Erős, önálló nő vagyok. Ezért – annak ellenére, hogy a legtöbb nő a szervizben szorong – egyedül felhívom a szerelőm, és megbeszélek vele egy időpontot. Elviszem hozzá a kocsimat, majd megpróbálom elmagyarázni, hogy kicsit zörög, csörög. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Olyan, mint amikor előbb tudom, hogy beteg lesz a gyerek, mielőtt tünete lenne. A szerelő, akihez több autónyi ideje járok, és már edzett, meg sem rezdül, elkéri a kulcsot, megy egy próbakört, majd mond valamit, amit két perc alatt felejtek el. Nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert egyszerűen nem érdekel.
Nő az autószerelőnél: Ha ő mondja, biztos úgy van…
Ott hagyom a kulcsot, forgalmit és abban maradunk, hogy mint mindig, hív és mond egy árat. Néhány óra vagy nap múlva eltrappolok a kocsiért. Ott vár az utcán. A szerelő előrángat a sarokból mindenféle alkatrészt, közölve, hogy “le volt kopva, el volt törve, ha nem cseréltem volna ki, ki tudja mi lett volna.” Én bólogatok és távozom, otthagyva ami a munkáért jár. Néha viccelődünk, én elmondom, bármit mutathatna kis túlzással, elhinném. Ő bólogat, de megesküszik, nincsen használt alkatrész raktára, és mennyire sokkolta, amikor első munkahelyén azzal szembesült, mindenki lop, csal és hazudik, ezért ő megfogadta, hogy sosem fogja ezt tenni. Miért is tenné, így is pörög a biznisz. Persze lehet, hogy Csillaghegyen dolgozik Clint Eastwood magyar verziója, aki úgy színészkedik, mint senki más, de én megbízom benne. Hiszen eddig mindent megjavított, ha meg valamihez nem értett, elirányított máshová, oda, ahol jó kezekben lesz az autóm.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
