Élet a Suzuki-gyárban: egy női targoncavezető mindennapjai

Mi vonzott ebben a szakmában, mit szeretsz benne?

Valóban nem megszokott, hogy egy nőnek ilyesmi területen legyenek ambíciói, én azonban mindig is szerettem a kihívásokat és kerestem is azokat. Megmutattam és bebizonyítottam, hogy igenis elvégezheti egy nő is ezt a fajta munkát. Igazából nem is nehéz – pláne úgy, hogy valójában azzal foglalkozom, amit szeretek. Ahogy telik az idő, egyre jobban megy, mivel száz százalékig beleteszem magamat a munkába.

Te vagy az egyetlen női vontatmányvezető, vagy van rajtad kívül másik hölgy munkatárs azóta?

Továbbra is én vagyok az egyetlen női vontatmányvezető, bár korábban, sok-sok évvel ezelőtt volt már női kolléga. Természetesen adódnak nehézségek, igenis vannak olyan akadályok vagy problémák, amit önerőből nem tudok megoldani. De szerencsére egy remek csapat tagja vagyok, bármikor számíthatok a kollégákra, a vezetőimre, kisebb és nagyobb ügyekben egyaránt.

Hogy látod, a megfelelő képesítés mellett milyen képességek szükségesek a targoncavezető munkakörhöz?

Ez nagyon sokrétű kérdés. Ha egyszerűen akarnám leírni azt, amivel foglalkozunk, úgy tudnám megfogalmazni, hogy alkatrészekkel látjuk el a szerelősort – a gyakorlatban ez azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanis minden egyes alkatrésznek az adott, megfelelő helyen és időben kell a szerelősorra érkeznie. Az A-ból B-pontba való eljutás során pedig számos váratlan helyzet adódhat, vagy hátráltató tényező léphet fel. Emiatt nagyon fontos a jó problémamegoldó és a gyors döntéshozatali képesség. Nagyon „ott kell lenni fejben”, oda kell figyelni. Ez egy felelősségteljes munka, hiszen nagy terheket mozgatunk, súlyos tárgyakkal dolgozunk. Mindezek mellett pedig jó alapfizikum és állóképesség is szükséges – noha a megfelelő technika alkalmazásával a feladat nem okoz nehézséget –, természetesen az alapvető oktatások, képzések és képesítések megléte mellett.

Hogyan fogadtak, fogadnak a férfi kollégák? Másként bánnak veled azért, mert nő vagy?

Volt benne kihívás. Eleinte a legtöbben nem igazán hittek abban, hogy mehet nekem a női vontatmányvezető munkakör. Legalábbis én így éreztem. Akik régebb óta ismertek, tudták, hogy nem lesz gond és megoldom a helyzetet. Viszont a kétkedők is nagyon aranyosak, kedvesek, segítőkészek voltak. Az elején persze adódtak nehézségek, hiszen bele kellett rázódni – a tanfolyam már megvolt, de a rutin és tapasztalat idővel jön. Tudás helyett viszont már akkor is volt akarat, így szépen, lassan belerázódtam a helyzetbe. A fiúk pedig teljesen megszokták és elfogadták a szituációt, hogy egy női vontatmányvezető lesz a kollégájuk.

Tapasztalt targoncavezető vagy. Milyen tanácsot tudnál adni, ami mások számára is hasznos lehet?

Amikor csapatban dolgozunk, akkor az egyik legfontosabb, hogy merjük megosztani egymással a gyengeségeinket, hibáinkat. Azt a hibát, amit én véletlenül elkövetek, a másik kolléga már nem fogja megtenni, ha ezt én időben megosztom vele. Így tanulhatunk egymás hibáiból. Át kell adni magunkat a rendszernek annak érdekében, hogy minden gördülékenyen és flottul működjön. Ha pedig minden megfelelően működik, akkor az nekünk és a csapatnak is jó. Emellett úgy gondolom, igazából nem lehet jól elvégezni egy munkát akkor, ha nem szeretjük azt csinálni. Szívvel-lélekkel, motiváltan kell és érdemes foglalkozni azzal, ami a munkánk. Ha szereted a munkád, akkor az hobbivá válik.

Lapozz, és megtudod, hogyan sikerül Ildikónak a munka és a család között egyensúlyoznia.