A dízel ma olyan, mint az a régi barát, akire a társaság már ferde szemmel néz: „Nem ciki vele mutatkozni?” – kérdezi mindenki. A válasz pedig egy nagy, tiszta, villanyautó tulajdonosokat zavarba hozó nem. A modern dízelmotor nem az, amit régen utáltunk: nem kerreg, nem füstöl, nem ereget Smoke& Charmosan két köbméter kormot minden gázfröccsnél. Ehelyett most már egy olyan kifinomult technológia, amely egyetlen dologban verhetetlen, a hatótáv.
És nézzünk szembe az igazsággal: ha valaki autózni szeretne sokat és olcsón, mindezt pedig csendben és kulturáltan tenné, akkor a dízel még mindig az a megoldás, ami mögött ott az észérv. A Skoda pedig most megmutatja, hogy a modern dízel igenis jövőbe mutató – miközben te tankolni csak minden második héten mész.
Mambazöldben villan a Sportline, a forgalom egyetlen igazi főszereplője
A Skoda Octavia Sportline már papíron is sportos, de amikor megjelenik mambazöld fényezésben, akkor minden eddigi közlekedési koncepció borul. A forgalom 90%-át adó fekete–szürke–fehér tömegben úgy világít, mint egy üde jelzőfény a novemberi ködben – pont ezért minden szempár rád szegeződik.
A Sportline csomag lakkfekete hűtőmaszkja sportos, alapmodellek közül kitűnő hangulatot áraszt, amit tökéletesen egészít ki a fekete első splitter, a visszapillantó tükrök, a tetősín és a márkajelzések stealth módba kapcsolt összhatása.
A LED Matrix, vagyis a Skoda Crystal Lighting fényszórók kamerával figyelik az előtted és szemben haladó objektumokat, és finoman kivágja a fényből azt a részt, ahol épp szembejön valaki, így távolsági fényszóró használata mellett sem vakítod őket. Az Octavia orra ezzel a fényszóró-szemöldökkel konkrétan prémiumosabb lett, mint valaha, és ha egy zöld, sportos batárt szeretnél, ami egyszerre elegáns és vakítóan különleges, akkor ez lesz a te autód. A 18 colos aero könnyűfém felnik egyszerre szépek és okosak: az aerodinamikai kialakítás segíti a jobb fogyasztást és a csendes gördülést.
A kis apróságok teszik naggyá (és nevetségessé minden konkurens spórolását)
A belső tér az a pont, ahol a Skoda egy pillanat alatt levesz a lábadról. Már a tankfedél belsejében megbúvó jégkaparó is azt üzeni, hogy itt minden apró részletnek szerepe van, de amikor hozzáteszed, hogy ez a kis műanyag csoda egyben profilmélység-mérő is, akkor megérted, miért hívják a márkát a praktikum királyának.
A zajszigetelt üvegek nagy mértékben kiszűrik a menetzajt, a panorámatető pedig nappali fényt önt az utastérre, miközben a lebegő kilincsek futurisztikus eleganciával fogadnak. A bőr–szövet kagylóülések fűthetők, finoman tartanak és a rombusz varrás miatt olyanok, mintha egy sportkupéból kölcsönözték volna őket. A kormány már nem kétküllős, mint az előző szériában, cserébe olyan jó fogása van, szerintem ez a legjobb kormánykerék, amivel mostanában találkoztam, beleértve az RS6-ot is.
Az alumínium fizikai tekerőgombok valóságos felüdülést jelentenek a touchscreen-világban; 14 különböző funkció állítható rajtuk, miközben végre érzed a visszajelzést a kezed alatt. A középkonzolon a menetválasztó nem egy bumfordi bot, hanem egy apró, elegáns tolókapcsoló – shift-by-wire –, ami helytakarékos, modern és egyszerűen öröm használni. A kijelzők világában a 10 colos műszercsoport letisztult, a 13 colos infotainment pedig bár kicsit úgy lóg ki a műszerfalból, mint egy ottfelejtett tablet, szerencsére gyors, logikus és reszponzív, így hamar megbocsátod neki.
A 12 hangszórós Canton hangrendszer tökéletesen tölti meg zenével az utasteret, a hűtött, vezeték nélküli phone-box pedig olyan részlet, amitől azt érzed: ez az autó valóban kényelemre és praktikumra született. A visszapillantó melletti USB-C aljzat igazi telitalálat, hiszen a dashcam vezetékezésének problémáját egy elegáns mozdulattal oldja meg, így nem kell többé tyúkbelet lógatnod a tetőkárpit mentén vagy éppen a műszerfal előtt.
A hátsó sorban ott a telefontartó, amit az első ülések támlájára lehet felpattintani, valamint a Sleep csomag „szárnyas” fejtámlái, amelyek alvás közben tartják a fejet, mintha egy business class széket imitálnának. A dupla rekeszes csomagtartó pedig 640 literjével – ledöntve akár 1700-zal – olyan, mintha egy feneketlen kutat rejtene, tele a Škoda-féle tépőzáras fülekkel, rögzítőhálókkal, takaróval és praktikus, apró trükkökkel.
A kiközösített dízel, ami állva hagy mindent hatótávban
A motor az Octavia egyik igazi esszenciája: a 2.0 TDI motor 150 lóereje és 360 Nm-es nyomatéka nem hivalkodó, de annál élhetőbb. A modern dízel minden előnyét hozza: kulturáltan és halkan jár, erős középtartományt ad és még sportos üzemmódban sem válik tolakodóvá. A dupla SCR rendszer – egyik közel a motorhoz, másik az alváz alatt – hatékonyan kezeli a NOx emissziót hidegindítástól egészen az autópályás tempóig. Az egész technológiai csomag együtt eredményez egy olyan hatótávot, amelyről ma már kevesen mernek beszélni: 1000–1050 kilométert mész el egy tankkal. Amikor a villanyautós kolléga még csak nézegeti a következő töltőt, te addig átszelsz két megyét, és elfelejted, mikor tankoltál utoljára.
A dízelmotort ma már sokan elhamarkodottan temetik, pedig a valóság jóval árnyaltabb: ha hatótávról, nyomatékról és hosszú távú megbízhatóságról van szó, továbbra is az egyik legjobb választás. A modern dízelek nemcsak csendesebbek és kulturáltabbak, hanem a teljes életciklusukat tekintve környezetvédelmi szempontból is kedvezőbb képet mutatnak, mint sok benzines társuk. A fejlett kipufogógáz-kezelési technológiáknak köszönhetően ma már kevesebb károsanyagot bocsátanak ki, így a hajdani „smoke and charm” világának végleg búcsút inthetünk — helyette egy hatékony, tiszta és nagyon is korszerű technológia lapul a motorháztető alatt.
Csend és Komfort – a két jóbarátom
A békazöld Octaviát vezetni olyan élmény, mintha minden rossz magyar út ellened esküdött volna… és mégis, az autó úgy óvna tőlük, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolga a világon. A DCC dinamikus alvázvezérlés akár 1 centit is enged a hasmagasságon, ráadásul 15 (!) fokozatban állítható. Alap helyzetben a futómű enyhén amerikai „hajós érzést” ad, de mindent kisimít, amit csak lehet, és nyilván nem kanyarvadászatra szánsz egy ilyen családi kombit. A zajszint gyakorlatilag nem létezik: nincs menetzaj, a dízel hangját pedig alig hallani. A váltó sport módban érezhetően feszesebb, ilyenkor a rendszer tényleg életre kel, az ACC Level 2 pedig stabil, kiszámítható és okosan kezeli a forgalmat.
A lényeg mégis az, hogy az egész autó működése egy pillanatra sem kelti azt az érzést, hogy dízelt vezetsz. A gyorsulás, a kormányzás, a rugózás – minden magasabb szinten teljesít, mint amit elsőre várnál. A teszthét fogyasztási átlaga pedig 5 liter / 100 km lett. Ennyire reális, ennyire jó.
A végére pedig nem lehet mást mondani, mint hogy az Octavia Sportline egy elképesztően praktikus, okos, szerethető autó, amely minden porcikájával azt üzeni: gondolkodtunk, figyeltünk, és megcsináltuk rendesen. A rengeteg apró ötlet, a hatalmas csomagtér, az okosan kialakított utastér, a kifinomult technológiák és a modern dízelmotor együtt olyan csomagot alkotnak, amelyet egyszerűen nehéz nem imádni. És a nagy igazság? A dízelt bizony nem kell temetni. Hatótávban, megbízhatóságban és hosszú távú fenntarthatóságban ma is verhetetlen, a modern rendszerek károsanyag-kibocsátása pedig bizonyítottan kedvezőbb, mint sok benzinesé. Nekem személyes kedvencemmé vált az autó!
