Boxerrel a fél világ körül: egy magyar család különleges kalandjai

Utazás lakóautóval: irány Amerika!

Miután a legfontosabbat tisztáztuk – azaz, hogy az utazás nem csak nekünk, felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is élmény lesz –, már csak két lépés volt hátra. Megszerveztük, hogy kivehessünk egy-egy év fizetés nélküli szabadságot – szerencsére mindkettőnket támogatott a munkahelyünk –, és nekiláttunk a tervezésnek. Az nyilvánvaló volt, hogy lakóautóval utazunk: tudtuk, hogy azzal több mindent tudunk megnézni, és kényelmesebben lehet haladni. Az is kezdett körvonalazódni, hogy az amerikai kontinenst választjuk, ahol összefüggő, kiépített úthálózat visz északról egészen a Tűzföldig. Az interneten rengeteg olyan forrást találtunk, ahol épp úton levő lakóautósok számoltak be a régióban aktuálisan uralkodó állapotokról, és megállapítottuk, hogy a hírekben sokkal rosszabb lehet a helyzet, mint a valóságban. Erre később majdnem rácáfolt az élet, de ekkor beértem annyival, hogy a feleségem és az itthon maradó nagyszülők is nyugodt szívvel bólintottak rá a pánamerikai kalandra.

Én ekkorra már annyira beleéltem magam az utazásba, hogy időközben az új autónk is összeállt a fejemben. A korábbi lakóautónkkal szerzett tapasztalatok alapján aprólékosan megterveztem a belső kialakítást, ami nem volt egyszerű, mert a ruhák, a használati tárgyak és a rengeteg játék mellett négy kerékpárt is el kellett tudnunk helyezni a belső térben. Mi bicikli nélkül nem megyünk sehova, de ha kívül szállítjuk őket, folyamatosan aggódhatunk, hogy leszakadnak, megsérülnek, ellopják őket. Éppen ezért nem jöhetett szóba az sem, hogy Amerikában, helyben béreljünk lakóautót – ilyen egyedi elvárásokra senki nincs felkészülve.

Boxer lett a nyertes a nagy kalandhoz

2018 novemberében tehát besétáltam a Peugeot-hoz, és megrendeltem a létező leghosszabb, legmagasabb Boxert. A modellválasztásban két dolog motivált: egyrészt az európai lakóautó-építőknek hatalmas tapasztalata van ezzel a Peugeot Boxer típussal, másrészt, amikor felmértük a lehetőségeket, a gyerekek egyértelműen kijelentették, hogy nincs vagányabb dolog, mint oroszlános autóval utazni. Az építéshez 2019 februárjában fogtunk hozzá, és minimális változtatásokkal sikerült is megvalósítani az eredeti elképzeléseket. Szó szerint az utolsó pillanatra készült el az autó: kipróbáltuk, aludtunk benne egyet, és már vittem is Belgiumba, ahol hajóra tettem, két hét múlva pedig mindannyian indultunk utána, repülővel.

Szimbolikusnak éreztük, hogy éppen a függetlenség napján, július negyedikén érkeztünk meg az Egyesült Államokba, és kezdtük meg a magunk függetlenné válását. Ez Amerikában sokkal könnyebben megy, mint Európában. Mifelénk túl sok az ember, szinte sehol nem lehet úgy megállni, hogy ne legyünk láb alatt valakinek, vagy mások ne zavarjanak bennünket. A tengerentúlon viszont hetekig táborozhat az ember anélkül, hogy másokkal találkozna. A Peugeot Boxer kifejezetten önellátásra lett tervezve, nagy ivóvíz-tartállyal, vízszűrővel, a tetején napelemekkel. Így elvileg nem volt szükség arra, hogy kempingben aludjunk.

Verseny, műtét és mexikói zavargás színesítette a tengerentúli élményeket

A vízumunkból adódóan három hónapunk volt az Egyesült Államokra és Kanadára – utóbbit egy terepkerékpáros verseny miatt iktattuk közbe, amin elindultam. Miután megvolt a verseny, majd sikeresen lezajlott a műtét is, ahol rendbe hozták a futamon megsérült lábamat, bebarangoltuk az USA-t. Lementünk a nyugati parton, majd be a sivatagba, egészen Colorado államig.

Észak-Amerika nyugodt kiszámíthatósága után egészen más világ várt ránk Mexikóban, de hogy mennyire, azt nem sejtettük. Beiktattunk egy látogatást egy közeli Peugeot márkaszervizben, egyrészt, mert ekkora igénybevétel mellett illik gondját viselni a járműnek, másrészt egy titokzatos hibaüzenet miatt – erről majd később mesélek. Így vitt minket a Peugeot Boxer Culiacán külvárosába 2019. október 17-én, azon a napon, amikor a helyi kábítószer-kartell nyílt háborút indított a kormány ellen. Néhány száz méteren múlt, hogy kijussunk a városból, a fegyveresek blokádokat állítottak, és lezárták az autópályát. Öt-hat órán át álltunk a tűző napon, de a lakóautóban bőven volt vizünk, ételünk és mozgásterünk.

Közép-Amerika tartogatott ezt-azt

Ettől a valóban veszélyes incidenstől eltekintve Mexikó csodálatos élményeket tartogatott számunkra. Rendkívül barátságos emberekkel találkoztunk – helyiekkel és más lakóautósokkal egyaránt –, kerültük a turisták által látogatott helyeket, inkább eldugottabb csodákat kerestünk fel a Peugeot Boxer segítségével. Két hónap után keltünk át Guatemalába, ahol egy működő vulkán láva-tűzijátékkal kápráztatott el bennünket, majd gyorsan átsuhantunk a Mexikónál is rosszabb közbiztonságú El Salvadoron, Hondurason és Nicaraguán. Costa Rica gyönyörű és rendezett, és ennek megfelelően drága is. Ám nem csak ezért nem időztünk itt hosszan, hanem mert tudtuk: ha decemberre nem jutunk el Kolumbiába, nem tudunk végigmenni Dél-Amerikán (a Tűzföldről eddigre már letettünk, hiába ígértünk pingvineket a gyerekeknek.)

Végül karácsonyra értünk Kolumbiába, ahol megismerkedtünk a helyi magyar konzullal – ennek később még nagy jelentősége volt. Elképesztő élmények vártak itt ránk. Az utazás lakóautóval azt is lehetővé tette, hogy vulkánok oldalában, 4000 méteren aludtunk, kakaóbab- és kávéültetvényeket kerestünk fel. Rendkívül barátságos, közvetlen, optimista emberek a helyiek: egyikük elvitt minket a birtokán elterülő őserdőbe, és megmutatta, melyik növény mire használható. Két hónap múlva, Ecuadorban találkoztunk a szüleimmel: utánunk repültek, autót béreltek, és két héten át együtt utaztunk. Ekkor kezdtek el gyülekezni a viharfelhők…

Az élménybeszámoló a következő oldalon folytatódik.