A Honda Jazz Crosstar küldetése, tervezője szerint sem kisebb annál, minthogy gondtalanabbá tegye a mindennapjainkat. Nagyjából be is váltja ezt az ígéretet, hiszen szinte mindent megold magától. A megbízhatóság mellett azonban van még néhány erénye, ami kiváló városi autóvá teszi ezt a hibrid modellt. Különös vonzódás köt a Honda Jazzhez, ugyanis bő 15 évvel ezelőtt már tesztelhettem egy sokkal korábbi verzióját. Ezért is örültem, mikor a Drive Me Baby csapat tagjaként most újra vezethettem a Jazz modellcsalád legújabb tagját.
A korábbi teszt a Honda Jazz első generációjával – ami egyébként az 2002-es európai megjelenését követően hamar a márka egyik legnépszerűbb modellje lett – eufórikus élmény volt (akkoriban egy Matizzal jártam). Biztos voltam abban, hogy nem fogok csalódni az új, hibrid Crosstarban sem. Ez már a Jazz negyedik generációja és azóta alapos fejlődésen esett át. Ezért csak suttogva írom, hogy azért emlékeim szerint a régebbi szériák jobban kiugrottak az autótömegből, mint ez a mostani dizájn. Mindenesetre a hangsúlyos hűtőrács, a fekete díszítőelemek és az alufelnik sportosabbá teszik a megjelenését. A fejlesztést egyébként a Yo no bi filozófia határozta meg.
De mi az a Yo no bi?
Ennek a gondolkodásmódnak az a lényege, hogy felismerjük a hétköznapi tárgyakban rejlő szépséget. A „yo” használatot, a „bi” szépséget jelent, tehát a küllem és belbecs – vagyis ezúttal az esztétika és a funkcionalitás – egyensúlyára törekedtek a fejlesztők. Valahogy a Star Wars filmek jutnak eszembe, amikor Takeri Tanaka tervezőt idézem, aki szerint a Honda Jazz Crosstar ereje abban rejlik, hogy boldogabbá és gondtalanabbá tegye a mindennapokat. Ez egyébként sikerül is neki. Elég ránézni a finom kidolgozású karosszériára, aztán menni vele egy kört.
Küllemi változás, hogy kicsit megemelték az autót, az ultravékony A-oszlopnak köszönhetően pedig tényleg pazar a kilátás – 69 fokról 90-re nőtt a látómező. A felületek letisztultak, az orr-rész pedig a hivatalos leírása szerint is minimalista. A babakék szín imádnivaló és igazából ez az az árnyalat, ami „csajosként” is átcsúszik, de ha kölcsönkéri a barátod vagy az öcséd, ő sem fog behúzott nyakkal vezetni. Méreteit tekintve igazán parkolásbarát, belül viszont tágas tér fogad minket. Nagyon tudtam értékelni a szokatlanul tágra nyíló ajtókat, a hasznos csomagtér – ami persze az ülések ledöntésével bővíthető – viszont mindössze szűk 304 literes.
Honda Jazz Crosstar: megnyomod a gombot és mész
Az e:HEV hibridhajtás tulajdonképpen észrevehetetlen, ahogyan kapcsolgat a benzines, a hibrid és az elektromos üzemmódok között, magának intézi és nagyon finoman teszi. Ezt sem bonyolították túl, a csak menjen és fogyasszon keveset elv alapján. Az ECON gombot én csak elvétve használtam, azt már csak a sajtóanyagból tudom, hogy mi a funkciója: ugyanannál a gázpedál állásnál kevesebb gázt ad. Mivel a legnagyobb hidegben teszteltem az autót, az ülésfűtésre biztosan 5 csillagot adnék, mert pillanatok alatt átmelegített a hajnali indulásokkor. És az sem volt hátrány mínusz 8 fokban, hogy a szélvédő fűtés gyorsan leolvasztotta a vékony jégréteget a szélvédőről.
És amíg olvasztottam, feltűnt, hogy az utastérben az egyik legszembetűnőbb a szövettel borított műszerfal, ami feldobja a minőségérzetet. Ráadásul nagyon praktikus – főleg nyáron- hogy a pohártartót az oldalsó légrostélyok elé rakták, így a klímával hűthetjük a kólánkat. A kényelmet fokozza a könyöklő ideális magassága, a fiam pedig díjazta az első ülések háttámláján lévő kis telefontartó zsebeket.
Ha lapozol, megtudod, mi könnyíti meg a vezetést a Honda Jazz Crosstarban!
Van, amikor nem kellene belehúznia…
Szuper, hogy a továbbfejlesztett vezetéssegítő asszisztensnek (Honda Sensing) köszönhetően a gyalogos és bringásfelismerő már éjjel is működik, sőt a Jazz a veszélyes közelségbe kerülő autókat is észleli. Ami viszont megszokhatatlan, az a sávtartás-figyelő, ami sokszor váratlanul (és indokolatlanul) húz bele a kormányba, ezért érdemes kikapcsolni. Elég para, amikor a sofőr helyett irányít és kormányoz, de ízlések és pofonok. Bízni kell a rendszerben, a bizalom kiépüléséhez viszont több idő kellett volna. Viszont amilyen precizitással tartja a távolságokat az előttünk haladó autótól, az például imponáló. Éljen a Kis Sebességű Követőrendszer! Az új kamera hatékonyan észleli az útburkolat jellemzőit. Azt is észreveszi például, ha a jármű az út széle felé (pl. a padkához, fűhöz, murvához) vagy a másik sávhoz közelít.
A Jazz e:HEV Crosstar a Honda által kidolgozott, passzív menetbiztonságot és ütközésvédelmet nyújtó Fejlett Kompatibilitású Karosszériaszerkezetre épül, ami hatékonyan óvja a bent ülőket egy esetleges ütközés során. Emellett 10 légzsák véd minket, köztük az első ülések között elhelyezett középső első légzsák, nem véletlenül ez a kategória egyik legbiztonságosabb autója. A Keresztirányú Forgalmat Figyelő Rendszerrel kiegészített Holttérfigyelő Rendszer az executive felszereltségi szinten jár az új Jazz e:HEV-hez.
A belehúzás viszont a szó nemesebbik értelmében már kevésbé érvényesül, nem kell attól aggódnunk, hogy az ülésbe préselődünk gyorsítás közben. Itt 109 lóerővel apellálhatunk az e-CVT váltón keresztül, a gyorsulási adat pedig 9,9 másodperces százig. A száguldáshoz tartozó zenei élményt viszont könnyen elérhetjük a Crosstarban, a hangszórók ugyanis nem vallanak szégyent. Érdemes alaposan feltekerni a hangerőt.
Robotpilóta érzés
Még a manuális váltóhoz szokottak is pillanatok alatt otthonosan mozognak majd benne, egyetlen szépséghibával: az egyes üzemmódoknál a betűjelzések valahogy rossz szögbe kerültek a vezető üléstől, és nem mindig voltak jól láthatók. Ezért gyorsan meg kellett tanulnom a mozdulatokat, hogy ne dudáljanak rám a lámpánál. A hagyományos előremeneti D fokozat mellett az erősebb motorfékes B is helyet kapott, utóbbinál intenzív a lassulás és többet táplál vissza az akksikba. Ezt leginkább lejtőn lefelé menet gurulva érdemes bekapcsolni.
Az üzemmódok között (sport, eco) viszont nem lehet választani, és nem is jelzi semmi, ha az autó vált, ezt ugyanis teljesen maga intézi, vagyis mindig a Honda Jazz Crosstar határozza meg, hogy a benzin- és a két villanymotor közül mikor mit használ. Ezek mind fokozzák a vezetésélményt, hiszen a kormány tekergetésén túl nem sok mindenre kell figyelnünk az autóban. Ez egyébként kezdetben elég szokatlan, olyan robotpilóta-érzést adott. Az egyik legnagyobb erénye pont az, hogy a vezetése a legminimálisabb erőfeszítésbe kerül, a kormány tekergetésén túl igazából semmire nem kell figyelnünk, semmit nem kell állítanunk. Azt viszont nem igazán preferálja, ha mást akarunk csinálni, mint amit ő, a sávtartó például nem éppen asszertiven jelzi a „hibát”, elég kb. 1 másodpercre elengedni a kormányt. Nem hiába, első a biztonság.
A fogyasztása egyébként csodás, nagyjából négy és fél litert eszik városban, autópályán pedig hat liter körül. Imádtam, hogy nagyon csendes (a saját autómból átülve meg pláne), szóval időnként a futurisztikus suhanás is hozta a robotpilóta-élményt.
Az e:HEV Hybrid hajtásláncú Honda Jazz Crosstar 109 lóerős, 9,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra, 4,8 litert fogyaszt, 110g/km a károsanyag kibocsátása és 298-1199 liter a csomagtér kapacitása. A tesztautó ára: 9 139 500 Ft.
Ha érdekel, mit szeret Peller Mariann a Honda Jazzben, olvasd el vele készített interjúnkat is!
Ha pedig további Honda-modellek érdekelnek, akkor nézd meg korábbi tesztjeinket: