Dr. Tóth Alexandra orvos, szülész-nőgyógyász szakorvos, meddőségi specialista egy héthónapos kislány édesanyja. Alexandra vállalkozó orvosként heti egy napot dolgozik, és két napon néhány órában online konzultációkat tart. Mindezek mellett pedig egy 1.5-ös turbo benzines, 6 sebességes automata váltós, ötajtós Mini Cooper boldog tulajdonosa.
Mikor vetted az autódat?
Tavaly ősszel, amikor várandós lettem a kislányommal, akkor cseréltem le rá a háromajtós kis MINI-met. Nagyobb autót szerettem volna, hogy beférjen majd a baba és a babakocsi is. Végül erre a nagyon szép Electric Blue színű ötajtós MINI Cooper-re esett a választásom. Éppen belefér a babakocsi a csomagtartójába! Bár most tavasszal teszteltem és a kertészetben vásárolt virágok, a babakocsi, a férjem és a gyerek is szépen elfértek benne!
Miért szereted az ötajtós MINI Cooper-edet?
Mert egy vagány kis városi dodgem. Dinamikus, biztonságos és divatos. Mindenhova vele megyek, munkába, bevásárolni, családlátogatásra, szinte nincs olyan nap, hogy ne vezetném. Néha előfordu, hogy a hosszabb, családi utakra a férjem Ford Focusával megyünk. De ha a MINI Cooper-emmel utazunk, akkor biztosan én vezetek! Tavaly nyáron 28 hetes kismamaként is én vezettem le Horvátországba és ott is mindig én vezettem. Az övterelő mindent megoldott!
Imádok! Az autókhoz és a vezetéshez kötődik nagyon sok emlékem barátokról, szerelmekről, utazásokról, csalódásokról, kalandokról. Tavaly novemberben született meg a kislányunk, azóta érezhetően kevesebbet vezetek. Előtte azonban sokat vezettem, minden nap. Egy vidéki nagyvárosban nőttem fel, ott kezdtem el orvosként dolgozni az egyetemi klinikán, de sosem tudtam egy helyben ülni. Ingáztam Pestre rendelni, Szegedre ügyeletbe. Levezettem Sorrentóba az Amalfi-partra meglátogatni az unokatestvéremet, Szlovéniába raftingolni, nyaralásokra, a Balatonra, konferenciákra. Mindenhova!
Alexandra külföldi kalandjairól a következő oldalon olvashatsz.
Mikor szerezted meg a jogosítványodat?
17 évesen, amikor Amerikban voltam cserediákként. Egy nap alatt meglett minden. Délelőtt az elméleti vizsga, délután a vezetés, és még aznap kiállították a jogsimat.
Vezettél is Amerikában?
Ekkor még nem, csak később, amikor végzős orvostanhallgatóként New York államba kerültem egy ösztöndíjprogrammal. A program végén két nagyon jó barátommal béreltünk egy autót Oklahomában és Kaliforniáig vezettem. Hármunk közül csak nekem volt amerikai jogosítványom, így a fiúk beültek mellém és együt átszeltük a fél kontinenst. A legnagyobb élményem a San Franciscóban való vezetés volt. Imádtam minden percét! Átszáguldani a Golden Gate Bridge-n, levezetni a világ legkacskaringósabb utcáján és a számtalan lejtőn-emelkedőn….felejthetetlen élmény!
Igen, egy kézi váltós VW Beetle, egy Bogár, amit Bobnak hívtam. Európai autó lévén azonban elég nehéz és viszonylag drága volt a javíttatása. Ebben az időben szingliként ezt is én intéztem. Egyszer, amikor Houstonba kellett mennem egy orvosi vizsgára, miután megérkeztünk, az utas oldali ablak elektromos emelője tönkrement és nem lehetett felhúzni. Hazafele ezért egy hatalmas párnát raktam oda és kb. 12 órát vezettem így. Pár hónap múlva a fékrásegítő ment el, így megtanultam, hogyan lehet a teljes testsúlyom belehelyezésével a fékpedált nyomni.
Meddig maradtál Amerikában?
Kétszer is éltem kint hosszabb ideig, 2013-ban jöttem onnan haza végleg. Majd itthon már utolsó éves rezidens voltam, amikor megnyertem egy nyolchóapos ösztöndíjat Franciaországba. Akkor egy háromajtós Mini Cooper D-m volt. Édesapám segített kiköltözni. Bepakoltunk a MINI-be mindent, ami kellett, plusz a kiskutyámat és nekivágtunk. Hazafele jövet még bútorokat is hoztam. A franciáknál egyébként élmény vezetni és imádtam ott parkolni. A legkisebb helyekre is megtanultam berakni az amúgy is kicsi autómat. Viszont, ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy parkolásnál a franciák simán előrébb vagy hátrébb tolják a parkoló autókat a sajátjukkal, hogy beférjenek.
Szerintem mindenhol fenntartásokkal kezelik a női vezetőket. Főleg a férfiak. Amikor beülnek, beültek mellém, mindig úgy érezték, hogy „segíteniük” kell sávot váltani, figyelni a forgalmat, tolatva parkolni. Rövid időn belül aztán persze belátják, hogy erre nekem nincs szükségem. De volt egy időszak, amikor nagyon zavart, hogy akarva akaratlanul be kell bizonyítanom, hogy kellő tapasztalattal rendelkezem és jól vezetek. Ez az időszak azonban mára szerencsére elmúlt!
Nemcsak Alexandra, hanem Judit is imádja a MINI-jét. Vele készült interjúnkat itt olvashatod el. Sőt, mi is teszteltük a márka 60. évfordulójára kiadott limitált szériás MINI 60 Years Editiont.
A MINI modellekről bővebb információt a márka weboldalán találsz.