A babakocsi, a gyerek és a férjem is befér mellém a MINI Cooper-be!

Mikor szerezted meg a jogosítványodat?

17 évesen, amikor Amerikban voltam cserediákként. Egy nap alatt meglett minden. Délelőtt az elméleti vizsga, délután a vezetés, és még aznap kiállították a jogsimat.

Vezettél is Amerikában?

Ekkor még nem, csak később, amikor végzős orvostanhallgatóként New York államba kerültem egy ösztöndíjprogrammal. A program végén két nagyon jó barátommal béreltünk egy autót Oklahomában és Kaliforniáig vezettem. Hármunk közül csak nekem volt amerikai jogosítványom, így a fiúk beültek mellém és együt  átszeltük a fél kontinenst. A legnagyobb élményem a San Franciscóban való vezetés volt. Imádtam minden percét! Átszáguldani a Golden Gate Bridge-n, levezetni a világ legkacskaringósabb utcáján és a számtalan lejtőn-emelkedőn….felejthetetlen élmény!

Saját autód is volt akkoriban?

Igen, egy kézi váltós VW Beetle, egy Bogár, amit Bobnak hívtam. Európai autó lévén azonban elég nehéz és viszonylag drága volt a javíttatása. Ebben az időben szingliként ezt is én intéztem. Egyszer, amikor Houstonba kellett mennem egy orvosi vizsgára, miután megérkeztünk, az utas oldali ablak elektromos emelője tönkrement és nem lehetett felhúzni. Hazafele ezért egy hatalmas párnát raktam oda és kb. 12 órát vezettem így. Pár hónap múlva a fékrásegítő ment el, így megtanultam, hogyan lehet a teljes testsúlyom belehelyezésével a fékpedált nyomni.

Meddig maradtál Amerikában?

Kétszer is éltem kint hosszabb ideig, 2013-ban jöttem onnan haza végleg. Majd itthon már utolsó éves rezidens voltam, amikor megnyertem egy nyolchóapos ösztöndíjat Franciaországba. Akkor egy háromajtós Mini Cooper D-m volt. Édesapám segített kiköltözni. Bepakoltunk a MINI-be mindent, ami kellett, plusz a kiskutyámat és nekivágtunk. Hazafele jövet még bútorokat is hoztam. A franciáknál egyébként élmény vezetni és imádtam ott parkolni. A legkisebb helyekre is megtanultam berakni az amúgy is kicsi autómat. Viszont, ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy parkolásnál a franciák simán előrébb vagy hátrébb tolják a parkoló autókat a sajátjukkal, hogy beférjenek.

Több országban is éltél. Mik a tapasztalataid a vezetés terén? A női vezetőket hogyan kezelik a különböző országokban?

Szerintem mindenhol fenntartásokkal kezelik a női vezetőket. Főleg a férfiak. Amikor beülnek, beültek mellém, mindig úgy érezték, hogy „segíteniük” kell sávot váltani, figyelni a forgalmat, tolatva parkolni. Rövid időn belül aztán persze belátják, hogy erre nekem nincs szükségem. De volt egy időszak, amikor nagyon zavart, hogy akarva akaratlanul be kell bizonyítanom, hogy kellő tapasztalattal rendelkezem és jól vezetek. Ez az időszak azonban mára szerencsére elmúlt!

Nemcsak Alexandra, hanem Judit is imádja a MINI-jét. Vele készült interjúnkat itt olvashatod el. Sőt, mi is teszteltük a márka 60. évfordulójára kiadott limitált szériás MINI 60 Years Editiont.

A MINI modellekről bővebb információt a márka weboldalán találsz.