110 centis kézi borsőrlő a Peugeot Saveurs legújabb dobása

Így lett jelkép az oroszlánból

Ma kevés hétköznapibb konyhai tárgy létezik a borsőrlőnél, 150 évvel ezelőtt azonban még nem is létezett. Sorsa elválaszthatatlan a Peugeot gyártól: az utóbbi nélkül ma talán nem létezne az előbbi, és ez egy kis túlzással fordítva is igaz. A Peugeot-k ugyanis eredetileg molnárok voltak. 1810-ben a két fivér, Jean-Pierre és Jean-Frédéric Peugeot úgy döntött, a születőben lévő nehéziparban kamatoztatják malomtechnológiai tudásukat. A családi malmot hengerművé alakították át, az acéllemezeken kívül hamarosan szoknyaabroncsokat, órarugót, fűnyírókat, valamint fűrészeket és egyéb vágóeszközöket is gyártottak (sokan nekik tulajdonítják a történelem első kompakt kézifűrészét is.)

A különleges edzési eljárásnak köszönhetően fűrészlemezeik rendkívül ellenállók, mégis rugalmasak és hosszú élettartamúak voltak. Ennek jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a Peugeot-féle fűrészeket a francia nemzeti ipar fellendítését szorgalmazó Société d’Encouragement pour l’Industrie Nationale 1812-ben aranyéremmel jutalmazta. Az 1818-ban szabadalmaztatott gyártástechnológia adta az ötletet a vállalkozás címeréhez is. A fivérek olyan állatot választottak logónak, amely méltóságteljes, villámgyorsan vadászik, foga és karma acélos, teste pedig ruganyos és ellenálló. Így került fel a Peugeot fűrészeire az oroszlán, amelyet később a kávé- és borsőrlőket, majd 1889 után az automobilokat is díszítette.

Kávéőrlő után jött a borsdaráló

Ha az interneten keresünk információt, a legtöbb forrás a Peugeotnak tulajdonítja a világ első, kifejezetten borsszemek őrlésére szolgáló szerkezetét. Erre szabadalmi bejegyzések híján nincs jogi bizonyíték, így a márka nem érzi tisztességesnek, hogy vélt elsőségét hangoztassa. Az is igaz ugyanakkor, hogy amikor a Peugeot 1840-ben bemutatta első kávéőrlőjét, sokan eldobták az évezredeken át használt mozsarat, és elkezdték a karos szerkezetben aprítani a borsszemeket. Innen már csak néhány logikus módosítás (és 34 év) kellett ahhoz, hogy megszülessen a Peugeot Z, amelyet kifejezetten bors őrlésére fejlesztettek ki. De vajon miért volt szükség külön borsőrlőre, ha a kávéőrlő is megfelelt a célnak? Nos, a kávéőrlő valójában egyáltalán nem felelt meg a célnak, de még mindig kényelmesebb volt, mint a mozsárral bajlódni. A Peugeot mérnökeinek újítását az tette zseniálissá, hogy a külső és belső malomkeréken egyaránt spirálisan helyezték el a fogakat, méghozzá két méretben. A felső, ritkásabb fogak megroppantották a borsszemeket, majd sorba állították azokat a tényleges őrlést végző, alsó fogazathoz.

Ahogy a kávéőrlő nem felelt meg a bors aprítására, úgy a borsőrlőt sem szerencsés só vagy fűszerek őrlésére használni. A Peugeot egyébként készít száraz és nedves só, valamint fűszerek, szerecsendió, sőt, lenmag és szezámmag őrlésére alkalmas készülékeket is. Ezek szerkezetükben és főleg anyaghasználatukban jelentősen eltérnek a borsőrlőtől. Egy dolog azonban közös bennük: minden acélból készült őrlő mechanizmusra élettartam-garanciát vállal a Peugeot.

A cikk a következő oldalon folytatódik.