A cikk a következő oldalon folytatódik.
Alex, otthonod gyakorlatilag a koronavírus olaszországi központjában található. Hogy vagytok?
Mindenki jól van. Természetesen mi is érezzük a történések következményeit és imádkozunk azokért, akik közvetlenül harcolnak a vírus ellen: az orvosokért, a nővérekért és a kórházi személyzet minden tagjáért. Mi szerencsés helyzetben vagyunk. Van egy házunk, a kerti faházban van az edzőtermem és egészségesek vagyunk – csupán a kialakult helyzet gondolata miatt van bennünk némi szorongás.
Mivel telnek a napjaid mostanában?
Igen komoly sportcélok lebegnek előttem, így sokkal jobban tudok az edzésekre koncentrálni. Természetesen soha nem kívánnék egy mostanihoz hasonló helyzetet, de sok minden csak nézőpont kérdése: a dolgok soha nem csak negatívak vagy pozitívak. Személy szerint roppant pozitív körülményként élem meg, hogy a jelenlegi helyzetben nem csörög annyit a telefonom, senki nem hív sehova, és így több időm marad arra, hogy a saját időbeosztásom szerint foglalkozzak a dolgaimmal. Reggel felkelek és azt mondom: rendben, ideje edzeni. Így az edzéseim köré tervezem meg a napomat. Persze sokat ülök a számítógép előtt és igyekszem kapcsolatban maradni a környezetemmel. Az idei évem legfontosabb célja Tokió volt, egészen mostanáig erre készültem. Most, hogy az olimpiát elhalasztották, újra kell gondolnom a céljaimat, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz nehéz új kihívást találnom. Másra kell helyeznem a hangsúlyt, de annyi tervem és célom van még, hogy ez egyáltalán nem lesz nehéz.
De ettől még a 2021-es tokiói olimpia marad Alex Zanardi egyik legfőbb célja?
Sportolói szemmel nézve az én korom már olyan, mint a kutyáké: egy év hét másikkal ér fel. Már az is nagy csoda volt, hogy közel az 54-hez célul tűztem ki az idei tokiói indulást, egy évvel később, közel az 55-höz pedig ez már sokkal-sokkal keményebb lesz. A törekvéseim ugyanakkor megingathatatlanok. Hogy ezeket mennyire fogom tudni kézzelfogható teljesítményre váltani, az már más kérdés.
Térjünk vissza az aktuális helyzethez: nagy kihívást jelent az elszigetelődés?
Meg kell, hogy mondjam, maximálisan megbízok a jelenlegi helyzetet elemző tudósokban, hiszek bennük és hiszem, hogy azzal tesszük a legtöbbet, ha otthon maradunk és megpróbáljuk elkerülni a vírust. Most már tudjuk, hogy a megfertőződött emberek száma tízszer nagyobb, mint ahogy azt néhány napja hittük. Mert nem vetettünk mindenkit teszt alá. Rengeteg olyan ember is van, aki megfertőződött, csupán nem tud róla, mert nincsenek tünetei. Ez a helyzet rengeteg aggodalmat szül, a legrosszabb forgatókönyveket pedig csak úgy tudjuk elkerülni, ha mindenki otthon marad, és így a vírus nem terjed tovább. Legtöbbünk szervezete azonban képes felvenni a versenyt a vírussal, és meg tudja gyógyítani önmagát, ahogyan azt sok más vírusos megbetegedés esetén is teszi. Nincs más dolgunk: várni kell és bízni az emberekben, akik a frontvonalban harcolnak a vírus ellen. És be kell tartanunk a rendkívüli intézkedéseket. Ennyire egyszerű.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
Világéletedben harcos voltál, különösen a baleseted után, így rengeteg embernek adsz inspirációt. Mit üzen Alex Zanardi a honfitársainak és a világ többi országában élő embereknek?
Először is muszáj leszögeznem: az, hogy életemben volt pár megpróbáltatásom, amelyeket le kellett küzdenem, nem azt jelenti, hogy ezeket a harcokat élveztem is. Jobban örültem volna, ha eleve meg sem kell vívnom őket. Ugyanakkor, ha szembekerülsz egy kihívással és sikerül leküzdened, új eszköztárakkal bővülsz, amelyek egy hasonló helyzetben ugyanúgy segítséget adnak. Életünk során folyamatosan jönnek szembe újabb és újabb kihívások, amelyeken minden korábbinál erősebben lendülünk túl. És jóllehet, az emberek különbözőek, a mostani helyzet mégis rávilágít a közösség fontosságára, a barátságok fontosságára és arra, hogy szükségünk van egymásra. Mert semmik vagyunk, ha nincs kivel megosztanunk az érzéseinket. Őszintén remélem, hogy az emberek tanulnak a jelen helyzetből és ismét felfedezzük egymás fontosságát. Újra meghallgatjuk a másikat és tanulunk egymástól. Úgy gondolom, ez a jelenlegi helyzet pozitív hozadéka, amely mindenki számára egy jó lecke ahhoz, hogy amikor mindezt magunk mögött tudjuk, jobb emberekként egy sokkal jobb életet folytathassunk tovább.
Ez a fajta pozitív hozzáállás minden élethelyzetben kiutat jelent?
Az életemben olyan nehézségek jöttek szembe, amelyek megtanítottak arra, hogy mindenben meglássam a jót. Mert mindennek meg lehet találni a pozitív oldalát. Ez a fajta hozzáállás volt az, amely a történtek után újabb nagy lehetőségekhez vezetett: amikor elvesztettem mindkét lábamat, fogalmam sem volt arról, hogy mi tévő leszek, de azt tudtam, hogy meg kell találnom a helyzet pozitív oldalát. És meg is találtam. Úgy hiszem, ez a fajta gondolkodásmód minden élethelyzetben megállja a helyét. Az élet jelentősen lelassult az utóbbi egy hónapban, a normális kerékvágás sietős napjai után pedig most kiélvezem ezt a csendes időszakot. Hiszem, hogy ezután egy jobb élet veszi kezdetét. Fontos, hogy ne essünk pánikba és csak a helyes információk birtokában hozzunk döntéseket. Viselkedjünk közösségként, tartsuk be az utasításokat és maradjunk otthon az elkövetkező egy, két vagy több hónapban. Előbb-utóbb ismét kisüt a nap és eljön az idő, amikor újra bármit csinálhatunk. De előbb tudjuk magunk mögött ezt a közös ellenséget, ez most a legfontosabb.