Erős, önálló nő vagyok. Ezért – annak ellenére, hogy a legtöbb nő a szervizben szorong – egyedül felhívom a szerelőm, és megbeszélek vele egy időpontot. Elviszem hozzá a kocsimat, majd megpróbálom elmagyarázni, hogy kicsit zörög, csörög. Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Olyan, mint amikor előbb tudom, hogy beteg lesz a gyerek, mielőtt tünete lenne. A szerelő, akihez több autónyi ideje járok, és már edzett, meg sem rezdül, elkéri a kulcsot, megy egy próbakört, majd mond valamit, amit két perc alatt felejtek el. Nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert egyszerűen nem érdekel.
Nő az autószerelőnél: Ha ő mondja, biztos úgy van…
Ott hagyom a kulcsot, forgalmit és abban maradunk, hogy mint mindig, hív és mond egy árat. Néhány óra vagy nap múlva eltrappolok a kocsiért. Ott vár az utcán. A szerelő előrángat a sarokból mindenféle alkatrészt, közölve, hogy „le volt kopva, el volt törve, ha nem cseréltem volna ki, ki tudja mi lett volna.” Én bólogatok és távozom, otthagyva ami a munkáért jár. Néha viccelődünk, én elmondom, bármit mutathatna kis túlzással, elhinném. Ő bólogat, de megesküszik, nincsen használt alkatrész raktára, és mennyire sokkolta, amikor első munkahelyén azzal szembesült, mindenki lop, csal és hazudik, ezért ő megfogadta, hogy sosem fogja ezt tenni. Miért is tenné, így is pörög a biznisz. Persze lehet, hogy Csillaghegyen dolgozik Clint Eastwood magyar verziója, aki úgy színészkedik, mint senki más, de én megbízom benne. Hiszen eddig mindent megjavított, ha meg valamihez nem értett, elirányított máshová, oda, ahol jó kezekben lesz az autóm.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
A fekete yarisos nő vagyok
A nyáron a pasimmal jöttünk fel Balatonról, amikor az autó úgy döntött, veszít lelkesedéséből, és harminccal gurultunk át az alsó rakparton. Telefon a mesternek: – Jó napot, tudja, a fekete yarisos vagyok. – Ahha… – dörmögi. – Az van, hogy lelassult, nehezen vesz rajtot, kerreg, mutatom, hogy: és megpróbálom kiadni a kerregést, amit az öreg batár ad. A túloldalon néma csend. Látom magam előtt, ahogy próbálja visszatartani a röhögést, hümmög. Gyertya lesz az, mondja. Kérdem, akkor trélert hívjak, toljam el Buda túlvégére, vagy mi a terv? Próbálja meg minél többször leállítani a lámpáknál, közben egyenletes sebesség. Ja, délután 5-kor Budapesten! A Szentlélek térnél felcsillant a remény, hogy túléljük az utat, a csillaghegyi kereszteződésnél azért imádkoztam, hogy ne a Szentendrei út közepén álljon meg. Nem állt meg. Odaértünk, kulcs postaládába. A vége happy end, másnapra lett kocsi, nem is kellett hozzá bankot rabolni. Csak kis extra gondoskodásra volt szüksége – ebben a korban megértem.
Minden férfi technikai zseni – vagy nem
Számos öreg autón és szerelőn túl azért nem csak sikersztorikkal van tele a fejem. Volt, hogy a tréleres szólt, hogy küldjem ki a férjem, majd megbeszéli vele, mi van a kocsival. Volt, aki névjegyet adott, hogy hívja fel az „uram”, majd megbeszéli vele a részleteket. És volt olyan, aki legyintett, hogy teljesen felesleges neki elmondani, mi van a kocsimmal, mert úgysem értem meg. Mert a nő az autószerelőnél értetlenkedésre van ítélve…
Mennyire meglepő lenne, mindez fordítva?! Amikor a férfinak mondja azt a mester, hogy legközelebb hozza már az asszonyt, majd megbeszélem vele a leszakadt főtengelyt, vagy csúszó kuplungot. Pedig ennek lehetne realitása. Volt olyan pasim, akihez képest én repülőgép szerelő is lehetnék, annyira nem konyított a műszaki dolgokhoz. Ezzel semmi baj nincs, értett máshoz. Csak azzal van baj, hogy az emberek egy része egyenlőségjelet tesz a nők és a műszaki ismeretek hiánya közé. Pedig ez teljesen gendersemleges dolog. Mint, ahogy az is, hogy kit vernek át azok a szerelők, akiknek nem elég a munkadíj, az alkatrészeken kereshető extra haszon, még rámennek a mellékesre, mert az jár.
Szerencsére nem verseny a műszaki hozzáértés, nem kell mindenkinek mindenhez értenie. Viszont elvárható lenne, hogy a mesterember ne csapjon be, ne sztereotipizáljon. Én egy dolgot szeretnék mindegyiktől: csinálja meg a munkáját a lehető legjobb minőségben, előre egyeztetve a megrendelővel, tiszta feltételeket és viszonyokat teremtve. Mert akkor mindenki boldogabb lenne egy kicsit.