Kis tapaskörkép, avagy milyen a finom spanyol tapas

Mindig is a kedvenceim között szerepelt a spanyol tapas, nemrég pedig két kedvenc városomban, Barcelonában és Madridban hódolhattam ezen gasztronómiai szenvedélyemnek. De nézzük, mit is érdemes tudni a tapasokról, vagyis a spanyol falatkákról.

Azt mondják, tapas szinte bármiből készíthető, amit kis adagokra lehet osztani. Így a spanyol tapas állhat például sonkából (az egyik legfinomabb az Ibériai sonka, a Jamón Serrano), sajtból, kolbászból (a chorizo a spanyolok egyik jellegzetes kolbásza), olívabogyóból, savanyúságból, tengeri herkentyűből. De lehet kisebb szendvics is, vagy meleg étel, úgy mint paradicsomos húsgombóc (albóndigas), sült tintahalkarikák, spanyol omlett (tortilla de patatas), csípős sültkrumpli (patatas bravas), flamneco tojás (tojásos egytálétel krumplival, paradicsommal, Serrano sonkával).

A tapas eredete

A leghihetőbb legenda szerint (mivel több is kering) régen a kocsmákban egy szelet kenyérrel, sonkával vagy sajttal fedték le az emberek a poharukat, hogy a legyek, bogarak ne szálljanak bele az italukba. És mivel a fedő spanyolul ’tapa’, ezért szinte adta magát, hogy spanyol tapas legyen a neve ennek a kis falat ételnek.

Egy másik hiedelem szerint X. Alfonz spanyol király (1121-1284) egyszer beteg lett, majd miután meggyógyult, orvosai borkúrát írtak fel neki. Ám hogy a sok alkohol ne ártson meg neki, kis falatkákat kellett ennie borozgatás közben. Annyira megtetszett neki és az egész udvarnak ez a szokás, hogy szép lassan az egész országban elterjedt.

Egy harmadik verzió szerint pedig a kocsmárosok erősen sós falatkákat szolgáltak fel a vendégeknek az italuk mellé, hogy azok minél szomjasabbak legyenek, és minél több italt rendeljenek maguknak a kocsmában.

Hol együnk finom tapast?

A spanyol városokban szinte lépten-nyomon tapasbárokba botlunk, ám szemfülesnek kell lenni ahhoz, hogy valóban jó helyre üljünk be. Sajnos sok étterem kikiáltja magát tapasbárnak, miközben alig van vele köszönőviszonyban: nagyüzemben készülnek benne a tapashoz hasonlítani próbáló falatok, amiket gyakran műanyag tányérban adnak, és műanyag széken, műanyag asztal mellett fogyaszthatunk el. Na, ilyen helyre semmiképp se üljetek be! Ezekből a legtöbb egyébként a turistalátványosságok közelében vannak – kihasználják, hogy a városnézésben elfáradunk és megéhezünk, és így beülünk az első szembejövő tapasbárba.

Érdemes kicsit többet gyalogolni, és olyan helyet keresni, ahol már kevés a turista és inkább helyiek töltik meg a bárt.

Barcelonában például meleg szívvel ajánljuk a Gasterea nevű helyet a Grácia negyedben. Madridban isteni és gyönyörű tapasokat lehet kapni a San Miguel Mercado nevű piacon – ám ez inkább turistalátványosság, mivel elég drágák itt a tapasok. Spanyolországban egyébként több nagyvárosban is találunk a 100 Montaditos hálózathoz található tapasbárt. Kicsit gyorsétterem feelingje van, cserébe viszont olcsó itt a tapas (1 eurótól indulnak az árak), és egész finom.

Ha pedig otthon szeretnétek tapast készíteni, akkor íme két recept hozzá:

Patatas brava – Fűseres sültkrumpli paradicsomszósszal

Hozzávalók:

1,5 kg krumpli
40 dkg darabos paradicsomkonzerv
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál kakukkfű
3 db szárított csilipaprika (szárított csili is jó)
1 evőkanál rozmaring
só, bors

Elkészítése:

A krumplit megpucoljuk, enyhén sós vízben feltesszük főzni. Közben kevés olívaolajon megdinszteljük a felaprított hagymát, és mielőtt teljesen kész lenne, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát. Erre jön a kakukkfű, és a chili. Egy kicsit megfuttatjuk az olajon, hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt kis lángon főni hagyjuk.

A krumplit addig főzzük, amíg még nem esik szét. Ekkor lecsöpögtetjük, és hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség eltávozzon belőle. Amikor langyos, kockára vágjuk. Egy mély serpenyőben fél centi olajat hevítünk, ebben átpirítjuk a krumplikockákat, rozmaringgal és kevés fokhagymával ízesítjük. A kész krumplit nyakon öntjük a chilis raguval, és azonnal tálaljuk.

Tortilla de patatas – Spanyol omlett tapasként

Hozzávalók:

4 db közepes burgonya
4-5 tojás
1 közepes fej vöröshagyma
250 ml olívaolaj
só

Elkészítése:

A krumplit meghámozzuk, megmossuk és kockákra vágjuk. Egy serpenyőbe olívaolajat öntünk, rátesszük a krumplit és közepes lángon elkezdjük pirítani. Egy kis idő múlva hozzáadjuk  a finomra vágott hagymát, és fedő alatt addig pároljuk, amíg megpuhul és kicsit megpirul a krumpli. Ezután a hagymás krumplit kiszedjük a serpenyőből, az olajat leöntjük róla.

A tojásokat felverjük, sózzuk, ráöntjük a krumplira, és összekeverjük. A serpenyőbe teszünk egy evőkanál olajat, ráöntjük a tojással kevert krumplis masszát. Fedjük le a serpenyőt és kb. 5-10 percig süssük alacsony lángon, amíg össze nem áll az omlett, és az alja egy kicsit megpirul. Ekkor tegyünk rá egy nagyobb tányért, erre borítsuk ki az omlettet, majd csúsztassuk vissza a serpenyőbe úgy, hogy a megsült fele legyen felfelé. Addig süssük, míg az alja is megpirul. Amikor kész, szedjük ki egy tálra, és fogyasztás előtt hagyjuk öt percig állni. Azt mondják, akkor jó, ha kívülről sült, de belül egy picit lágy marad. Melegen és hidegen is ehetjük, minden formában isteni! Sőt, nemcsak tapasként, hanem főételként is kínálhatjuk.