Vida–Monori Dóra: a vezetés szabadságát nem a lóerők jelentik

Vannak nők, akiknél a lendület nem harsány, hanem csendesen, következetesen építkezik. Vida–Monori Dóra, a Tarr Kft. gazdasági igazgatója megfontolt, elemző, mégis ösztönös döntésekkel halad előre a karrierjében, a családi életben és az autó volánja mögött is. A vezetés szabadsága ma már igazi élmény számára, de a biztonságot a lóerőknél sokkal fontosabbnak tartja. 

Dóra Budapesten végzett közgazdászként, a Deloitte és a MOL világát megjárva érkezett Szekszárdra, ahol már több mint egy évtizede él férjével és gyermekeivel. A váltás nemcsak földrajzi, hanem szemléletbeli is volt, a pörgő nagyvárosi létből egy tudatosabb, természetközelibb élet felé. Ebben az egyensúlykeresésben az autózás is sajátos szerepet kapott.

A vezetés, mint lassan tanult szabadság

Dóra nem tartozik azok közé, akik már a jogsi megszerzésekor felszabadító élményként élték meg az autóvezetést. Kezdetben inkább bizonytalanság, mint öröm kapcsolódott hozzá, a magabiztosságot idővel, rutinnal, tapasztalattal szerezte meg. Ma már egészen másképp tekint a volán mögött töltött időre, mint az első kilométerek után. Az autó adta szabadság mára élménnyé tette számára a vezetést is.  

 „Az első autóm egy Suzuki Maruti volt, amit a nagypapámtól örököltem. Kezdő vezetőként egy emlékezetes hajnalon a kis Suzuki a műszaki nehézségek valóságát is megmutatta.  Egy esküvő után mentünk volna haza, de az autó egyszerűen nem indult, meghibásodásodott a generátor.  Örökre belém égett, ahogy szinte nulla vezetési rutinnal a hátam mögött ültem benne és vontatott haza a pesti rakparton édesapám” – emlékszik vissza Dóra.

Egy utca, ahonnan már csak egy nappalin át vezetett az út kifelé

Ha pedig már autós történeteknél tartunk, Dóra legemlékezetesebb sztorija egy bérelt autóhoz kötődik. „Szicíliában egy kis Fiat 500-assal felbátorodva betévedtünk egy szűk és meredek utcába. Egyszer csak előre már nem lehetett tovább haladni, mivel lépcsőkben végződött az út, és végül se előre, se hátra nem tudtunk menni. Megkönnyebbülésünkre az elakadásunk helyszínén lakó család segített ki minket. A nappali ajtajukat kinyitva és oda orral beállva sikerült kijutni a kelepcéből. Egy órán belül, amikor gyalogosan visszatértünk a faluba, már előre köszöntek nekünk az utcán, hamar elterjedt a hírünk” – meséli nevetve.

Autómárkák és a változó világ

Autómárkákról beszélgetve hamar kiderült, Dóra nem ragaszkodik egyetlen kedvenchez. Sok mindent szeret egy-egy gyártó típusaiban, de egyre inkább úgy érzi, hogy a mai kínálat már nem képviseli igazán azt, amit az egyes márkák eredendően jelentettek. „A Volvo például hosszú ideig közel állt hozzám, nemcsak dizájnban, hanem gondolkodásban is. Jártam is a göteborgi gyárukban.  A biztonság elsődlegessége, az emberközpontú mérnöki filozófia olyan értékek, amelyek számomra is különösen fontosak. Most igazán kedvencet viszont nem tudnék kiemelni.”

Autóban töltött idő: fókusz és átmenet

Annak ellenére, hogy Dóra már szeret vezetni, őszintén beszél arról is, hogy bizonyos forgalmi helyzetek továbbra sem komfortosak számára. Ez az attitűd tükröződik vezetői szemléletében is: nem minden helyzetet kell uralni, van, amikor az alkalmazkodás a kulcs. Különösen szeret kanyarogni a Dunakanyarban vagy a Pilisben. Úgy érzi, ezek a szakaszok kirántják az embert az olyan fajta egyhangúságból, amit például az M6-os autópálya hosszú, monoton vonalai tudnak okozni egy fárasztó nap végén.

A vezetést nem mindig kikapcsolódásként éli meg, de hosszabb utakon, ha egyedül van, gyakran hallgat valamilyen podcast-et. Ilyenkor számára az autó egyfajta gondolkodótérré is válik, ahol az utak hossza összemosódik a belső fókusz idejével. „Egyébként heti szinten inkább rövidebb szakaszokból áll össze az autóban töltött időm, sok kis út, amelyek néha telefonhívásokkal, máskor zenével telnek.  Hétköznap reggel, amikor a gyerekekkel elindulunk az iskolába, ezen a maximum 5 perces úton már-már családi hagyomány, hogy valamilyen jó kedvre derítő, vidám zenét hallgatunk.”

Fenntarthatóság és elektromos dilemma

Családanyaként Dórának természetesen alapelvárás, hogy az autóban mindenki biztonságban legyen és kényelmesen utazzon. A fenntarthatóság fogalmát komplexen kezeli, nem szlogenként, számára fontos, hogy egy megoldás valóban illeszkedjen az életritmusához és a teljes környezeti hatását tekintve is vállalható legyen. „A mindennapi döntéseimben nagyon fontos a környezettudatosság, igazi szívügyem, az autózást érintően viszont még kicsit szkeptikus vagyok az elektromos autózás környezettudatosságával kapcsolatosan” – hangsúlyozza. Jelenlegi autóját nem ő választotta, utolsó autóvásárlást érintő döntése egy piros harmadik generációs Mercedes A osztály volt, melynek leginkább a designja nyűgözte le. „Ha legközelebb autóvásárlás előtt állok, biztosan hallgatok majd a férjemre, aki szuper racionálisan össze tudja hozni az igényeket és a piaci kínálatot” – mondja Dóra.

Gyorsaság, türelem, alkalmazkodás, nemcsak az utakon

Dóra a modern autók okosfunkciói kapcsán is kiegyensúlyozott álláspontot képvisel. Amit valóban a biztonság és a kényelem szolgálatába állítanak – tolatókamera, tempomat –, azt értékeli. Más megoldásokkal szemben viszont fenntartásokkal él: nem minden automatizmus jelent számára előrelépést, a sávtartó asszisztens például kifejezetten bosszantja például kerülésnél, előzésnél. Vezetési stílusát az utakon és a munkájában is az alkalmazkodóképesség jellemzi. „Tudok gyors és határozott lenni, ha a helyzet megkívánja, de hiszek abban is, hogy a türelem és az előrelátás legalább ugyanekkora érték.”

Státusz helyett józan ész, mit árul el rólunk, amivel járunk?

„Egy felsővezető autója óhatatlanul hordoz valamiféle üzenetet, de ez messze nem határozza meg az embert. Számomra nem a státusz a fontos, hanem a praktikusság, a gazdaságosság és a megbízhatóság. Ezek azok az értékek, amelyek hosszú távon is működnek. A jelenlegi autóm ezt tökéletesen megadja” – emeli ki Dóra, aki jelenleg szinte biztos benne, hogy még 5 év múlva is hű társa lesz. „Ha kicsit távolabbra tekintek, talán egy olyan autóban látom magamat, ami nem riad meg a terepviszonyoktól sem és mint sok minden más az életében: alkalmazkodó, stabil és felkészült a változásra.”

A Drive in Style – női vezetők interjú rovat támogatója a Harum Zrt.