Erika nem mindennapi nő. És ez igaz az autóira is, amelyek közül most két nagy kedvencét mutatta meg nekünk. Amikor megérkeztünk hozzá, már ott várt minket az udvar közepén a gyönyörű, tűzpiros, 570 lóerős Ferrari 458 Spider Italia és egy mai oldtimer, egy eredeti angol Morgan Roadster.
Melyik autód volt meg előbb?
A Morgan. Egyszer nyaralni voltunk a férjemmel Monacóban, még a gyerekek születése előtt, és megjelent a szálloda előtt egy ilyen autó. Megállt előttem, és elfogott a szerelem érzése, hogy ha nekem ilyen lehetne…! Néhány év eltelt, majd Tibor egy napon beültetett a kocsijába, és elvitt Ausztriába a Morgan szervízbe. Ott megvettünk egy piros autós bőrsisakot, amolyan régi versenysapkára hajazó darabot. Mert akkor még csak erre volt pénzünk. A sisak évekig ott állt a szekrény tetején és várta az autót. Néhány év múlva pedig a garázsba került az autó is.
Mi a különleges ebben a kocsiban?
Többek között az, hogy a mai napig ugyanúgy gyártják, mint évtizedekkel ezelőtt. A céget 1909-ben alapították Angliában, és még mai is minden autót kézzel készítenek. Évente kb. 800 darabot gyártanak, mindegyik modell egyedi. Az enyém 2009-ben készült, a motort leszámítva minden porcikájában a múltat idézi, nincs benne semmilyen biztonsági, vagy vezetéstámogató asszisztencia. Az egész kocsi favázas, akárcsak a Morgan összes modellje, ezért nagyon óvatosan közlekedek vele. A modern motornak köszönhetően lenne benne potenciál, mivel egy 3 literes, 220 lóerős Ford Mondeo benzinmotor hajtja. Soha nem volt alkalmam megtudni, mennyi a maximális sebessége, mert 130-nál már alig kapok benne levegőt. A légterelésre nem fordítottak nagy hangsúlyt, az oldalsó ablakai kivehetőek, nem is szoktam soha felszerelni. És a szélvédő is aprócska, három aprócska ablaktörlő lapáttal.
Hova szoktál vele menni?
Csak itt a közelben autózom, esetleg elmegyek Szentendrére fagyizni egyet. Az autózás öröméért ülök bele. Hozzá öltözködöm, kikapcsolom a telefonomat, vezetem egy kicsit, és máris kivirulok. Néha előfordul, hogy piros lámpánál valaki bekéredzkedik, és akkor elviszem őt is egy kis autózásra. De ez előfordul a Ferrarival is.
Ami egy Ferrari 458 Spider Italia…
Igen. Ez egy 570 lóerős, F1 váltós sportkocsi, már-már versenyautó, ami iszonyat jól gyorsul. Ez az utolsó szívómotoros modell ebben a kategóriában a Ferrárinál. Az újabb modelleket már turbó meghajtással látták el. Az új generációs Ferrarik vitathatatlanul még jobban mennek az utakon, volt szerencsém párat kipróbálni, és nem kérdés, hogy még jobban gyorsulnak, még jobb a tapadásuk stb. De az én 458-asomat vezetni felemelőbb élmény nekem, nem cserélném el egy újabbra. A hangja, a váltója, az egész lénye… Nem tudok jobbat elképzelni!
Mire szoktad használni a Ferrarit?
Ezt az autót is a vezetés élményéért használom, nem a mindennapi bevásárláshoz. Például a Balatonra, szívesen megyek vele. És Ausztriába is, mert szép az ország és sokkal jobbak az utak, mint idehaza, illetve néha hazavisszük Olaszországba a kocsit.
Mikor lett a tied ez a gyönyörű Ferrari 458?
Hét évvel ezelőtt. Nagy szenzáció volt, amikor a Spider Italiát 2009-ben bemutatták Maranellóban és a Frankfurti Autoshow-n. A 360-as és a 430-as modellek után az autóbolondok nagyon várták a 458 megjelenését. Az autó beváltotta a hozzá fűzött reményeket és már csak az lehetett jobb ennél, amikor kabrió változatban, azaz Spiderként is elérhetővé vált. Az elődei vászontetősek voltak, és mindenki izgatottan várta, hogyan lesz képes a gyár tervezői csapata kemény tetővel megoldani a középmotoros Italia kabrió tetejének a működését. Az eredmény magáért beszél!
A 4,5 literes V8-as motorral 3,4 másodperc alatt gyorsul 100-ra. 7 sebességes automata váltója van, de az igazi vezetésélményt a kormányváltó adja. Apropó, kormány! Ide kerültek olyan kapcsolók, amelyek általában máshol, például a műszerfalon vannak. Itt van például az index és a távolsági fényszóró kapcsolója is.
Mi a legnagyobb sebesség, amivel mentél vele?
Az Italia maximális sebessége 320 km/óra, de ennyivel még nem mentem vele. 180-220 között lenne az utazó sebessége számomra, de ez csak nagyon kevés helyen kivitelezhető Európában. Valójában ennek a kocsinak nem a száguldás a legnagyobb érdeme, hanem a gyorsulás! Adrenalinbomba, amikor nulláról százon vagy 4 másodperc alatt!
Ismersz más nőt, akinek szintén van Ferrarija?
Nem ismerek személyesen másik nőt, akinek saját Ferrarija lenne, de tudom, hogy vagyunk még páran. Mindenesetre nem tipikus választás egy nő részéről.
Mit szólnak ehhez a férfiak?
Különösebben semmit, de azért kapok néha elismerő pillantásokat. Ám ettől ez még egy férfias dolog, és én tiszteletben tartom a férfiakat. Ha együtt megyünk, csapatban autózunk, akkor általában a sor végére állok, hogy semmilyen módon se akadályozzam őket esetleg azzal, hogy nem vezetek olyan dinamikusan, mint ők. Nem szokott konfliktus lenni közöttünk. Én sereghajtóként is nagyon boldog vagyok, ráadásul a legszebb látványt a kígyózó Ferrarik sora az utolsó helyről nyújtja.
Honnan jött ez a nagy vezetés mánia?
Nem tudom, valahogy a véremben van. Viszonylag későn, 24 évesen lett meg a jogsim. Akkor azt mondta az oktatóm, hogy sokat ne reméljek. Mert aki ilyen későn szerez jogosítványt, az szerinte nem fogja sokra vinni…
Mi volt az első autód?
Az volt a szempontom, hogy akkor csinálom meg a jogsit, ha lesz pénzem autóra is. A szüleim nem tudtak segíteni, és abban biztos voltam, hogy ha megszerzem a jogsit, de nincs autóm, akkor megbolondulok. 24 éves koromra értem el azt, hogy meg tudtam venni egy régi Škoda Fabiát, majd egy Volkswagen Polót. Utána pedig jöttek sorban a jobbnál jobb kocsik. De ez így helyes, sorban. Nem jó rögtön egy Ferrariba ülni. Kell szokni az erőt, a sebességet, szépen fokozatosan, lépésről lépésre.
Egy Ferrari 458 Spider Italia nem mindennapi látvány. A városban megnéznek benne? Beszólnak esetleg?
Persze megnéznek, de nem szólnak be. Valahogy sugárzik rólam, hogy ezt én szeretem. Nem azért van, hogy mutogassam, hanem azért, mert imádom vezetni. Szerencsére ez az esetek zömében átjön az embereknek.
Van itthon valamilyen Ferrari-klub?
Igen, nálunk is van egy Ferrari-klub, amiben Tibor és én alapító tagok vagyunk. Nagyon jó kis társaság jött össze, húszan-harmincan szoktunk együtt autózni. Mert akinek Ferrarija van, az úgysem bír otthon maradni, néha be kell ülnie a kocsiba. Úgy pedig még nagyobb élvezet, ha csapatban indulhatunk útnak.
(Fotók: Csákvári Péter, DMB)
