Magyarországon a tipikus munkába visszatérő anya képe nem túl pozitív. Fáradt, szétesett, csak a gyerekre fókuszáló, önmagát mindenben háttérbe szorító nő képét rajzolták meg egy közelmúltban végzett kutatásban a résztvevők. Ez a nő folyamatosan izgul, fél, hogy hogy van éppen a gyermeke. Közben vágyik arra, hogy befogadja, elismerje őt a munkahelyi közeg. „Ez a kép sajnos alátámasztja a korábbi kutatások eredményeit, melyek szintén hasonló eredményre jutottak. Sokan az anyákat nem tekintik „teljes értékű munkavállalónak”, és ők maguk is hasonlóan gondolkodnak, mivel napjuk nagy részét a gyermekgondozási feladatok teszik ki. Ez pedig folyamatos szorongást okoz az édesanyákban” – hangsúlyozza Chapman-Varga Anna, a Jobtain “Anya dolgozik!” projektcsoportjának vezetője.
Az országos kvalitatív kutatásban kisgyermekes anyákat és HR vezetőket kérdeztek arról, milyen tapasztalataik vannak többek között a gyermekvállalás után történő munkába állásról. Milyen támogatásokat kapnak az anyák a család és a munkáltató részéről a karrierépítésben, vagy egyáltalán a munkaerőpiacra történő visszatérésben.
Az édesanyák Magyarországon a szülést követően általában a gyermek második életévét követően és többnyire anyagi megfontolásból térnek vissza a munkaerőpiacra. Az anyagi okok mellett azért a karrier és a felnőtt társaság hiánya is befolyásolja a döntést. További, a visszatérést támogató szempont, hogy az anya nem akar kiesni a szakmájából. A hosszabb, folyamatos távollét ugyanis nagyon megnehezíti egy magasabban értékelt pozícióba való visszatérést. Sokan azonban kényszerként élik meg a visszatérést és félnek, hogy nem tudnak egyszerre megfelelni a munkahelyi és családi elvárásoknak.
„A visszatéréshez kapcsolódó félelmek nagyon széles skálán mozognak és sajnos nincs olyan anya, akit nem érintenek. A munkába való visszatérés sokakban legalább akkora stresszt és élethelyzeti válságot okozhat, mint a gyermek születése” – mutat rá Chapman-Varga Anna. Kiemeli: az anyák aggódnak a kialakult rutinok felborulása miatt, a gyerekek bölcsödébe/óvodába való beszoktatástól, az elengedés nehézségétől. Emellé társulnak az általános munkahelyi stresszfaktorok: a teljesítménykényszer, a helytállás miatti félelem, vállalkozóként rettegés attól, hogy nem sikerül visszaszerezni vagy pótolni az ügyfeleket. Emellett a munkából való távollét alatti változások megismerése és a szükséges kompetenciák ismételt elsajátítása gyermeknevelés mellett sokszor nagy kihívást jelentő és rendkívül megterhelő feladat. A gyermekek betegségétől való félelem pedig folyamatosan áthatja a munkába visszatérő anyák mindennapjait. Ez egyrészt rendkívül nagy mértékű szorongást okoz a gyerek egészségi állapota miatt – különösen, ha súlyosabb betegségről van szó. Másrészt nagyon megterhelő a munkából való kiesés miatt, hiszen a gyermekek felügyeletét vagy meg kell oldani, vagy pedig az anyának táppénzre kell menni. Amit – a tapasztalatok alapján sajnos – ha túl gyakran vesznek igénybe az édesanyák, akár a munkájukat is elveszíthetik.
Kevés még a valóban anyabarát munkahely
A munkába való visszatérésről azok az anyák, akik korábbi munkahelyükre térnek vissza, a kutatás alapján többnyire pozitív fogadtatásról számoltak be. De sajnos gyakori az a helyzet is, hogy a reményteli visszatérésből csalódás lesz, mert úgy érzik az anyák, nem kezelik őket egyenértékű kollégaként. A munkába való visszatérést számos további tényező nehezíti, amelyek miatt már a visszatérés gondolatától szoronganak az édesanyák. Ilyen például a műszakbeosztás. Ez a gyermeküket egyedül nevelő anyák esetében még nagyobb nehézséget és fokozott stresszt jelent.
A munkába visszatérő édesanyák számára sokszor problémát jelent, hogy jellemzően nincs a foglalkoztatók által biztosított képzés, mentorálás, támogatás a szülési szabadságról való visszatéréskor. Általában a jelenlévő munkatárs segít visszaszokni, az új folyamatokat, eszközöket megismerni. A Jobtain kutatásából kiderül, az anyák részéről igény lenne a visszatérést megkönnyítő képzésre, mentorálásra. Így magabiztosabban kezdenék újra a munkát, ami valamelyest csökkentené a rájuk nehezedő nyomást. A vállalatok részéről egyébként tapasztalható már ilyen irányú elmozdulás és szánnak időt és energiát a tudás felfrissítésére, „beillesztő napok és hetek” beiktatására az anyák visszaintegrálásához.
Az apa valódi jelenléte egy anya számára pótolhatatlan
Az apák jelenléte és támogatása nem csak az énidő kihasználásában, hanem az anyák karrierépítésében is kulcsfontosságú. Alapvetően a mostani apukák sokkal inkább kiveszik a részüket a gyerekek gondozásából, mint korábban. Tehát abszolút pozitív tendenciát lehet megfigyelni az apák szerepének a változásában. Ezt a Jobtain kutatása is alátámasztotta. „Segítő, együttműködő apával az anyáknak van módjuk a családon kívüli életük, munkájuk, karrierjük tervezésére és folytatására is. Az apa hiánya a gyermeknevelésben vagy a segítség elmaradása nem teszi lehetetlenné a munka világában az előremenetelt az anya számára, de rendkívül meg tudja nehezíteni. Az apai segítség különböző formái két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik a gyermeknevelésben való aktív jelenlét. A másik az egzisztenciális háttérhez való anyagi hozzájárulás. Szerencsés, ha mindkettő megjelenik” – összegez a szakértő.
Ez is érdekelhet: