5,4 másodperces 0-100 gyorsulás egy családi méretű crossovertől nem semmi. Mini ez egyáltalán? Szerintem inkább Maxi, minden szempontból. A Mini Countryman a Mini ötajtós családi változata, amelynek John Cooper Works (röviden: „JCW”) nevű sport változata röpített minket a teszt során.
Csapjunk rögtön a lovak közé!
Kezdem rendhagyóan ott, hogy beülök és elfordítom a kulcsot imitáló kapcsolót. Sportos wrumm-al ébred a kétliteres turbós benzinmotor. Óvatosan keringek vele Vecsés útjain, várom, hogy bemelegedjen. Hosszú egyenes kerül elém, autó egy szál se. Padlózom a gázt! Te atyaúristen! Fütyül a turbó, felszisszen a levegő ahogy a motorba préselődik és valami brutális tolóerő paszíroz bele az ülésbe. A szívem feldobog, elönt az adrenalin. Kell ennél több? Alig térek magamhoz és lám, egy kis kallantyú a műszerfalon: „experiences” vagyis az „élmények” állítógombja. Kicsit félve, de elkezdem nyomogatni, ebből még kisülhet valami meglepi… Átváltozik a kijelző és egy gépi hang felkiált: „Juhuuu”. A Mini máris „Gokart” módba kapcsolt: tényleg olyan érzés, mintha egy gokartot vezetnék: keményebb a kormány és sokkal agresszívabb a gázpedál, a fék és a váltó vezérlése. Forszírozom a kanyarokat és eláll a lélegzetem. Elképesztően stabil, élvezet vele közlekedni. Durrogó hang a váltásoknál, olyan gyorsan kapcsolgat fel és vissza, hogy az elképesztő. Közben óriásit gyorsulunk, te jó ég, még a kormányt is végre rendesen kell fogni mert bizony csavargatja ez a bődületes erő a kezem alatt. Ez egy élmény autó a javából, amivel még a családot is elvihetjük egy jót csapatni. Garantált a hatás: sikítva élvezi minden korosztály és nagyokat kacagunk közben, majd újrázunk!
Mitől ilyen kis morcos?
Az autóhívők körében nem ismeretlen – hasonlóan az M-es BMW-hez és az AMG Mercedeshez – a John Cooper Works, vagyis JCW elnevezés, ami a Mini ikonikus sportváltozatára utal. Nem is rejtették véka alá ezúttal sem: extravagáns kiegészítőkkel és fényezéssel feltűnő crossover forma a nagyra nőtt Mini, 20 collos kockás zászlót mintázó felnik mögött rejlő piros féknyergekkel, a négy kipufogóvéggel nem valami „langyos” helyváltoztatásra enged következtetni. A tűzpiros fényezésű tükör és a „morcosító csík” az elején – azon kívül, hogy a Drive Me Baby színösszeállítása – büszkén jelzi: el az utamból én a Mini gonosz nagybátyja vagyok: Maxi, Németországból! Miért pont Németországból? A Mini sportos kiállású családi crossoverét immáron a BMW gyártja Lipcse mellet.
Sportos, otthonos belső
Bár technikai értelemben rokona a BMW-nek, mind kívül mind pedig a beltérben sikerült egyedit alkotni. Ahogy a műszerfalra nézünk egyből tudjuk, hogy egy Miniben ülünk. A kerek középső kijelző különböző témák szerint konfigurálható. Nagyon látványos a grafikai megjelenítése, végre nem olyan, mint „minden másban”. Még a kedvesünk vagy gyermekünk képét is kitehetjük háttérnek. Szükség is van néha a figyelő szempárra, hogy ne toljuk túl: a 300 lóerős játékszerrel ésszel kell bolondozni!
A feltűnően csinos piros-fekete szövet kárpitozásból nem csak az ajtókra, hanem még a műszerfalra is jutott bőségesen, otthonossá téve ezzel a miliőt. A vezetői környezet egyértelműen sportos: a kormány jó vastag, öröm tekergetni. A szükséges infók előttem egy kis lapra vetítve, a többi pedig a nagy kerek „középkorongon”. Minden digitálisan állítható, ez egyfelől korszerű más részről azért a légkondinak lehetnének fizikai gombjai, szerencsére a kijelzőn dedikált helyen lehet minden fontosat állítani így megszokható a kezelése. A sportos ülés finoman körülölel, jól tart, deréktámasz és masszázs funkció is jutott bele, egyedül a vegán bőr ülés klimatizálását hiányoltam, bár a tempósabb kanyarok közepette lehet az sem segített volna rajtam, kimelegedtem!
Hátul is szellős a térkínálat: jó magasan fut a tetőív így felnőttek is kényelmesen utaznak és a nyitható panoráma tető ellenére is bőséges a fejtér. A gyermekülés is szépen elfér úgy, hogy az első ülésen nem kell lótusz ülésben utaznia senkinek. A csomagtartó 2 rétegű és 460 literes űrtartalma simán elég egy kis család számára.
Milyen vele együtt élni?
El is indultunk hát egy hosszabb balatoni kalandozásra. Mind a 4 ajtóba fért egy-egy palack ásványvíz, jól jött a nyitható kis doboz a két első ülés között a cuccainknak. Visszaállítottam valami „polgáribb” üzemmódba és csendesen suhantunk amíg megálljt nem parancsolt a kivezetőn araszoló kocsisor. Legalább volt alkalmam megtapasztalni milyen szép összhangban dolgoznak a Mini vezetéstámogató rendszerei. Araszolásnál jól jött, hogy sem a féket sem a gázt nem kellett nyomkodnom, szépen elindult megállt kb. ezerszer egymás után, a kormány pedig szépen követte a pályán a kanyarok ívét. Ez tempós haladás mellett is megnyugtató volt, tud ez a Maxi ilyen kis szelíden is viselkedni. De amikor felébredt a gyerek és azt parancsolta: taposs bele, akkor aztán újra önfeledten durrogtattunk, gyorsultunk és kanyarodtunk élvezve az autó játékos mivoltát. Kicsit én is újra gyermekké váltam!
Az új Mini Countryman annyira egyedi színfoltja a mai autópiaci kínálatnak, hogy nem is igazán tudok hasonlóan karakteres és gyors, élményekben ennyire gazdag crossovert mondani. Talán a BMW kínálatában akadnak még hasonlóan jól motorizált példányok.
Mennyi az annyi?
A fogyasztás arányos a „lehívott” teljesítménnyel: ha nem nyomjuk ki a szemét 7-8 liter körül elautózhatunk vele. Ha durrogva, sziszegve meg-meg indulunk akkor azért inkább 9-10 liter körüli fogyasztásra számítsunk 100 kilométereként. Ez így sem sok egy 300 lóerős 2 literes turbós crossovertől.
Akinek kevésbé szívügye a sportos autózás, annak is van egy jó hírünk: A Mini Countryman meglepően sokféle motor választékkal elérhető: kapható kisebb teljesítményű benzines erőforrásokkal (elég széles a skála), de dízel üzemű és teljesen elektromos változat is választható. Az árlista a kisebb benzines motorral 13.490.000 forinttól indul, az elektromos változatért 22.617.000 forintot kérnek. A tesztelt John Cooper Works 300 lóerős benzin motorral és négykerék meghajtással, szinte teljes extrával kicsivel több, mint 23.000.000 forintba kerül.
