Viszonylag ritka látvány egy női vontatmányvezető, aki a targoncán nagyobb vontatmányokat szállít egyik pontból a másikba egy autógyárban. Főleg ritka, ha ezt mindössze 35 évesen teszi úgy, hogy 16 éve dolgozik az adott munkahelyen. Ő György Ildikó, a Magyar Suzuki Zrt. munkatársa, vontató targoncavezető, akinek a munkája egyben a hobbija is. Hogy miért, azt mesélje el ő maga!
Hogyan alakult az eddigi 16 éves pályafutásod a Magyar Suzukinál, milyen pozíciókban dolgoztál?
2004 márciusában kezdtem dolgozni a Magyar Suzukinál – akkoriban még a Wagon R-ek és az Ignisek élték fénykorukat a gyártósoron –, és először szalag mellett, szerelősoron dolgoztam, ami fizikailag megterhelő volt. Eleinte akadtak nehézségek, mélypontok is, és sok korábbi kollégámtól többször megkaptam, hogy ezt néhány hétnél tovább nem fogom tudni csinálni. Én pedig úgy gondoltam: „Nem lehet igazuk!”, és folytattam. Ha nagyon nehéznek éreztem, arra gondoltam, holnap majd jobb lesz – és így is lett! Később aztán némileg átalakult a feladatköröm, más alkatrészeket szereltem be az autóba, majd idővel az in process ellenőrzésre, a minőségellenőrzésre kerültem. Telt az idő, és az évek során igyekeztem minél több pozíciót és állást betanulni, folyamatosan fejleszteni magamat. Nagyon élveztem ezt a munkát, 2008-ban pedig csoportvezető-helyettessé léptettek elő. Ekkor robbant ki a gazdasági világválság. A párommal együtt – ő is a Suzukinál dolgozik – azonban nyugodtak voltunk: biztos és stabil munkahelyet tudhattunk mindketten a magunkénak.
Mi történt ezután?
2011-ben ismét előléptettek: csoportvezető lettem, szintén a minőségellenőrzésen. Ezt a feladatkört is nagyon szerettem. Területi átszervezések miatt újból csoportvezető-helyettesként, új területen, a végellenőrzésen kezdtem el dolgozni. Ez újabb kihívást jelentett, ugyanis ekkoriban kezdtük el az SX4 S-Cross gyártását, ami rendkívüli előrelépés volt. Egyben technikailag rengeteg újdonságot jelentett a sokkal bonyolultabb autók összeszerelése és ellenőrzése. Később aztán a Vitara prototípus gyártásánál is itt voltam még.
2014 év végén vártuk a gyermekünket, ezért 2015 és 2016 kimaradt számomra a Suzukinál, 2017-ben tértem ismét vissza. A lelkesedésem töretlen volt, ám számos tényező és sok tekintetben a körülmények megváltoztak. Egyre inkább azt tapasztaltam, a minőségellenőrzésen nem tudok tovább fejlődni, motiváltan dolgozni, éreztem, hogy váltanom kell. Szerencsére ebben kaptam segítséget, így kerültem a Material-hoz (alkatrész ellátási csoport). Már rövid idő elteltével azt éreztem: megtaláltam a helyem, hazaérkeztem! Kezdetben az anyagátvételen voltam, majd 2018-ban elvégeztem a targoncavezető tanfolyamot, sőt, decemberben még a villástargonca képzésre is beírattak – kérésemre! –, így erre is megszereztem a jogosítványt. Jelenleg is a vontatón vagyok. Nagyon szeretem, tényleg olyan, mint egy hobbi!
Ez nem kimondottan nőies munkakör. Mi motivált abban, hogy női vontatós állást pályázz meg?
Amikor először szóba került, hogy ebbe a pozícióba, vontatós munkakörbe kerüljek át, akkor eleinte sokaktól megkaptam, hogy „de hát a Material-on nincsen női vontatós állás!” Mire én azt mondtam: „Higgyétek el, hogy van, csak adjatok lehetőséget és megmutatom!” 2019-ben aztán egy üresedés folytán lehetőséget kaptam. Először nagyon furcsán néztek rám a kollégák, volt, aki azt is megkérdezte, büntetésből vagyok-e ott, mire azt feleltem: „Nem, én kértem!”. Erre aztán csak újabb furcsa pillantásokat kaptam.
A következő oldalon kiderül, hogy van-e másik női vontatmányvezető a Suzukinál.
Mi vonzott ebben a szakmában, mit szeretsz benne?
Valóban nem megszokott, hogy egy nőnek ilyesmi területen legyenek ambíciói, én azonban mindig is szerettem a kihívásokat és kerestem is azokat. Megmutattam és bebizonyítottam, hogy igenis elvégezheti egy nő is ezt a fajta munkát. Igazából nem is nehéz – pláne úgy, hogy valójában azzal foglalkozom, amit szeretek. Ahogy telik az idő, egyre jobban megy, mivel száz százalékig beleteszem magamat a munkába.
Te vagy az egyetlen női vontatmányvezető, vagy van rajtad kívül másik hölgy munkatárs azóta?
Továbbra is én vagyok az egyetlen női vontatmányvezető, bár korábban, sok-sok évvel ezelőtt volt már női kolléga. Természetesen adódnak nehézségek, igenis vannak olyan akadályok vagy problémák, amit önerőből nem tudok megoldani. De szerencsére egy remek csapat tagja vagyok, bármikor számíthatok a kollégákra, a vezetőimre, kisebb és nagyobb ügyekben egyaránt.
Hogy látod, a megfelelő képesítés mellett milyen képességek szükségesek a targoncavezető munkakörhöz?
Ez nagyon sokrétű kérdés. Ha egyszerűen akarnám leírni azt, amivel foglalkozunk, úgy tudnám megfogalmazni, hogy alkatrészekkel látjuk el a szerelősort – a gyakorlatban ez azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanis minden egyes alkatrésznek az adott, megfelelő helyen és időben kell a szerelősorra érkeznie. Az A-ból B-pontba való eljutás során pedig számos váratlan helyzet adódhat, vagy hátráltató tényező léphet fel. Emiatt nagyon fontos a jó problémamegoldó és a gyors döntéshozatali képesség. Nagyon „ott kell lenni fejben”, oda kell figyelni. Ez egy felelősségteljes munka, hiszen nagy terheket mozgatunk, súlyos tárgyakkal dolgozunk. Mindezek mellett pedig jó alapfizikum és állóképesség is szükséges – noha a megfelelő technika alkalmazásával a feladat nem okoz nehézséget –, természetesen az alapvető oktatások, képzések és képesítések megléte mellett.
Hogyan fogadtak, fogadnak a férfi kollégák? Másként bánnak veled azért, mert nő vagy?
Volt benne kihívás. Eleinte a legtöbben nem igazán hittek abban, hogy mehet nekem a női vontatmányvezető munkakör. Legalábbis én így éreztem. Akik régebb óta ismertek, tudták, hogy nem lesz gond és megoldom a helyzetet. Viszont a kétkedők is nagyon aranyosak, kedvesek, segítőkészek voltak. Az elején persze adódtak nehézségek, hiszen bele kellett rázódni – a tanfolyam már megvolt, de a rutin és tapasztalat idővel jön. Tudás helyett viszont már akkor is volt akarat, így szépen, lassan belerázódtam a helyzetbe. A fiúk pedig teljesen megszokták és elfogadták a szituációt, hogy egy női vontatmányvezető lesz a kollégájuk.
Tapasztalt targoncavezető vagy. Milyen tanácsot tudnál adni, ami mások számára is hasznos lehet?
Amikor csapatban dolgozunk, akkor az egyik legfontosabb, hogy merjük megosztani egymással a gyengeségeinket, hibáinkat. Azt a hibát, amit én véletlenül elkövetek, a másik kolléga már nem fogja megtenni, ha ezt én időben megosztom vele. Így tanulhatunk egymás hibáiból. Át kell adni magunkat a rendszernek annak érdekében, hogy minden gördülékenyen és flottul működjön. Ha pedig minden megfelelően működik, akkor az nekünk és a csapatnak is jó. Emellett úgy gondolom, igazából nem lehet jól elvégezni egy munkát akkor, ha nem szeretjük azt csinálni. Szívvel-lélekkel, motiváltan kell és érdemes foglalkozni azzal, ami a munkánk. Ha szereted a munkád, akkor az hobbivá válik.
Lapozz, és megtudod, hogyan sikerül Ildikónak a munka és a család között egyensúlyoznia.
Mit szólt hozzá a családod, hogy mint női vontatmányvezető helyezkedtél el?
A most ötéves kislányomnak csak annyi volt a reakciója: „Hú, anya, ez nagyon menő!”. A párom eleinte kicsit kétkedve fogadta az ötletet, és azt kérdezte, biztosan ezt akarom-e csinálni, mire én megerősítettem, hogy „Igen, hogyne, miért is ne?”.
Hogyan tudsz egyensúlyozni munka és magánélet között, helytállni a különböző élethelyzetekben?
Számomra ez minden időszakban más volt. Amikor még csak kettesben voltunk a párommal, akkor sokszor a munkahely és a karrier volt a fontosabb. Azóta nyilván ez változott, átalakult az élethelyzetünk is, de így teljes az életem. Van egy kislányom, van egy biztos, stabil munkahelyem, amivel megélhetést biztosítok a magam és az ő számára egyaránt. Azt nem mondanám, hogy amikor dolgozom, akkor nehézséget okozna a távollét vagy az a tény, hogy a munkahelyemen kell lennem. Azonban amikor otthon vagyok, akkor gyakran azon kapom magam, hogy kevésnek érzem azt az időt, amit a kislányommal töltök. Annak ellenére, hogy amikor nem dolgozom, akkor az időm száz százalékában vele vagyok. A párommal váltott műszakban dolgozunk a Suzukinál, így tudjuk megszervezni a munka és a gyermeknevelés összhangját.
Hogyan tudsz feltöltődni, mi az, ami kikapcsol téged?
A háziasszonyi feladatokat, köztük például a főzést, tehernek élem meg. Persze elvégzem, mert muszáj, de nem ez az, ami feltölt. Nagyon szeretek olvasni, bár sajnos túl sok idő nem mindig jut rá. Nemrég kezdtem el például egy új, pszichológiai megközelítésű könyvet. Emellett a kislányommal és a kutyánkkal gyakran járunk kirándulni, ezek a közös programok mindig kikapcsolnak és feltöltenek.
Mik azok a dolgok, amelyek fontosak számodra a munkahelyen?
A már említett segítő, támogató légkör nagyon fontos és mindenképpen egy nagyon jó dolog, amit szerencsére a kezdetektől fogva tapasztalhattam is a Magyar Suzukiban. A fejlődési lehetőséget szintén kiemelném. Itt mindig tudok találni magamnak egy olyan célt, ami miatt érdemes tovább menni és emelni a tétet. Emellett a Magyar Suzuki egy olyan munkahely, ahol mindig látjuk a munkánk eredményét akkor is, ha éppen nem dolgozunk. Ugyanis észrevehetően egyre több és több fut a hazai utakon az Esztergomban gyártott autókból. Ez egyrészt nagyon jó érzés, másrészt azt mutatja, hogy valamit nagyon tudunk, hiszen ez az autó kell az embereknek. S noha közvetlenül már nem veszek részt a gyártásban, hiszen targoncavezető vagyok és alkatrész-szállítással foglalkozom, így is részese vagyok ennek az eredménynek.
Az aktuális modellek közül melyik a kedvenced és miért?
A Vitara. Volt is szerencsém kipróbálni a vállalati tesztflotta program keretében egy tesztvezetés alkalmával, amikor öt napig nálam volt az autó. Nagyon megszerettem, formailag nagyon tetszik és vezetni is remek volt.