Lyonban, az 1894-ben megrendezett gyarmati- és világkiállítás Michelin standjánál kezdődött a Michelin baba (hivatalosan Michelin Mester, de valójában mindenki babaként ismeri) története. A stand rendezője egy óriási, különböző átmérőjű gumiabroncsokból épített tornyot helyezett ki. Édouard Michelin erre azt mondta a testvérének, Andrénak, hogy „csak a karjai hiányoznak, és olyan, mint egy ember!”.
Néhány év múlva a grafikusművész André, O’Galop egyik rajzát meglátva, a gumitoronyhoz hasonló alkatú figura megrajzolására kérte a művészt. 1898-ban pedig megjelentek az első reklámplakátok.
Éljen Bibendum!
Michelin Mester eleinte a Bibendum, Bib vagy Bibelobis nevet viselte. Az a legenda járja, hogy a francia grafikus először egy korábban visszautasított poszterre rajzolta meg a Michelin grafikai koncepciójának szánt gumiabroncsbabát. Ezen a plakáton azonban véletlenül rajta maradt egy müncheni sörfőző jelmondatának szánt, Horatius ódájából származó „Nunc est bibendum!” (Most inni kell!) idézet.
A Párizs–Amszterdam–Párizs versenyen Léon Théry francia autóversenyző, aki nem tudott latinul, miután korábban már látta a plakátot, azt kiáltotta Andrénak, hogy „voila Bibendum, vive Bibendum” (íme Bibendum, éljen Bibendum). Théry a poszter feliratára emlékezve akaratlanul is elnevezte a Michelin babát Bibendumnak. Később a jelmondathoz hozzájött az „Egészségére! A Michelin gumiabroncs megiszik minden akadályt!” kiegészítés, és a képen Bibendum kezében egy pezsgőspohár van tele üvegtörmelékkel és szegekkel – arra utalva, hogy a Michelin gumi beszippant mindent, anélkül, hogy tönkremenne.
Fekete és fehér Michelin baba
A Michelin baba (Mester) egy egészen szokatlan figura a logóiparban. Melegszívű, jó kedélyű kabalafigura, amely számtalan szituációban megjeleníthető. A 20. század elején született plakátokon még gyakran kissé baljós alakként ábrázolják a nagy, szemüveges, szivarozó alakot. Aztán az 1920-as években már se szemüveg, se szivar. Ezek a kellékek csupán ahhoz kellettek korábban, hogy a társadalom leggazdagabb, potenciális autóvásárló rétegének is felhívja a figyelmét a gumiabroncsokra. A fehér abroncsok helyett 1912-ben, amikor a gyártási folyamat során, az abroncsok tartósságának növelése érdekében kormot kezdtek el használni, megjelent a fekete változat. Később aztán visszatértek a világos színhez – amihez néhányan rasszista gondolatokat is társítottak.
Az 1950-es évek elejére a baba egyre jobban kikerekedett, és 20 év múlva igazi rajzfilm-figurává alakult. A 20. század aztán újabb fordulatot hozott, és a 100 éves centenárium alkalmával 1998-ban csinosabbá, dinamikusabbá vált a Michelin baba. Ezáltal nemcsak a férfiasabb kinézete miatt lett vonzó, de az egészséges testalkat hosszú élettartamra is engedett következtetni.
Beduin ruha és saru, vagy sisak és bakancs
A grafikusok mind saját elképzeléseik szerint alkották meg a Michelin figurát. Amikor 1907-ben megnyitott Amerikában, Milltownban a Michelin gyár, a plakát okító jellegű volt: Michelin Mester óriás volt, az utazók tanácsadója. Ezzel szemben Olaszországban hölgyek által csodált diplomata, Afrikában pedig beduinként tűnt fel, saruban. Németországban sisakot, bakancsot és sálat kapott, ha jött a tél, Japánban pedig a nők bálványaként szumó-szerű alakot öltött.
Aztán 1930-tól Michelin egyre kevesebb külsős grafikust foglalkoztatott, és a Michelin baba egyre inkább standard kinézetet kapott.
Michelin baba mint filmsztár
A cég vezetése korán felismerte a kabalafigura népszerűségét. Az Asterix Svájcban rajzfilmben vendégszerepet kapott szekérkerék-kereskedőként, az Oscar-díjas animációs rövidfilmben, a Logorama-ban pedig két Michelin-zsaru vadászott a gonosz Ronald McDonaldra. Sőt, nyereményjátékokhoz is felhasználták a figurát.
Michelin Mester eddigi 121 éve alatt néha megpihent, de újra és újra előkerült, hol ilyen, hol olyan formában. Népszerűsége pedig mit sem apadt, ezt bizonyítja többek között az is, hogy a Financial Times 2000-ben az évszázad reklámikonjának nevezte.