Sose voltam oda a Volvókért. Ismerősök között is, ha szóba jött a Volvo, mindenki úgy beszélt róla, hogy a drágán szervizelhető, sokat fogyasztó batár svéd autó és én ezzel nem is vitatkoztam. Annyira nem érdekeltek, hogy különösebben az utakon se figyeltem fel rájuk. Az azért feltűnt, hogy eléggé masszív, jól összerakott, biztonságos kocsik érzetét keltik. Mindemellett viszont olyan pasisak. Nem változtatott ezen a véleményemen a múltkor kipróbált Volvo XC40 sem. És akkor egyszercsak érkezett tesztre egy Volvo V60CC, amit rögtön el is vittünk a Bakonyba, hogy megnézzük, mit tud.
Volvo V60CC: a márka kombikínálatának csúcsmodellje
Hamar elkezdte árnyalni az eddig kialakult képet bennem a V60 Cross Country, már egy nap után azt gondoltam, ezek a Volvók mégiscsak tudnak valamit. Az egy hetes teszt után pedig még meg is fordult a fejemben: egyszer lehet, hogy lehetne egy Volvónk… Mondjuk akkor se magamnak akarnám, inkább a férjemnek.
A Volvo V60CC-t prémiumkategóriás terepkombinak szánták. A keskeny, lekerekített csúccsal megtoldott lámpák, valamint a krómszegélyes, széles hűtőmaszk sportosan elegáns, de egyáltalán nem hivalkodó. A sportos hatást fokozza a három részre tagolt lökhárító, valamint a kocsitest alján végig futó, a karosszéria védelmét szolgáló műanyag védőél is. Emiatt és a nagy átmérőjű kerekek miatt kissé laposabbnak tűnik a kocsi, de a magassága eléri a 1,49 métert. A Volvo V60 Cross Country a márka kombi kínálatának egyik csúcsmodellje. Emelt magasságával azoknak is előnyös választás lehet, akik egyenetlen földutakon is gyakran megfordulnak.
Mikor először megláttam, az első gondolatom az volt, hogy hát bizony ezzel nem lesz egyszerű bárhova beparkolni. Nem attól tartottam, hogy a vezetési képességeim vagy a számtalan parkolást segítő megoldás hagy majd cserben, hanem egyszerűen ez a Volvo tényleg batár nagy. A szűk parkolóhelyek mellett élből tovább kell haladni vele. Persze egy terepkombi ne legyen kicsi, de ez konkrétan tükrökkel számolva 2 méter széles, a hossza pedig 4,7 méter. Méretének köszönhetően nemcsak elől, hanem hátul is széles ajtók vannak, amelyek nagyban hozzájárulnak a komfortérzet növeléséhez.
Fekvős autó, de azért nem szálltam ki rögtön
Az első, számomra fekete leves akkor következett, amikor beszálltam. Valahogy zsigerből nem szeretem a fekvős autókat. Se utasként, se sofőrként. Nekem kényelmetlen, egyszerűen úgy érzem, a nyakamban a lábam és nyomódik a hasam. Igaz, hogy a V60CC-ben, akár csak a Volvo XC40-ben az ülés mindenféleképpen állítható (magasság, lábtámasz, háttámla, stb.), mégsem sikerül úgy összehozni a beállítást, hogy ne kelljen „befeküdni”. Hátul is ugyanez a helyzet. Persze ez az én mániám, sokan kifejezetten szeretnek így vezetni.
A belső tér kialakításáért, a vezetési élményért és az okos megoldásokért cserébe azért sikerült megbarátkoznom a fekvős üléspozícióval, de továbbra sem lesz a kedvencem. A széles, 2,87 méteres tengelytávnak köszönhetően a mérnököknek rendkívül tágas utasteret sikerült kialakítaniuk. Bár a lábaink szerintem a nyakunkban vannak, oldalra tényleg lehet terpeszkedni, valóban nagyon kényelmes.
A prémiumkategóriás megjelenés az utastérben is visszaköszön: bőrborítású ülések, fahatású belső burkolatok. A kormány mögött található színes, teljes képernyős fedélzeti komputer és a Volvónál megszokott álló pozícióban beszerelt tablet természetesen itt sem hiányzik. Utóbbi a multimédia rendszer kezelésére szolgál, de beállíthatjuk rajta például a légkondi értékeit is. Ahogy a Volvótól megszoktuk, a kocsiban Harman-Kardon hangrendszer szolgáltatja az audioélményt.
Akárcsak a korábban tesztelt XC40-et, úgy a V60cc-t is kinyithatjuk az Android és iOS rendszerre lefejlesztett alkalmazással. Sőt, olyan funkciókat is vezérelhetünk távolról, mint például az állóklíma, vagy a motorindítás, de a világítás és a duda bekapcsolására is alkalmas. Jó vicc volt a hétvégi szalonnasütés közben megtréfálni a rokonokat azzal, hogy felnyomtuk a világítást, közben pedig dudáltunk, mindezt úgy, hogy mindenki a tűz körül ült. Az app emellett részletesen GPS-s alapon naplózza a megtett utakat, de kijelzi az üzemanyag-fogyasztást is. A jármű fogyasztása nálunk a teszt elején – leginkább városi értékként – 9,2 l/100 km-es értéket mutatott. Aztán autópálya és országúti használat mellett lement 8,4 l/100 km-re, majd 8,5 l/100 km-re.
Vezetni álom
Egy 1969 köbcentis, 190 lóerős (140 kW) D4-es dízelmotor hajtotta a tesztautónkat és dízelhez képest meglepően csendesen tette a dolgát. Még 130 km/órás sebességnél sem jelentkezett jelentősebb menetzaj. A motor húz, ahogy kell, játszva viszi előre ezt a hatalmas kocsit. Automataváltós kialakításának köszönhetően a váltóval nem kellett bajlódni, így csak ráléptünk a gázra, a V60CC pedig hasított.
A kormányzása elképesztően kifinomult, nem túl érzékeny és nagyon könnyű vele manőverezni a kocsit. Tolatáskor és előre beálláskor is segít az automatikusan aktiválódó „madártávlati nézet” a műszerfali tableten. Tökéletesen mutat mindent, profin lehet vele parkolni, de tényleg. Nagyon jó az úttartása, pedig nem csak autópályán és városban furikáztunk vele, hanem a Bakony legnépszerűbb kanyargós túraútvonalait is célba vettük. Az emelkedőket reggelire megeszi, a kanyarokban is tökéletesen tartja magát.
Minden benne van, ami egy ekkora és ilyen kategóriájú autótól a 21. században elvárható: keresztirányú-forgalom figyelő, holttérfigyelő, ütközésre figyelmeztető rendszer, aktív sávtartó asszisztens, táblafelismerő. A biztonságos és kényelmes vezetés érdekében nem hiányozhat belőle a tempomat, a sebességszabályozó, illetve a head up display sem. A nagyméretű visszapillantó tükrök még tovább növelik a vezetési komfortot, az autó tökéletesen belátható, sőt még egy kis piros csík is megjelenik bennük, ha feltűnik valaki a jármű holtterében.
Gyerekkel a fedélzeten
Érdekes ez a Volvo, ugyanis alapvetően családi kombinak hirdetik, elég tágas is hozzá a belsőtér. Mégis jól előre kell húzni az ülést, hogy a hátul ülő gyerekek ne rúgják szét az első ülések háttámláját egy hosszabb út alatt. Az ISOFIX pontok szépen a helyükön vannak, de kicsit nehézkes volt a gyerekülés bepattintása. Lehet, hogy csak nekem nem ment könnyen, pedig nem vagyok kezdő.
Széles az autó, így jól fekszik az úton, de mivel meg van emelve, olyan érzés utazni benne, mintha egy hajóban ülnénk. Az anyósülésen és hátul utazók bizony nem egyszer panaszkodtak rosszullétre egy-egy hosszabb, tempósabb úton. Ha viszont a családban mindenkinek erős a gyomra, akkor ez a tényező abszolút figyelmen kívül hagyható.
Első ránézésre a Volvo V60CC méreteihez képest nem tűnik olyan nagynak a csomagtér, de a kép csalóka. Egy hétvégi családi kiruccanáshoz szükséges bőröndök és egyebek játszva elfértek benne. Továbbá nagyon jól pakolható, mivel többnyire sík felületek határolják. Amit imádtam, hogy a hátsó rész alatti érzékelőnek köszönhetően láblendítéssel is nyitható, ez nagyban megkönnyíti a be-és kipakolást. Használatához elég, ha az autó érzékeli, hogy a kulcs a zsebünkben/táskánkban van, és már működik is.
Nagy ötlet volt ez a kocsi a Volvotól
A Cross Country nem új a Volvónál, már 1997 óta létezik ez a kivitel. A V60-asnál viszont csak 2015-ben jelent meg. Maga a modell sem annyira régi, 2010-ben mutatták be. A legújabb generáció tavaly debütált a nagyközönség előtt, így szerkesztőségünknek is egy vadiúj, alig 400 km-t futott példány jutott belőle. A svéd gyártó prémiumkategóriás terepkombija 14 millió forintról indul, de további dizájnn elemekkel és extrákkal – például egymillió forintot érő szellőztetett nappa bőr ülésborítással – ezt nagyon könnyen feljebb lehet tolni.
Egy igazi Volvo-imádót egészen biztosan le fog venni a lábáról, sőt még az olyan szkeptikusokat is sikerülhet neki, mint amilyen én voltam eddig a Volvókkal.
