Időskori közlekedés: meddig vezethetnek az idősek?

Az időskori közlekedés alapja a funkcionális határok felismerése

Az életkor előrehaladtával számos alapvető tulajdonságunk változik. A hallás, a látás, a reakcióidő, a szellemi képességek, de még a figyelem megosztása is fokozatosan romlik. A motorikus funkciók gyengülése mellett egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző krónikus betegségek is. A demencia, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a csontritkulás hazánkban sajnos minden harmadik szépkorút érint. Ezen tényezők összessége pedig együttesen hozzájárulhat egy esetleges baleset bekövetkezéséhez mind a gyalogos, mind a közösségi, mind pedig az autós közlekedésben. Fontos emiatt, hogy az időskori közlekedő tisztában legyen saját egészségügyi állapotával, valamint szellemi teljesítőképességével.

Romló fizikai állapot és gyalogos közlekedés

A fizikai gyengeség is az idős kor természetes velejárója. A különböző mozgásszervi problémák nagymértékben befolyásolják az úttesten való áthaladást. A hanyatló figyelem és bizonytalanság pedig megnehezíti a közeledő jármű sebességének, távolságának a felmérését. Ahhoz, hogy gyalogosan is biztonságosan közlekedjenek az idős emberek fontos néhány alapszabályt betartaniuk.

• Törekedni kell a megfelelő láthatóságra! A téli és tavaszi időjárásban emiatt kerülni kell a sötét ruházat viselését.
• A korlátozott látásviszonyok mellett láthatóságukat növeljék fényvisszaverő mellénnyel, vagy egyéb eszközökkel.
• Minden esetben a gyalogos-átkelőhelyen keljenek át, soha nem az úttesten. Amennyiben erre nincsen lehetőségük, keressenek egy biztonságos, sötétben is jól megvilágított helyet.
• Kizárólag a járdán, gyalogúton közlekedjenek. Ha nincs erre mód, akkor az úttest szélén, a forgalommal szemben gyalogoljanak.

A cikk a következő oldalon folytatódik.