Ráérős vasárnap délutánokra és sietős hétfő reggelekre – avagy a klasszikus péksüti újragondolása: kakaós-meggyes és diós-narancslekváros csiga

A mai napig emlékszem gyermekkoromból azokra az őszi, téli önfeledt hétvégékre, amikor unokatestvéreimmel egész nap a ház körül játszottunk a csípős hidegben, majd kipirult arccal, jólesően elfáradva és éhesen szaladtunk be nagymamánkhoz a jó meleg konyhába, ahol a régi, klasszikus sparheltben égett a tűz, és az édes kelt tészta vagy éppen a háromféle rétes isteni finom illata lengte be a helyiséget. Mi pedig jól teletömtük a pocakunkat, és már szaladtunk is vissza kidobózni, bunkert építeni, vagy éppen bújócskázni a dér csípte kökénybokrok között. Azt hiszem, innen fakad a sütés iránti szenvedélyem. Nagyon szeretek kísérletezni a különféle ízekkel, és örömmel vágok bele bármiféle édesség elkészítésébe, legyen az egy egyszerű, gyorsan összedobható muffin, vagy akár egy bonyolultabb, igazi kihívást jelentő tortacsoda.

Persze háromgyermekes anyukaként – nem meglepő módon – a folyamatos jövés-menés a mindennapjaim része, így mindig örülök, ha egy-egy vasárnap délután alkalom adódik egy kis láblógatásra. Ilyenkor boldogan vetem bele magam az újabb süti-projektbe, aminek a gyerekek legalább annyira örülnek, mint én.

Így esett, hogy a legutóbbi ráérős hétvégén – felidézve a régi gyermekkori emlékeket – a kelt tésztáé és a csigáké lett a főszerep. A klasszikus változaton azért csavartam egy picit, és kakaós-meggyes, valamint diós-narancslekváros változatban készítettem el őket. Természetesen jó sok töltelékkel, hiszen csakis úgy az igazi, ha fülig ragacsosak leszünk tőle. És ahogy a konyhát szép lassan belepte a sülő tészta, a forró, olvadt vajjal összekevert kakaó, a dió és a narancs édes illata, én lélekben újra a kökénybokrok között szaladtam, érezve a novemberi csípős-friss szellőt és nagymamám meleg ölelését.

Ugye már Te is kedvet kaptál a csigák elkészítéséhez? Bármelyiket is választod, ráérős vasárnap délutánokon annyira jól fog esni egy csésze gőzölgő, meleg teával, és egy izgalmas könyvvel bekuckózva a kedvenc foteledbe. A szokásos hétfő reggeli „iskola‑nulladik óra‑le ne késd a hévet‑a munkahelyre is be kell érni” sokfelvonásos szösszenetben pedig életmentő lesz, hogy legalább a gyerkőcök reggelijére, tízóraijára nincs gondod.

Hozzávalók a tésztához (mindkét csiga esetén):

• 50 dkg liszt
• 2 dl langyos tej
• 3 dkg friss élesztő
• 1 evőkanál cukor
• 1 kávéskanál só
• 1 tojás
• 10 dkg vaj

Hozzávalók a kakaós-meggyes csiga töltelékéhez:

• 5 dkg vaj (olvasztva)
• 10 evőkanál kristálycukor
• 6 evőkanál sötét, cukrozatlan kakaópor
• 30-40 dkg fagyasztott meggy (ízlés szerint)

Hozzávalók a diós-narancslekváros csiga töltelékéhez:

• 30-40 dkg darált dió (ízlés szerint)
• 30-40 dkg narancslekvár (ízlés szerint)

Elkészítés:

A tésztához keverd el a langyos tejben az élesztőt és a cukrot, és futtasd fel. A lisztbe morzsold bele a puha vajat, add hozzá a sót és a tojást, majd az élesztős tejet, végül az egészet gyúrd simára. Ha túl száraz lenne, adj hozzá még egy kis tejet, ha túl nedves, ragadós, akkor pedig pici lisztet. A lényeg, hogy a végére egy lágy, jól dagasztható tésztát kapj. Ha ezzel megvagy, fedd le és szobahőmérsékleten keleszd a duplájára. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon nyújtsd ki kb. 50×40 cm-es, 1.5 cm vastag téglalappá.

A kakaós-meggyes csiga esetén: a kinyújtott tésztát kend meg az olvasztott vajjal, majd egyenletesen szórd rá a kristálycukorral elkevert kakaóport. Ezután oszlasd el rajta a felolvasztott, lecsepegtetett meggyet.

A diós-narancslekváros csiga esetén: a kinyújtott tésztát kend meg a narancslekvárral, majd szórd rá a darált diót.

Ezután újra ugyanúgy járj el mindkettőnél: a hosszabb oldaláról indulva tekerd fel a tésztát, majd vágd fel 2‑2.5 cm vastag szeletekre (kb. 12-15 darab lesz belőle). Tedd a tekercseket sütőpapírral bélelt sütőlemezre, és egy pici olvasztott vajjal csepegtesd meg őket. Így keleszd még 30 percig. Közben melegítsd elő a sütőt 200°C‑ra, és a megkelt csigákat 20-25 perc alatt süssed aranybarnára. Ha elkészültek, ízlés szerint megszórhatod őket porcukorral, de anélkül is isteni finom lesz.

Jó étvágyat hozzá!