Év Autója 1969: nyert a Peugeot 504
A Peugeot több mint fél évszázaddal ezelőtt aratta első győzelmét az Év Autója megmérettetésen. Az utókor igazolta a zsűri döntését: az 504 bámulatos karriert futott be. Európában kifinomult, egyszerre kényelmes és stabil (elöl-hátul független) felfüggesztése, a fejlődő országok piacain robusztus technikája tette hallatlanul népszerűvé a tágas autót. Ezeknek a műszaki erényeknek köszönhette az afrikai terepralikon elért számtalan győzelmét.
A karosszéria a Pininfarina stúdió munkája, kivéve az orrkialakítást. A legenda szerint amikor Aldo Brovarone, a dizájnstúdió akkori vezetője meglátta a Peugeot házon belüli tervezőinek javaslatát, eldobta saját rajzait, így kiáltva fel: „ezek a fényszórók olyanok, mint Sophia Loren szemei!” A modellt Franciaországtól Argentínáig, Kínától Dél-Afrikáig számtalan országban gyártották. Bár Európában tíz év után nyugdíjazták, a világ több pontján még évtizedekig (Nigériában 2006-ig!) gyártásban maradt. Összesen 3 713 356 példányban készült. Ennek túlnyomó része (2 644 326 db) szedán volt.
Peugeot 405 (1988): motorsportban is aratott
Az európai Év Autója díj történetének legnagyobb különbségével győzött 1988-ban a Peugeot 405. Az 57 zsűritagból 54 szavazta az első helyre a családi modellt. Az ugyancsak Pininfarina tervezésű modellben a 205-ös stílusa köszönt vissza. A kényelmes, pontos és nagy teherbírású futómű az 504 legjobb hagyományait ápolta. Az ügyfelek pedig már elvárták a modern technológiai tartalmat (például a blokkolásgátló fékrendszer vagy a turbódízel erőforrás) a márkától.
A 405-ös a motorsportban is nagymértékben öregbítette a Peugeot hírnevét. Ari Vatanen előbb a világ legismertebb hegyi felfutó versenyén, a Pikes Peak-en szerzett két győzelmet (1988, 1989) a B-csoportos ralitapasztalatok alapján kifejlesztett Peugeot 405 T16-os versenyautóval. Majd ugyanennek az autónak egy más hangolású példányával 1989-ben és 1990-ben is elsőként ért célba a Párizs-Dakar ralin.
Azok az ügyfelek, akiket sportos vezetésre ihlettek a finn pilóta sikerei, a versenyautó homologizációs modellje, a 200 lóerős turbómotorral szerelt Peugeot 405 T16, vagy a nagyobb darabszámban gyártott, 160 lóerős, 16 szelepes Peugeot 405 Mi16 volánja mögött adhatták át magukat az autózás örömének. Ezek a sportmodellek persze csak a jéghegy csúcsát jelentették. A Peugeot 405-ösből tíz év alatt több mint ötmillió darabot helyeztek forgalomba.
2002 győztese a sikkes Peugeot 307
Kevés autó találja el az arany középutat a dinamikus, lelkesítő megjelenés, illetve a kényelmes beszállást és tágas férőhelyet biztosító magas tetővonal között. A Peugeot 307 az elsők között ötvözte sikeresen ezt a két, egymásnak látszólag ellent mondó tulajdonságot. Ezzel be is biztosította győzelmét az európai Év Autója díj 2002-es szavazásán.
Az alsó középkategóriás modell sikkes volt, mint a Peugeot 206-os. Az akadálytalan kilátás és a praktikus, sokoldalúan variálható belső tér viszont a buszlimuzinokat idézte. A 110 lóerős, kétliteres HDI erőforrás pedig a kor egyértelműen legtisztább üzemű dízelmotorja volt.
2001 és 2008 között több mint 3,7 millió darabot adtak el belőle a legváltozatosabb karosszériákkal: három- és ötajtós ferdehátú, kétféle kombi, szedán (Dél-Amerika), valamint keménytetős kabrió is készült a modellből. Utóbbi adta (persze fix tetővel) a 307 WRC versenyautó alapját.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
