Horváth Magyary Voljc Nóra: nem elég tudni, merre mész, azt is látni kell, kit vigyél magaddal

Horváth Magyary Voljc Nóra számára a vezetés az évek során sokféle jelentést kapott. Volt benne kaland, komoly tanulság, szabadságérzés és természetesen rengeteg munka is. Történeteiben ugyanúgy helyet kap egy padkán ragadt Volkswagen Bogár, mint egy autópályán átélt életre szóló tanulság vagy a Budapest és Ljubljana közötti rendszeres ingázás. Szereti az innovatív megoldásokat az autókban, jelenleg egy BYD-t vezet. Az autók régóta részei a mindennapjainak, miközben vezetőként is hosszú utat járt be: ma már kiemelten fontos számára, hogy a szervezeti célok mellett az emberi utakra figyeljen.

Horváth Magyary Voljc Nóra közgazdász, PR-szakember, a K&H Csoport országos kommunikációs ügyvezető igazgatója. Karrierjét hazai és nemzetközi kommunikációs ügynökségeknél kezdte, majd hat évig a The Coca-Cola Company magyarországi kommunikációját irányította. Több mint két évtizede felel a K&H Csoport kommunikációjáért, munkáját számos hazai és nemzetközi szakmai díjjal ismerték el. Vezetőként különösen fontos számára a tehetségek felismerése és támogatása, ezért aktívan mentorál fiatal szakembereket és vezetőket. Beszélgettünk az első autójáról, a vezetéshez fűződő viszonyáról, kedvenc technológiai megoldásairól és arról is, mit jelent számára ma a vezetői szerep.

Rögtön az elején ugorjunk vissza egy picit az időben. Milyen emlékeket őrzöl a jogosítványszerzés időszakáról?

Közvetlenül az érettségi után vágtam bele. A KRESZ-tanfolyamra őszintén szólva nem különösebb lelkesedéssel emlékszem vissza. A vizsgát viszont gyorsan és könnyen teljesítettem. Az elsősegélyoktatás már sokkal emlékezetesebb maradt, főleg a gyakorlóbábuk miatt, amiket akkor kimondottan viccesnek találtam. A gyakorlati vizsga pedig elég kalandosan alakult. Akkoriban szinte mindenki úgy érezte, hogy az első alkalom a sikertelen vizsgákról szól, mintha ez lett volna a rendszer része. Én sem úsztam meg ezt a kört, de végül természetesen sikerült megszereznem a jogosítványt.

Az első saját autó mindenkinek örök emlék marad. Mi volt az első autód és van-e valamilyen igazán maradandó emléked vele?

Egy gyönyörű, tűzpiros Volkswagen Bogár. Már önmagában különleges autó volt, számomra mégis az jelentette a legnagyobb újdonságot akkor, hogy céges autóként használhattam. Fiatalon ez óriási szabadságot adott. Jártam vele Budapesten, vidéken, később még Olaszországba is eljutottunk együtt. Érdekes módon ehhez az autóhoz kötődik az első – ma már kicsit viccesnek is tűnő – kisebb és a legkomolyabb balesetem is.

Ez elég szélsőséges párosítás. Mi történt?

Az első inkább tanulságos történet. Felálltam egy padkára parkolni egy korlát mellé. Amikor indultam volna, teljesen összezavarodtam, hogy pontosan merre kellene tekerni a kormányt, miközben hátrafelé megyek ahhoz, hogy az autó a megfelelő irányba mozduljon. Ennek eredményeként egyre jobban összetörtem a hátsó sárvédőt. Egy arra járó fiatalember végül megelégelte a küzdelmemet, egyszerűen megfogta az autó hátulját, leemelte a padkáról, és kész. A probléma néhány másodperc alatt megoldódott.

És a másik történet, ami még a legkevésbé sem hangzik viccesnek…?

Valóban nem volt az. Kecskemét felé tartottam, amikor az egyik kerék belső gumija egyszerűen elszállt. Ma már sokan nem is emlékeznek rá, hogy ezek az autók még milyen rendszerekkel működtek. A kocsi azonnal irányíthatatlanná vált, olyan érzés volt, mintha jégen csúsznék. Végül sikerült megfognom az autót, de csak úgy, hogy a kétsávos úton a forgalommal szemben álltam meg.

A mögöttem érkezők utólag gratuláltak, amiért sikerült elkerülni a komolyabb bajt. Én viszont ott akkor 24 évesen teljes sokkot kaptam, még lábra állni is nehezen tudtam. A legmeglepőbb viszont talán mégis az volt, hogy egy rendőrautó is elhaladt mellettem, de fel sem tűnt nekik a helyzet. Végül a sárga angyal segített. A szerelő azt mondta, ha ez más típusú autó lett volna, jó eséllyel fejjel lefelé az árokban kötök ki, de „a VW Bogár, az nem borul”. Azóta is hálás vagyok, hogy ilyen biztonságban voltam a kis Bogárban.

Milyen a kapcsolatod ma a vezetéssel?

Városban kifejezetten szeretek vezetni. Sokan a parkolást érzik stresszesnek, nekem valahogy mindig szerencsém van vele. Hosszabb utakon viszont szívesen átadom a kormányt, ha van rá lehetőség.

Sok vezető mondja, hogy az autó egyfajta mozgó iroda vagy gondolkodótér. Neked mit jelent?

Ha hosszabb útra indulok, igyekszem én is kihasználni az időt. Gyakran ilyenkor beszélek barátokkal, kollégákkal, mentoráltakkal. Előfordul, hogy egy-egy munkamegbeszélést is az autóból bonyolítok le. Ezek a beszélgetések nekem segítenek abban is, hogy könnyebben fenntartsam a figyelmet a hosszú utak során.

Horváth Magyary Voljc Nóra

Van valamilyen autós rutinod, ami minden indulásnál ugyanaz?

Igen, bekapcsolom a navigációt. Annyira hozzászoktunk az okostelefonos alkalmazásokhoz, hogy ma már tudatos koncentráció kellene ahhoz, hogy kizárólag fejből közlekedjek akár Budapesten belül is. Elfogadtam, hogy a technológia sokszor gyorsabban és hatékonyabban gondolkodik az útvonalakról, mint én.

Mennyit időt töltesz egy átlagos héten autóban?

Hétköznap nagyjából napi egy órát. Emellett havonta egyszer körülbelül tíz órát vezetek egy hétvége alatt, mert részben Ljubljanában élek. Sokszor ilyenkor állnak össze kerek egésszé a gondolataim. Eszembe jutnak feladatok, ötletek, megoldások. A nehézség inkább az, hogy megjegyezzem őket addig, amíg meg tudok állni valahol felírni.

Amikor autót választasz, mi az, amiből nem engedsz?

A kényelem mindenképpen fontos. Szeretem, ha jó az ülés, és előnyben részesítem a magasabb építésű autókat. A biztonság szintén alapvető szempont, különösen akkor, amikor rendszeresen többórás utakat tesz meg az ember télen vagy rossz időjárási körülmények között. Emellett kedvelem a modern technológiákat és az innovatív megoldásokat. Ezek sokszor észrevétlenül könnyítik meg a mindennapokat.

Az elektromos autózásról még mindig sok a vita, különösen a hatótáv, valamint a töltésre szánt idő és lehetőség osztja meg az embereket. Te hogy látod ezt a kérdést?

Szívesen használnék teljesen elektromos autót. A Ljubljanába vezető rendszeres útjaim miatt jelenleg azonban még én is úgy látom, hogy a teljesen elektromos helyett a plug-in hybrid jelenti számomra a legjobb és legkiszámíthatóbb megoldást. Nagyon elégedett vagyok vele. A technológia fejlődésével viszont valószínűleg egyre többen jutnak majd el oda, hogy az elektromos hajtás megfelelő alternatívát kínál számukra hosszabb távon is.

Mennyire kell egy autónak alkalmazkodnia a munkához és a magánélethez?

Nálam a kettő folyamatosan együtt van jelen. Az autóban megtalálható minden, amire munka közben szükségem lehet, ugyanakkor ott lapul hátul a bevásárlótáska is. Talán ez írja le legjobban a mai életünket: folyamatosan váltunk szerepek között.

Van olyan technológia, amely nélkül ma már nehezen tudnád elképzelni az autózást?

Több is. Nagyon szeretem a tempomatot, a sávtartó rendszert és azt, hogy hangutasításokkal tudom kezelni az autót. Télen pedig kifejezetten örülök annak, hogy a lakásból el tudom indítani az ülés- és kormányfűtést. Az ilyen kényelmi funkciók valójában időt és energiát takarítanak meg nekünk. Véleményem szerint ezt jelenti a jó és támogató technológia.

Milyen vezető vagy a volán mögött?

Határozott, de előzékeny és azt hiszem, ugyanezt a szemléletet képviselem a munkában is vezetőként.

Ha már szóba került a munka, mit jelent ma számodra vezetőnek lenni?

Ez nagyon sokat változott az elmúlt években. Korábban a vezetői szerepet elsősorban szakmai szempontból láttam. Fontos volt, hogy valaki értse a saját területét, átlássa a folyamatokat és irányt tudjon mutatni. Később ehhez hozzátartozott az is, hogy a saját szakterületét össze tudja kapcsolni a vállalat céljaival, sőt szélesebb összefüggésekben is gondolkodjon. Ma már egy újabb réteget látok ebben.

Egyre többet gondolkodom emberekben. Abban, hogy egy kolléga tehetsége hol tudna igazán kiteljesedni. Mi lehet számára a következő érdekes kihívás, melyik szerepkörben tudná a legtöbbet kihozni magából, mi adná számára a legnagyobb fejlődési lehetőséget. Számomra ma a vezetés nagy része erről szól. Hiszek benne, hogy így olyan értéket teremthetünk külön-külön és csapatként is, ami folyamatosan előre viszi a céget és minket is.

Ha visszatekintesz a pályádra, melyik fordulópont volt a legmeghatározóbb?

A rendszerváltás után részt vehettem az első olyan nyugat-európai egyetemi ösztöndíjprogramban, amely Magyarországon elérhetővé vált. Ez óriási lehetőség volt. Nemcsak tudást adott, hanem teljesen új nézőpontokat és kapcsolatokat is.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal szakembereknek, különösen nőknek, akik vezetői pályára készülnek?

Legyenek bátrak. Merjenek kérni, akarjanak többet, és vállalják a kihívásokat. Sokszor mi magunk húzzuk meg a saját határainkat jóval előbb, mint ahogy azt a környezetünk tenné.

Zárjuk egy kis jövőképpel. Milyen autóban látod magad öt év múlva?

Remélhetőleg egy teljesen elektromos autóban és ha lehet egy kívánságom, szeretném, ha addigra már teljesen magától parkolna. Az önvezetés sem hangzik rosszul, de az önparkolás a mindennapokban talán még több örömet okozna.

Villámkérdések:

·       Automata vagy manuális váltó? Automata.
·       Podcast vagy zene vezetés közben? Podcast.
·       Waze vagy gyári navigáció? Google maps.
·       Város vagy autópálya? Város.
·       Parkolóház vagy utcai parkolás? Mindegy.
·       Kisautó vagy SUV? SUV.
·       Benzin, dízel vagy elektromos? Plug-in!
·       Tempomat: használod vagy soha? Rendszeresen használom, az egyik kedvencem.
·       Elöl vagy hátul szeretsz ülni utasként? Elöl.
·       Reggeli dugó: zen chill vagy ideg? Zen chill, elfogadom.
·       Szeretsz előzni vagy inkább kényelmesen haladsz? Is-is, abszolút helyzetfüggő.
·       Fedélzeti kamera: kell vagy felesleges? Jó, ha van.

A Drive in Style – női vezetők interjú rovat támogatója a Harum Zrt.