Peller Mariann, az RTL Reggeli műsorvezetője már korábban is egy Jazzt vezetett, most azonban hivatalosan is a Honda Jazz e:HEV márkanagykövete lett. Bár a kocsikra általában csak használati tárgyként tekint Mariann, ez a kis piros hibrid autó mégis kezd erősen a szívéhez nőni.
Pillanatok alatt megszerettem, ugyanis ez az első igazi újautó-élményem! Korábban is Honda Jazzt vezettem, de az egy alapfelszereltségű, kézi váltós modell volt. Na, ahhoz képest pont olyan volt az új, mintha űrhajóba ültem volna! A jóhoz könnyen hozzá lehet szokni. Szinte azonnal sikerült fejben is átállni, eszembe nem jut egy pillanatig sem, hogy nyomkodjam a kuplungot. Arról nem beszélve, hogy erős. Úgy megy ez az autó, mint kés a vajban, és mindezt suttogva, halkan teszi.
Ami pedig végképp lenyűgöz, hogy eddig még sosem volt fedélzeti komputeres autóm, és határtalan boldogságot érzek, amikor képes úgy összekapcsolódni a telefonommal, hogy nemcsak a kihangosítás működik, de a műszerfalon látom az üzeneteimet, a naptáramat, azaz a telefonomat kitükrözve. Annak, akinek szinte állandóan a fülén lóg a mobil, és megállás nélkül dolgozik, ez felbecsülhetetlen. A környezetkímélő kivitel pedig segít hűnek maradni az elveimhez. Számomra ez rendkívül fontos szempont volt. Mérhetetlenül büszkévé tesz, hogy a hibrid hajtású Honda Jazz e:HEV-vel mindössze 3,8 liter a fogyasztásom 100 km-en.
Szerencsére van belőlük elég, s bár az elején kicsit nehéz volt megszokni, ma már imádom mindet. Amikor a sáv széléhez közeledek, ő figyelmeztet, és átveszi az uralmat a kormány fölött, visszaterelve az autót a sáv közepére. Ezt kifejezetten szeretem, mert a biztonságomat szolgálja, és megnyugtat. A tempomatot csak egyszer használtam. De olyat is tud a Honda Jazz e:HEV, hogy követi az előttem levő autót, és tartja a köztünk lévő távolságot. A tolatóradarért Isten áldja a feltalálóját! Ennek ellenére még gyakran forgatom a fejem parkoláskor, de szeretem, hogy szól a radar, meddig gurulhatok.
A gyerekeket ezzel viszem oviba, iskolába, edzésre, ezzel megyek dolgozni, gyakran vidékre is, és bevásárlásra is ezt használom, mert jól pakolható. Néha előfordul az is, hogy szép időben kimegyünk vele a város szélére piknikezni.
Amikor először beleültek, el voltak ájulva. Azóta pedig többször kérik, hogy ezzel menjünk. De nem csak a gyerekek, a férjem is „lopja” a kocsimat. Ilyenkor csak annyit kérek, hogy az okmányokat tegye mindig vissza a táskámba.
Akkor kezdtem vezetni, amikor már készültünk a gyerekvállalásra, úgyhogy csak a várandósságom előtt pár hónappal lett meg a jogsim. Akkor még nem száguldoztam, utána pedig már nem. Nem is szeretek lenyomni senkit az útról, bár néha jólesik beállni egy nagy autó melletti sávba a pirosnál, és hirtelen gyorsítva otthagyni, ha zöldre vált a lámpa.
Egy Honda Jazz Trendet kezdtem el 28 évesen vezetni, előtte pedig egy használt Nissan Micrán gyakoroltam kezdőként. Gyurival, a férjemmel választottuk, úgy gondoltuk, nem kockáztatunk, az is megfelel, míg megtanulok biztonságosan vezetni.
Úgy gondolom, sportosan, de ésszel. Tartom a megfelelő távolságot az előttem lévőtől, mert volt már kellemetlen tapasztalatom. Bár soha nem volt balesetem, a „majdnem”-eknek meg kellett történniük, hogy tudjam, nem érdemes kockáztatni. Természetesen, amikor van lehetőség, dinamikusan megyek, hiszen így élem az életemet is, szeretek haladni.
Én szeretem, ha más vezet, engem ez nem frusztrál. Az viszont igen, ha valaki gyorsan megy, nem tartja a követési távolságot, hirtelen fékezget. A férjem és az apukám mellett mindig biztonságban érzem magam az autóban is.
Számomra ez a szabadság! Ilyenkor azokat a zenéket hallgatom, amiket én szeretek, bár az utóbbi időben rászoktattam a gyerekeket is az én kedvenceimre. Gyakran énekelek vezetés közben. Szeretek táncolva-énekelve vezetni, mert örömet okoz. Ezért sem bánom, ha messzebbre kell mennem. Mindig örömmel ülök autóba, ebbe a kocsiba meg különösen.
Persze, hogy fontos! A Honda Jazz e:HEV pirosa pedig igazi csajos szín. Az előző autóm királykék volt. Az is nagyon tetszett, mert békés szín, biztonságot sugároz. A pirosban azonban több a vadság, az erő. Mondta a férjem, hogy a piros színre érzékenyebbek az emberek: szőke nő piros autóban – valahogy a férfiak jobban odafigyelnek, kedvesebbek, előzékenyebbek velem.
Nincsen. Én az autóra úgy tekintek, mint egy használati tárgyra. Persze, ha a táskákról kérdeznél, akkor tudnék ilyet mondani. Talán ezért is volt döbbenetes azt megélni, hogy ez az autó ilyen rajongást tud kiváltani belőlem. Ez most nekem a csúcsmodell! Élmény vezetni, keveset fogyaszt, szeretik a gyerekeim – jól érzem magam benne.
A kínai BYD már régen túlnőtt azon, hogy egyszerűen csak elektromos autókat gyártson. A vállalat…
Az elektromos rali eddig sem volt unalmas, de az Opel és az ADAC most új…
Alig ért véget a 24 órás Nürburgring, három hét szünet után újra felbőgnek a motorok,…
Az egyre összetettebb globális beszállítói láncok miatt a termékek útja sokszor szinte láthatatlan a vásárlók…
Péter Szabó Szilviről mindenki tudja, hogy az éneklés és a zene az élete középpontjában áll.…
Az egyre összetettebb globális beszállítói láncok miatt a termékek útja sokszor szinte láthatatlan a vásárlók…
