Boxerrel a fél világ körül: egy magyar család különleges kalandjai

Megérkezett a COVID

Korábban is figyelemmel kísértük a világ híreit, tudtunk a kínai járványhelyzetről, de nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. Aztán egyre riasztóbb hírek érkeztek Európából, majd Latin-Amerikában is megjelent a koronavírus – épp Dél-Ecuadorban, ahol mi is voltunk.

Találkoztunk egy német lakóautós családdal, akiket még hetekkel korábban ismertünk meg, velük tervezgettük, hogy hogyan tovább. Végül a kolumbiai magyar konzul riasztott: igyekezzünk átjutni Chilébe, Argentínába, még mielőtt lezárják a határokat, mert ott jobb az egészségügy, mint északabbra. Öt napon át vezettük a Peugeot Boxert éjjel-nappal, és szó szerint az utolsó órákban léptünk ki Peruból.

Ekkor ismét megjelent a Peugeot Boxer rejtélyes hibaüzenete, amelyről később kiderült, hogy egy méretes kátyú miatti ütődés eredményezte. Amíg a megrendelt alkatrészre vártunk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vírus miatt nem tudunk az eredeti terv szerint haladni. Nem csak az országhatárokat zárták le, hanem a nemzeti parkokat is, így semmi látnivaló nem maradt. Ráadásul így az az (akkor még logikusan hangzó) elképzelés sem működött, hogy meghúzzuk magunkat valahol másfél-két hónapra, és megvárjuk, hogy lecsengjen a járvány. Amikor aztán kiderült, hogy az utasbiztosításunk apró betűs részében az állt, világjárvány esetén nem fedezik az orvosi ellátást, eldöntöttük, hogy hazajövünk.

Utazás lakóautóval – mindig van feketeleves

Innentől nem sok örömöt tartogatott az utazás – illetve a srácok élvezték, mert boldogan elvoltak német útitársaink hasonló korú gyerekeivel. Találtunk egy hajót, amire felfért volna a Peugeot Boxer, feltéve, hogy 24 órán belül odaérünk. 2400 kilométert vezettünk le egy huzamban, majd a kikötőben bezárt irodák fogadtak. Pénteken délután Chilében nem dolgoznak a vámhivatalnokok. Borulni látszott minden, pánikban összerakott tervünk, pedig ekkorra már megvolt a londoni repülőjegyünk – mint később kiderült, a miénk volt az utolsó előtti járat, ami a teljes zárlat előtt elhagyhatta az országot. A járvány okozta fejetlenség miatt azonban a hajó is két napos késéssel indult csak útnak, így nagy nehézségek árán a Peugeot Boxer is feljutott a fedélzetre. A menetrend szerint május végére érkezett volna Németországba a kocsi, ám a pandémia miatt több hetet csúszott a szállítás – pont időben, hogy Európában már enyhítsenek a korlátozásokon. Így végül júniusban kimehettem a kikötőbe, és hazahozhattam az autót.

Jól bírta a Peugeot Boxer a rossz minőségű utakat

Itthon az első utam a márkaszervizbe vezetett, hiszen 10 hónap alatt 40 ezer kilométert tettünk a vadonatúj autóba, és eközben csak a borzalmas minőségű utakon gyorsan kopó gumikat cseréltük, no meg az olajat, előírás szerint. Meglepő, de a Közép-Amerikában rossz minőségű gázolaj sem kottyant meg az autónak. Itthon aztán az is kiderült, mi okozta a Peugeot Boxer rejtélyes hibaüzeneteit. Legjobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk kikerülni minden kátyút – még Mexikóban egy akkorát döccent az autó, hogy a motor is leállt. Akkor azt hittük, csak az ütközésérzékelő szenzor hibásodott meg, de a jelek szerint az AdBlue tartály töltöttségét ellenőrző érzékelő is károsodott a csattanásban. Ennek következménye volt, hogy bár hatalmas kalandok árán egy kamionszervizből sikerült szereznünk AdBlue-t (személyautókban arrafelé ismeretlen ez az adalékanyag), a vezérlés minduntalan megálljt akart parancsolni a motornak.

Ettől eltekintve az autó és a szervizhálózat is csillagos ötösre vizsgázott. Összesen négy alkalommal jártunk Peugeot márkaszervizben Latin-Amerikában, és mind a négyszer ingyen kiszolgáltak bennünket, noha az európai garancialevelet elvileg nem kellett volna elfogadniuk (legalábbis ezt állították.) A Boxer egyetlen egyszer makacsolta meg magát: egy hosszú, meredek szerpentinen kellett volna lemennünk, amikor nem indult be a motor. 30 perc után sikerült csak útra kelnünk, és a hegy alján derült ki, hogy pont ezen a félórán múlt, hogy megúsztunk egy borzalmas balesetet a völgyben…

Tanácsok kezdőknek

Ezek után Gáboréknál tervbe van-e véve egy újabb utazás lakóautóval? Természetesen, de egyelőre maradnak Európán belül, időben és távolságban egyaránt rövidebb utakra készülnek. És hogy mit tanácsol azoknak, akik kedvet kaptak egy lakóautós expedícióhoz?

A legfontosabb a felkészülés. Nem az útvonalra gondolok, az úgyis adja magát, hanem az autóra. A legjobb, ha maga építi a lakóautót az ember, vagy ha ez nem lehetséges, legyen ott végig, amíg készül – én is ezt tettem –, hogy tudja, mi hova került, hogy lehet megjavítani. Míg a Peugeot végig hibátlanul működött, a lakórésszel voltak problémáink: kiégett egy inverter, beragadt egy ablak, leszakadt egy lépcső. Egy több hetes, hónapos utazás során ezeket magunknak kell tudni megszerelnünk. Ami magát az utazást illeti, ezek után azt mondom, Európában nem érheti komoly baj az embert. Itt elég ellazulni és élvezni az utat; odafigyelést csak az egzotikus helyek igényelnek.

Illusztrációk: Winkler Gábor