Porto városát nem lehet nem szeretni! Dimbes-dombos utcáival, színes házaival és a kékcserepes templomaival, mintha egy mesebeli városkában sétálgatna az ember. A Petrazworld élménybeszámolója következik Portugália egyik legszebb városáról.
Egy kedves barátnőmmel június első hétvégéjén látogattunk el Portugália második legnagyobb városába. A négynapos hosszú hétvége tökéletes kikapcsolódást ígért és nem kellett csalódnunk.
Porto városáról kapta a nevét az ország
Bár az Atlanti-óceán menti fekvés determinálná, hogy mindig szeles és esős legyen az idő, nekünk olyan szerencsénk volt, hogy csak egyszer esett, akkor is éjszaka, így reggelre még szivárványt is láthattunk a szállásunk ablakából. A Miradouro Hotel 7. emeleti szobájából páratlan kilátás tárult elénk a városra. Más színben pompáztak a házak esti kivilágításban és a szikrázó napsütésben.
Megérkezésünk első napján csak a környékünk kis utcáiban kóboroltunk és fedeztük fel a helyiek kedvelt borozóit. Másnap a reggeli után azonban elindultunk felfedezni a látnivalókat. Elsőként a Rua Santa Catarina utcában álló Lelkek kápolnája (Capella las Almas) épületre figyeltünk fel. Mesteri példája az azulejo-nak, vagyis a kék csempe használatának. A templom külső falait fehér alapon kék színű csempék díszítik, ez a stílus főként a spanyol és portugál építészetben terjedt el.
Porto az építészet szerelmeseinek városa
A városban nemcsak a híres látnivalók, hanem az egyszerűbb házak is sokszor csempézve vannak kívülről, ami egészen egyedi hangulatot és stílust kölcsönöz a városnak. A portugálok amúgy is érzik az eleganciát, nemcsak az épületek, de a nők és férfiak öltözködése is inkább franciásan elegáns, mint spanyolosan laza. A fő utca mentén lévő bevásárló központ üzleteinek is olyan külsőt kölcsönöznek, hogy az ember szája tátva marad a csodálkozástól.
Az eleganciájuk mellé jókedv és kedvesség is társul, bárhova mentünk, az emberek mosolyogtak, és szívesen segítettek nekünk, ha útbaigazítást kértünk tőlük. Aztán sétánk közben egyszer csak felbukkant előttünk a híres I. Lajos-híd (Ponte de Dom Luis I), amely 170 m hosszan köti össze a Duoro folyó két partját. A vasszerkezetű építmény 1886-ban készült, érdekessége, hogy két szintes; alul autók közlekednek, felül pedig a sárga villamos, de a gyalogosok mindkét szinten sétálhatnak. A híd közepének széléről páratlan látvány tárul elénk mindkét oldalra. Csodálatos, ahogy egyik oldalon a Nap megsüti a piros cseréptetős házakat és színes falaikat; mintha valaki színes cukorkákkal szórta volna tele a domboldalt. Másik oldalon pedig megpillantjuk a Morro parkot és az onnan induló libegőt.
A virtuális portugáliai nyaralás a következő oldalon folytatódik.
Portugália a világ legnagyobb parafatermelője
Mielőtt befizetnénk egy útra, az utcai árusoktól potom 3 euróért veszünk barátnőinknek parafából és ásványi kőből készült nyakláncot és karkötőket. Egyébként Portugália a világ legnagyobb parafatermelője. Az anyagot a paratölgyből nyerik és a felhasznált anyag 60%-át parafa dugóként értékesítik.
A szuvenírek vásárlása után befizetünk a libegő egy útjára, és üvegkalitkánkból nézelődve, kevesebb, mint 10 perc alatt leérünk a híres portói borokat kínáló pincék közé. Ha csak egy napunk lenne Portóban, akkor ez a program lenne a kötelező, persze, csak ha szeretjük a bort – méghozzá leginkább az édes vörösbort. Ugyanis a Duoro-völgyben termesztett szőlőből a leghíresebb tawny bort édes vörösborként desszertek mellé ajánlják. Alkoholtartalma “csekély” 20%, így már 1-2 dl is kellemes lazulást okoz a szervezetben.
Fantasztikus érzés volt a sétálgatásunkat megszakítva kicsit kiülni egy folyóparti asztalhoz és portói bort kortyolgatva élvezni a szemközti városrész pazar látványát. A Vila Nove de Gaia kikötőben egymást érik a fahajók, mindegyiken rajta a híres bortársaságuk neve, mint például a Taylor’s, a Warre’s, a Croft vagy a Churchill’s.
A híres portói borok sem maradhatnak ki
Bár lenne lehetőségünk borkóstolóval egybekötött pincelátogatáson részt venni, mi inkább úgy döntünk, hogy a két oldal között menetrendszerűen közlekedő kishajóra szállunk és így térünk vissza a „budai” oldalra. A folyóról is teljesen más panoráma tárul elénk a városról, érdemes így is felfedezni! Kiszállásunk után nagy hangzavarra leszünk figyelmesek, majd rájövünk, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen ez a szombati halpiac hangkavalkádja! Minden héten a helyiek itt, a folyó part mentén árulják friss ételeiket.
A virtuális portugáliai nyaralás a következő oldalon is folytatódik.
A Harry Potterből ismert Roxfort Portóban elevenedik meg
Ezután a világ talán legszebb könyvesboltjában, a Lello Livraria-ban találtuk magunkat. Ha minden igaz, J. K Rowling 1991 és 1993 között, amikor Portóban élt angoltanárként, gyakran látogatott el ebbe a picinyke könyvesboltba, hogy annak csendjében elmerülve megírhassa milliók kedvencének történetét, a Harry Potter sagát. A könyvesbolt lépcsőszerkezete egy az egyben olyan, mintha a Roxfordi iskola lépcsőfokain lépdelnénk! A helyiségben külön termet szenteltek a Harry Potter könyveknek, de természetesen portugál és külföldi írók mesterművei is megtalálhatók a polcokon.
A könyvesbolttól 50 m-re fekszik a Portói Egyetem, szemben pedig a Praca de Lisboa park, amelynek csücskében 76 méteres magasságával emelkedik ki a Torre dos Clerigos, azaz a Klérusok tornya. A gránit óratorony, mely 1754 és 1763 között épült barokk stílusban, a Világörökség része és Porto egyik jelképe. 225 lépcsőjének megtétele után innen is csodás kilátás nyílik a városra, csak bírjuk lábbal! A toronyból lefelé vezet utunk, csavargunk a macskaköves utcácskák között, és egy másik nagy térre érkezünk, ahol a városháza csipkés fehér épülete kábít el minket szépségével.
Lábad előtt hever az egész Atlanti-óceán
Következő napunkat arra szántuk, hogy ellátogassunk az Atlanti-óceán partjához, és megtekintsük a városka jellegzetes világítótornyát. A portugál buszsofőrünk készséges segítsége nyomán a megfelelő megállóban szálltunk le, ahonnan tízperces könnyed sétával elértük a vízpartot. A kis széljárásnak köszönhetően azért derék hullámok verdesték a móló és a végén lévő világítótorony kőfalát mindkét oldalról. Volt ebben valami romantikus vadság, ahogy átszeltük a „hidat” és végül jó tízperces gyaloglás után elértünk a végéhez. Szinte olyan érzés volt, mintha benne álltunk volna az Atlanti-óceánban, de egyszerre láthattuk volna azt felülnézetből. Előttünk pedig elterült a végtelen és vadregényes víztömege. Talán az ütemes hullámoknak köszönhetően kerültünk kissé meditatív állapotba, mert hosszú percekig ültünk és néztünk magunk elé szótlanul, teljesen sikerült kikapcsolnunk és ellazulnunk.
Másnap kényelmesen megreggeliztünk, majd indultunk a repülőtérre, hogy felszálljunk a hazafelé tartó járatra. Porto nagyon a szívünkbe lopta magát a hangulatos házaival és visszafogott eleganciájával, kedves embereivel. Ha valaki egy rövid kikapcsolódásra vágyik, akkor mindenképp ízlelje meg Porto édeskék, és egyben édeskés városát.
Az eredeti cikk szerzője: Szabó Petronella, a petrazworld.com utazási blog szerzője.