Pokorny Lia számára az autó sosem volt státuszszimbólum, sokkal inkább praktikus társ a mindennapokban: időt spórol, szabadságot ad, és szükség esetén a bevásárlást vagy akár a díszleteket is elnyeli. A színésznő már 17 és fél évesen megszerezte a jogosítványát, első autója pedig egy kicsi, piros Suzuki Ignis volt. Ma leggyakrabban munkába menet ül volán mögé, az autóban pedig üvöltve énekel, szöveget tanul, podcastet vagy hangoskönyvet hallgat. Az indulás előtt azonban rendszeresen ugyanazzal a problémával szembesül: már megint hol van az autó kulcsa?
Emlékszel még milyen volt a jogsiszerzés időszaka?
Igen, határozottan emlékszem. Nagyon sokat készültem rá és 17 és fél éves koromban meg is lett a jogosítványom. Az elméleti vizsgán konkrétan 17 perc alatt végeztem, én voltam az első, aki leadta és át is mentem. Rengeteget gyakoroltam előtte. Ez volt az első igazán nagy megmérettetésem, és az érettségivel ellentétben ez kifejezetten sikeres élmény lett számomra.
Az oktatódról is jó emlékeid maradtak?
Zseniális oktatóm volt. Egy négyütemű Wartburgon tanított vezetni. Hihetetlenül nyugodt ember, néha még hideg élelmet is hozott nekem. Mindig tök lazán viselkedett, a legnagyobb butaságokat és a legrizikósabb helyzeteket is olyan nyugalommal kezelte, hogy soha nem éreztem mellette azt, hogy béna vagyok, vagy nem fogok megtanulni vezetni. Szerintem ezért éltem meg ennyire pozitívan az egészet. Motivált voltam, ő pedig nem bizonytalanított el. Mindenkinek ilyen oktatót kívánok.
Milyen volt az első autód?
Egy Suzuki Ignis. Nagyon kis édes, piros autó volt. Világéletemben piros autóim voltak, most van először fekete. Szeretem a pirosat, gyönyörű szín, de most úgy gondolom valamiért, hogy több piros autóm már nem lesz. Ez a fekete igazán illik hozzám.
Vezettél valaha jobbkormányos autót?
Nem, soha. Az az érdekes, hogy egyébként rendkívül jól tájékozódom. Azt érzem jó a térérzékem, nagyon sok mindent rögzítek fejben, akár méretarányosan is. Ha bemegyek egy helyiségbe, nagyjából rögtön látom, hogyan helyezkedik el benne minden, mintha egy 3D-s térkép lenne előttem. A jobbkormányos autó viszont számomra teljes ördöglakat. Egyszerűen nem tudom megfordítani a fejemben, ott valahogy elakadok.
Mit ad neked ma a vezetés?
Elsősorban hasznos időt ad. Ezzel együtt pedig szabadságot is, mert több dolgot tudok beletenni egy napba, és rövidebb idő alatt tudom elintézni őket. Másrészt én tényleg használom az autót. Számomra valóban egy használati tárgy: azzal vásárolok be, abban viszek díszleteket, ezért nekem az is fontos, hogy „teherhordó üzemmódban” is tudjam használni. Nem arra szolgál, hogy kipipáljam, hogy van egy autóm, hanem arra, hogy a mindennapokban ténylegesen megkönnyítse az életemet.
Mennyi időt töltesz egy héten az autóban?
Ez teljesen attól függ, hogy munkaidőszakban vagyok vagy éppen pihenek. Pihenőidőszakban sokkal kevésbé használom, olyankor gyalog járok, biciklizek vagy tömegközlekedéssel megyek. Amikor viszont egyik próbáról vagy munkából kell rohannom a másikra, olyankor év közben nagyon sokat autózom. Ilyenkor egyszerűen szükségem van rá.
Mit csinálsz, amikor egyedül ülsz az autóban? Énekelsz?
Énekelek is, de üvöltve. Komolyan, ordítva tudok énekelni az autóban. Emellett sokszor mondom a szövegeimet is. Számomra az mutatja meg, hogy valóban tudom-e már az adott szöveget, hogy vezetés közben mellékessé tud-e válni. Amikor már nem arra kell figyelnem, hogy mi következik, hanem közben a forgalomra tudok koncentrálni, akkor érzem úgy, hogy kész vagyok, megtanultam.
Ezek szerint az autó egy kicsit mozgó munkahely is számodra.
Igen, a szöveggyakorlás mellett előfordul, hogy interjút adok, vagy akár munkamegbeszélést tartok az autóból. Podcastet is szívesen hallgatok, de ami számomra a legeslegjobb a hangoskönyv. Nekem az a non plus ultra.
Van valamilyen tipikus autóba beülős rutinod?
Sajnos az autóba beülős rutinom általában azzal kezdődik, hogy hol a kulcs? Így nálam az elindulás eleve egy 5 és 20 perc közötti időszak, amíg megpróbálom megtalálni. Egy barátnőmtől kaptam egy olyan kütyüt is, amit rá lehet tenni a kulcsra, hogy könnyebben megtaláljam, de azt is elhagytam. Pedig kicsit könnyebbé tette volna az életemet.
Van olyan autós extra, ami nélkül ma már nem tudnál élni?
Azt hiszem, nekem nincsenek nagy igényeim. A legfontosabb az, hogy az autó biztonságos legyen és tudjam, hogy elvisz A-ból B-be. Méghozzá tartósan és megbízhatóan visz el A-ból B-be. Nekem ennél nem kell nagyobb dolog. Ha rendszeresen elviszem szervizbe és nincs vele baj, akkor én már teljesen elégedett vagyok. Lehet még rajta huszonhatféle gomb, számomra nem ez a lényeg.
Van valami, amitől igazán tartasz vezetés közben?
Sötétben kevésbé szeretek vezetni. A másik pedig az, amikor valaki túltolja, versenyez az utakon vagy az autópályán fél méterre beáll mögém. Számomra ez ugyanolyan veszélyes, mint a büntetőfékezés. Különösen ijesztő, amikor 130-cal előzök egy kamionsort és egyszerűen nem tudok hová lehúzódni. Ha ilyen helyzetben valaki túl közel jön mögöttem, nagyon finoman elkezdem levenni a lábam a gázról. Közben jobbra indexelek jelezve, hogy le fogok menni, amint biztonságosan megtehetem. Addig lassítok, amíg én ismét biztonságosnak érzem a követési távolságot. Amint látom, hogy a mögöttem haladó is tartja a távolságot, újra felveszem a tempót.
Hogyan jellemeznéd a vezetési stílusodat?
Szerintem lendületesen, de biztonságosan vezetek. Ez a lendületesség inkább határozottságot jelent, mint sietséget. Nem vállalok felesleges kockázatot az utakon, szeretem magabiztosan kézben tartani a helyzeteket, miközben odafigyelek mások és a saját biztonságomra is.
Villámkérdések
- Mit ad számodra egy autó? Szabadságot.
- Automata vagy manuális váltó? Manuális.
- Zene vagy podcast? Podcast.
- Podcast vagy hangoskönyv? Hangoskönyv.
- Waze vagy gyári navigáció? Waze.
- Város vagy autópálya? Autópálya.
- Kisautó vagy SUV, crossover? Crossover.
- Tempomat? Igen, vegyesen használom, hosszú úton nagyon jól jön.
- Vezetési stílus? Lendületes, de biztonságos.