Korfüggő a Forma-1? Vagy ez csak egy mítosz?

Valóban számít a kor a Forma-1-ben? 

Az F1 millisekundumok sportja, idén pedig különösen: a hungaroringi kvalifikáció a top 10 legszorosabb időeredmény lett az F1 történetében, mindössze 0,543 másodperces különbséggel. Szóval fiatalnak lenni egyértelműen a teljesítmény ultimate upgrade-je: villámgyors reflexek, ruganyos regenerálódás, és egy immunrendszer, ami három versenyt is lazán túlél, mintha csak egy vasárnapi családi kocsikázás lenne.

Egyszerűen fogalmazva: emlékszel, amikor a nagy hétvégi buli bemelegítésként két egymást követő bulit is simán lenyomtunk alvás nélkül? És mégis, a Forma-1 legizgalmasabb sztorijai akkor születnek, amikor az idő azt súgja, a pilótának lassítania kéne – ám a jobb lába ezt teljesen figyelmen kívül hagyja.

Vegyük például Fernando Alonsót: 44 évesen simán megszégyeníti a fele ennyi idős versenytársait. A versenyzési kvalitása az utóbbi szezonokban borotvaéles, az utolsó futamon a nyári szünet előtt P5-öt hozott. Aztán ott van 40 éves Lewis Hamilton, aki az utóbbi időbeni „sikertelenségére” keresi a válaszokat, miközben hét világbajnoki címet tudhat a háta mögött; tehát tehetségből nincs hiány. Ráadásul a kocsija, amiben most ül, a csapattársa révén már pole pozíciót is hozott Magyarországon, szóval a gépet sem hibáztathatja. A figyelem így az életkorára terelődött: vajon ez magyarázza a gyengébb teljesítményét?

Ez persze nem újkeletű dolog. Damon Hill például 31 évesen érkezett az F1-be – modern újonc-szabályok szerint gyakorlatilag nyugdíjasnak számít – és 36 évesen világbajnok lett. Ahogy Damon mondta: „Szerintem az eltökéltség számít, nem az életkor. Alonso szünetének köszönhetően még éhesebb lett a sikerre, és ezt most látjuk visszaköszönni.”

Persze Michael Schumacher 40 feletti visszatérése emlékeztetett minket az árnyoldalra: a zsenialitás, a rutin és a szorgalom még megvolt, de a fiatalabb, éhesebb konkurencia és a nem neki szabott autó miatt nem tudta mindig hozni a régi, mesteri teljesítményét.

Az idősebb kor előnyei viszont tagadhatatlanok: a versenyzés rutinja tökélyre csiszolódik, a mentális ellenállóképesség erősebb, a technikai visszajelzés pontosabb. A tréning, táplálkozás és egészségügy fejlődése pedig a legjobb formában tartja őket. Alonso például egy korty alkoholt sem iszik, egyszámjegyű testzsírszázalékkal bír, és azt mondja, életében most a legfittebb és a lehető legjobb formájában van.

És mégis, a természetet nem lehet örökké kijátszani. A kor, és különösen a szülői státusz, hajlamos a kockázatkerülésre… bár próbáld meg ezt elmagyarázni az újdonsült apuka Max Verstappennek!

Aztán ott van a videojáték-generáció, a fiatal pilóták, akik otthon Xboxon és szimulátorokon élesítették a reflexeiket. Egy trend, amit az idősebb versenyzők annakidején teljesen kihagytak.

A lényeg: az F1-ben a kor nem lineáris lejtő. Sokkal inkább hullám – és Alonso éppen most szörfözi ezt a hullámot, méghozzá tökéletesen. Mikor ér majd a csúcsra és törik meg a hullám? Majd kiderül. Egy biztos: az egyetlen szám, ami igazán számít, az az időmérőn, nem pedig a születési anyakönyvi kivonaton keresendő.

Szóval hölgyeim és uraim: sosem késő semmihez – még egy Forma-1-es pályarekordhoz sem!

Forrás: TopGear