Ford Mustang Dark Horse teszt – egy kis extra „wow” a GT-n túl

Ford Mustang Dark Horse edition

Amikor először megláttam a Ford Mustang Dark Horse-t a Ford Magyarország oldalán, rögtön éreztem, hogy ez nem csak egy újabb Mustang-kiadás. A GT amúgy, a szívem csücske lett a V8-as morgásával, de a Dark Horse még egy kicsit többet ígér. Komolyabb technikát, vadabb megjelenést, és azt az érzést, hogy nem csak utcára született, hanem néha pályára is. Vagy inkább csak pályára.

A vadló sötét oldala

A sima Mustang GT már önmagában is elég látványos, de a Dark Horse mellett kicsit visszafogottnak tűnik. A hűtőrács sötétített, agresszívabb, a motorháztetőn egy hatalmas légbeömlő figyel, hátul pedig ott a fix szárny és a diffúzor. Ami egyébként nem csak dísz, tényleg stabilabbá teszi az autót nagy sebességnél.

A fekete kipufogóvégek és a sötétített LED-fényszórók mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az autó úgy nézzen ki, mintha épp most szabadult volna a boxutcából. Egyedi Dark Horse logó is díszeleg az autón, illetve a matt Dark Horse matricázás is kiabál. Nekem amúgy kifejezetten tetszett, hogy utóbb említett selemyfényű, elemekkel van megoldva.

És akkor még ott van az exkluzív Vapour Blue fényezés is a Dark Horse csomag részeként – élőben sokkal mélyebb és karakteresebb, mint a képeken. A Brembo féknyergek kékre fújva pedig azonnal jelzik: ez nem GT haver, valami huncutabb!

Belső – sportosság és presztízs

A vezetőülésben rögtön érezni a különbséget. A lapított aljú, velúrborítású kormány indigókék varrással sportosabb, kézbe simulóbb, mint a GT-ben. A TREMEC manuális váltóhoz tartozó titán váltógomb nem csak jól néz ki, hanem pontos, feszes váltásokat enged. Már az első mozdulatnál tudod, hogy ez a váltó a vezetőért van.

Az egész beltérben ott van az a finom kék színvilág, ami összeköti a Dark Horse karakterét kívül és belül. Nem harsány, inkább olyan, mint egy titkos jelzés: ha tudod, tudod. De ha nem tudod, akkor észreveheted a biztonsági öveken, a díszvarrásokon és hát persze a váltógombon is.

Motor és teljesítmény – V8, de másképp

A szív egy 5,0 literes, szívó V8. Papíron hasonló, mint a GT-ben, de a Dark Horse átdolgozott hűtőrendszert, erősebb motoralkatrészeket és extra hűtőventilátorokat kapott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg a GT-t hajtod, és érzed, hogy egy idő után melegszik, addig a Dark Horse sokkal tovább bírja a gyűrődést.

A 453 lóerő itt egy kicsit több, a karaktere feszesebb, közvetlenebb. A Torsen részlegesen önzáró diffi és a MagneRide adaptív futómű miatt sokkal inkább érzed, hogy minden lóerő hasznosul. Kevesebb a felesleges kipörgés, több a tapadás, és a kanyarokból kilőve úgy érzed, mintha egy szinttel tapasztaltabb pilóta segítene a háttérből.

Vezetési élmény – pályaíz az utcán

A legnagyobb különbség a Dark Horse és a GT között talán nem is a katalógusadatokban van, hanem abban, ahogyan az autó viselkedik. A GT mindig is egy klasszikus, amerikai izomautó volt. Nagy motor, nagy hang, nagy élmény, de inkább egyenesben él igazán. A Dark Horse viszont mintha kicsit Európára is készült volna. Feszesebb, kanyarban jobban tapad, fékezésnél stabilabb, és a futómű is pontosabban követi az úthullámokat.

Ha élményautózni viszed, érzed, hogy akkor van igazán otthon. A hűtés bírja, a fékek harapnak, és a MagneRide futómű segít abban, hogy minden kanyart pontosabban vegyél. A GT-vel is lehet pályázni, de a Dark Horse-szal valahogy úgy érzed, hogy ez az autó eleve erre született.

Hétköznapok – lehet vele élni?

Ez az egyik legjobb benne. Bár komolyabb, feszesebb és technikásabb, a Dark Horse ugyanúgy elboldogul a városi forgalomban, mint a GT. A hangja mélyebb, dögösebb, de nem fárasztó. A futómű feszesebb, de a MagneRide képes kisimítani a rosszabb utakat. És persze ott a presztízs: ha beállsz vele valahova, nem csak egy Mustang érkezik – hanem „A Mustang”, amiért mindenki odafordul.

Miben több a Dark Horse, mint a GT?

Ha röviden kell összefoglalni:

  • Technika: erősebb hűtés, TREMEC váltó, Torsen diffi, MagneRide futómű.
  • Dizájn: agresszívebb aerodinamikai elemek, exkluzív színek és emblémák.
  • Vezethetőség: pályán is sokkal stabilabb, kontrolláltabb, mint a GT.
  • Érzés: nem „csak egy Mustang”, hanem egy különleges kiadás, ami tudatosan készült arra, hogy kiemelkedjen.

A Ford Mustang Dark Horse számomra olyan, mintha a klasszikus amerikai izomautót ötvözték volna a modern sportkocsik feszességével. A GT mindig is egy élményautó volt, de a Dark Horse túlmutat rajta: kifinomultabb, erősebb, komolyabb.

Nem kell pályázni vele ahhoz, hogy értékeld, de ha egyszer kigurítod a boxutcába, rájössz, hogy miért született. És mégis, a mindennapokban is élhető maradt. Ez az autó nem csak a lóerőről szól, hanem arról, hogy minden porcikája a vezető örömét szolgálja.

Ha engem kérdeztek, a Dark Horse nem csupán egy Mustang-változat – hanem a modern Mustang-történelem egyik legfontosabb fejezete. Arról nem is beszélve, hogy a 60-as évek óta ez a generáció hozta el nekem ismét a szép sportautó fogalmát is.

Fotók: Rupa Adrienn