Tombol a tavasz és lassan a nyár is beköszönt, a természet pedig nagyon sok finomságot ad annak, aki tudja, hogy mit és hol keressen. A medvehagymát sokan ismerik, de sok más ehető vadnövény is létezik – tyúkhúr, libatop, vadsóska és a többiek. Nézzük őket!
1. Csalán: levesbe, salátába is jó választás
30-50-100 cm magas, haragoszöld, szív alakú levelekkel rendelkező ehető vadnövény, amely az egész országban gyakori. A fiatal hajtásait más növényekkel (pitypang, mezei sóska, fehér libatop) keverve használjuk általában. Ugyanolyan változatosan felhasználható, mint a többi zöld leveles zöldség, főzelékként, levesként és salátaként is lehet fogyasztani. Márciustól júniusig a fiatal leveleket és hajtásokat gyűjtik. Remek vízhajtó, gyulladáscsökkentő és emésztésjavító tea is készülhet belőle.
2. Vitaminokban gazdag ehető vadnövény: fehér libatop
Ennek a növénynek a népies neve lisztes laboda. Általában az aljától ágas-bogasan nő, 20 centitől akár kétméteres is lehet, virágzata piramis alakú, tömött. Június közepétől késő őszig virítanak zöld virágai. A libatop az egyik leggyakoribb egyéves gyomnövény, ami nemcsak a szántóföldeken, hanem minden tápanyagban gazdag helyen nagy mennyiségben él. Tömeges előfordulása és magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos ehető vadnövény. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt használhatjuk. Tavasszal az egész növényt gyűjtik, később csak a hajtáscsúcsok, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető.
A vadnövnyek listája a következő oldalon folytatódik.
3. Porcsin: jó ízű főzelék készíthető belőle
A kövér porcsin pozsgás szárú és levelű növény. A kertben élő ehető vadnövény szára felfelé növekszik, a vadon élőé a talajon hever. Levelei nagyok, lapát alakúak és pozsgásak, aminek köszönhetően a növény a tartós vízhiánnyal is meg tud birkózni. Virágai aprók és sárgák. A kövér porcsinnak nagyon magas C-vitamin-tartalma van, emellett A-vitaminból is tartalmazza a napi szükséglet 43%-át. Kalcium, magnézium és kálium is található benne, és nem véletlenül hívják főzelékporcsinnak is, jó ízű főzelék készíthető belőle, és salátákban is nagyon finom.
4. Pitypang: már az ókorban is használták
Réteken, nedvesebb mezőkön, árokpartokon nálunk is mindenütt megtalálható. A pitypang a 17. századtól már a zöldségnövények között szerepel, a népi gyógyászatban pedig már az ókorban is használták. Gyomor- és bélbetegségek esetén is kiváló, jó vízhajtó, és vitaminokban is gazdag, például C- és A-vitaminban. Tea is készülhet belőle, de zsenge leveleiből főzelék, saláta is. Tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső gyógynövények egyike, amivel megkezdhetjük szervezetünk méregtelenítését.
5. Salátaboglárka: tavaszi vitaminhiány ellen
Évelő növény, 5-30 cm magasra nő, levelei hosszú nyelűek, fényesek, a nyéllel együtt húsosak, szív- vagy vesealakúak. Virágai aranysárgák, 2-3 cm átmérőjűek. Áprilisban virágzik. Gyakori az egész országban, ligetekben, erdőkben, cserjékben, parkokban, humuszos, nyirkos vagy üde agyag- és homoktalajon. Erdeink egyik legkorábbi tavaszi növénye. Régebben a növény a tavaszi vitaminhiány és a skorbut ellenszere volt magas C-vitamin-tartalma miatt.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
6. Tyúkhúr: a zöldbabízű ehető vadnövény
Fehér virágai hosszú, vékony kocsányon, a levelek hónaljában fejlődnek. Gyakori, az egész országban mindenhol előfordul ez az ehető vadnövény: szántókon, kertekben, szőlőkben, a nem művelt és nem bolygatott helyeken, erdei utakon, cserjésekben, vízparton, nedves réteken. A virágzó növényt levesnek, főzeléknek használhatjuk. A fiatal növényt a zöldbabhoz hasonlóan készítik el, mert nagyon hasonló az íze. A-vitaminban, C-vitaminban és magnéziumban gazdag.
7. Vadsóska: csak mértékkel fogyasszuk!
Az egész országban gyakori: hegyi réteken, mocsár- és lápréteken, ligetekben. Évelő növény, szóval, ha egyszer találunk, jövőre ugyanoda mehetünk vissza érte. 30-100 centi magas, húsos levelei nyíl alakúak, májustól augusztusig virágzik. Márciusban az első tavaszi napoktól késő őszig gyűjthetjük, és a leveles hajtásvégeket is felhasználhatjuk. Hideg, esős időben gyűjtve lágyabb ízű, mint hosszú szárazság esetén. A legfinomabb vadsóskát a virágzás előtt március-áprilisban szüretelhetjük. Salátának, levesnek és főzeléknek is ehetjük. Ha néhány levelet finomra vágunk, bármilyen ételünknek kellemes, savanykás ízt ad, önmagában, nagy mennyiségben viszont egy kicsit túlságosan savanyú, és magas oxálsav- és kálium-bioxalát-tartalma miatt nem ajánlott nagyon gyakran fogyasztani.
8. Zamatos turbolya: ánizs illatú ehető vadnövény
Hazánkban vadon is előfordul: ligetes erdőkben, réteken, főleg az akácosok tavasszal nagy tömegben megjelenő aljnövényeként. Alacsony hőmérsékleten, nedves körülmények között sokáig megőrzi szép üdezöld színét és zsengeségét, kifejlett állapotban még a gyengébb talaj menti fagyok sem okoznak kárt benne. Kiskertben is érdemes tartani olyan helyen, amit másra nem tudunk használni, mert gyengébb fényviszonyok között is jól megél, a közepes árnyékot elviseli és csak közepesen vízigényes. Tavasszal termesztve a csapadék elegendő a növekedéséhez, de száraz időben öntözés nélkül csak sínylődik és illóolaj-tartalma is jelentősen visszaesik. Nyáron csak néhány öntözéssel hoz megfelelő minőséget. A zamatos turbolya egy olyan ehető vadnövény, amely jellegzetes ánizs illata miatt fűszerként és salátaként is közkedvelt például a francia vagy olasz gasztronómiában. Akik nem ismerik, gyakran gyomként irtják a kertekben vadon élő változatát, pedig az is ugyanúgy felhasználható és ásványi anyagokban, A- és C-vitaminban is gazdag. A belőle készült teát a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi panaszok ellen használják.
Forrás: vendeglatasmagazin.hu