Elkezdődött az idei cyclocross szezon, amit már nagyon vártunk! Ezt a sportot lehet nagyon szeretni, és lehet kevésbé szeretni is. De vajon mitől ilyen megosztó? Most megmutatom a saját szemüvegemen keresztül!

Honnan ered a cyclocross?

A cyclocross, vagyis a terepkerékpározás története a 20. század elejére nyúlik vissza. A szakág kialakulását a francia Daniel Gousseau nevéhez kötik, aki a francia hadseregben szolgált. A sportág kezdetben a téli felkészülés egyik formája volt: a kerékpárosok nehéz terepen, mezőkön, erdőkön és akadályokon keresztül haladva fejlesztették az állóképességüket és a technikai tudásukat. Gousseau 1902-ben megszervezte az első francia cyclocross bajnokságot. 

A sportág népszerűsége akkor lendült fel igazán, amikor Octave Lapize, az 1910-es Tour de France győztese a téli cyclocross tréningnek tulajdonította a nyári sikereit. Ezt követően a környező országokban is egyre népszerűbbé vált a szakág.

A Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) az 1940-es években kezdte hivatalosan szabályozni a sportágat, 1950-ben pedig Párizsban rendezték meg az első hivatalos cyclocross-világbajnokságot. 

Napjainkra a cyclocross önálló, rendkívül intenzív őszi-téli versenysporttá nőtte ki magát. Bár Franciaországból indult, igazi fellegvára Belgium és Hollandia lett, ahol a versenyeknek komoly hagyománya és hatalmas szurkolótábora van.

Az én sztorim – így lettem amatőr cyclocross versenyző

2020-ban kezdtem el országúti kerékpározni, előtte teljesen más sportot űztem. Ez az új próbálkozás azonban hamar véget ért, mert 2021-ben megszületett a harmadik gyermekem.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy ideig azt sem tudtam, merre van arccal előre , nemhogy még kerékpározzak is! Pedig szerettem volna. Persze vannak olyan édesanyák is, akik könnyebben veszik ezt az időszakot, és hamarabb vissza tudnak térni a sporthoz. Nekem ez egy kicsit másképp alakult.

2022-ben a nagyobb gyermekeim elkezdtek kerékpározni és versenyekre járni, így jött az ötlet, hogy én is kipróbálom magam. Neveztem az első cyclocross versenyemre Zalakaroson.

Nagyjából annyit tudtam a sportról, hogy lehet sár, eső, sok kanyar és emelkedő.Hamar rá kellett jönnöm, hogy az állóképességem a béka feneke alatt van, de innen szép nyerni, nem igaz?

Ennek már négy éve, és azóta nem telik el úgy őszi-téli szezon, hogy ne versenyeznénk. Valahogy beszippantott ez a világ, minden nehézségével és szépségével együtt.

Hideg, sár, eső, technikai problémák, esések…

Igen, erről is szól a cyclocross! De tudjátok, mi benne az egyik legjobb? Hogy a hétköznapi mókuskerék után végre kiengedheted a gőzt.

Itt aztán lehetsz sáros tetőtől talpig, elcsúszhatsz a kanyarban, vagy akár a fenekeden is landolhatsz – mert bizony láttam már ilyet is! És mindez a verseny része. Persze senki sem szeret esni, de néha még ezekből a helyzetekből is lesz egy-egy olyan történet, amin később jókat lehet nevetni.

Nem a cyclocross az egyetlen sportág, ahol esőben, sárban és a megszokottól eltérő körülmények között kell helytállni. Itt azonban az időjárás és a pálya állapota különösen nagy szerepet játszik. Egyik hétvégén még száraz, gyors pályán versenyzel, a következőn pedig már a sárban próbálsz talpon maradni.

Ráadásul a cyclocross nemcsak az erőről és az állóképességről szól. Fontos a kerékpár feletti uralom, a jó kanyarvétel, a megfelelő ívválasztás, a gyors reakció és az is, hogy tudd, mikor érdemes leszállni a bringáról, és inkább futva leküzdeni az akadályt.

A pályán gyakran találkozunk meredek emelkedőkkel, homokos részekkel, szűk kanyarokkal és olyan akadályokkal, amelyeknél a kerékpárt kézbe kell venni vagy vállra kell emelni. A versenyzőknek tehát nemcsak tekerniük kell tudni, hanem futni, egyensúlyozni és gyorsan dönteni is.

És ami még fontos: mindezt egy rövid, intenzív verseny alatt kell végig csinálni. Nem feltétlenül a kilométerek száma a legnehezebb, hanem az, hogy szinte végig magas intenzitáson kell teljesíteni.

Drága sport a cyclocross?

Alapvetően nem feltétlenül! Ha csak szeretnéd kipróbálni, és van otthon egy megfelelő kerékpárod és bukósisakod, a hobbi kategóriákban már belekóstolhatsz a versenyzésbe. Persze mindig érdemes előre tájékozódni az adott verseny kiírásáról és a felszerelésre vonatkozó szabályokról.

Aztán amikor az ember rákap az ízére… na, onnantól kezdhet költségessé válni a történet!

Kell egy cyclocross kerékpár – vagy inkább kettő? –, megfelelő cipő, technikai ruházat, sárra és szárazabb pályára való gumi, valamint rendszeres karbantartás. És akkor még nem beszéltünk a versenyekre való utazásról, a nevezési díjakról és az esetleges alkatrészcserékről.

A gumiknál is hamar el lehet veszni a részletekben: milyen mintázat, milyen szélesség, mekkora nyomás legyen bennük? Belsős vagy tömlő nélküli rendszer? És persze ott van a szingós megoldás is, amit a tapasztaltabb versenyzők közül sokan kedvelnek.

A jó hír, hogy nem kell mindent azonnal beszerezni. Érdemes fokozatosan fejleszteni a felszerelést, tapasztalatot gyűjteni, és csak később beruházni a speciálisabb eszközökbe. Kezdőként sokkal fontosabb, hogy megszeresd a sportot, és jól érezd magad a pályán.

Egy technikai hiba is eldöntheti a versenyt

Én azt gondolom, hogy a cyclocross az egyik legizgalmasabb szakága a kerékpársportnak. Itt ugyanis rengeteg apróságon múlhat a végeredmény.

Lehet valaki kiválóan felkészült, remek formában, ha éppen rosszkor és rossz helyen történik valamilyen technikai probléma a kerékpárjával. Egy defekt, egy láncleesés vagy más meghibásodás pillanatok alatt keresztülhúzhatja a terveket.

A versenyző ilyenkor sok esetben a depóban tud kerékpárt cserélni vagy segítséget kapni a javításhoz, amennyiben a verseny szabályai és a körülmények ezt lehetővé teszik. Csakhogy mire visszatér a pályára, akár több helyet is veszíthet. A cyclocrossban ezért a megfelelő felszerelés, a technikai felkészültség és a gyors helyzetfelismerés is sokat számít.

Ez az a sport, ahol nem elég erősnek lenni. Fejben is ott kell lenni, minden egyes körben.

Nőként a sárban? Naná!

Valóban nem feltétlenül a legkényelmesebb sportág, különösen akkor, ha valaki szereti a tiszta ruhát, a meleg időt és a kiszámítható körülményeket. Itt hideg van, sár van, sokszor esik az eső, néha pedig a hó is megérkezik.

De én így IMÁDOM!

Szerintem a cyclocross egyik legjobb tulajdonsága, hogy megtanít elengedni a tökéletesség iránti vágyat. Nem baj, ha sáros leszel, ha nem sikerül minden kanyar tökéletesen, vagy ha egy emelkedőn le kell szállnod a kerékpárról. Nem az számít, hogy mindig minden hibátlan legyen, hanem az, hogy újra és újra megpróbáld.

És igen, nőként is remekül lehet ebben a sportágban érvényesülni! Nem kell profi versenyzőnek lenned, és nem kell azonnal a dobogót megcéloznod. Elég, ha kíváncsi vagy, szeretsz mozogni, és szívesen kipróbálnál valami olyat, ami egy kicsit kizökkent a mindennapokból.

Amit a cyclocross tanított nekem

Nekem ez a sport rengeteget adott. Megtanított a kitartásra, arra, hogy merjek kilépni a komfortzónámból, és akkor is továbbmenjek, amikor legszívesebben az egészet abbahagynám.

Az első öt perc után gyakran elátkozom magam, amiért egyáltalán beneveztem a versenyre. Ilyenkor mindenem tiltakozik, a lábaim égnek, a pálya nehéz, és felmerül bennem a kérdés: mégis miért csinálom ezt magammal?

Aztán célba érek, lecseng az adrenalin, és már egészen másképp látom az egészet. Büszke vagyok magamra, amiért végig csináltam, és hálás vagyok, hogy újra ott voltam a rajtvonalnál.

Talán éppen ez a cyclocross egyik legnagyobb ajándéka: nemcsak fizikailag tesz erősebbé, hanem mentálisan is. Megmutatja, hogy sokszor többre vagyunk képesek, mint amit a verseny előtt gondolunk magunkról.

Próbáld ki legalább nézőként!

Mindenkit arra biztatok, hogy legalább egyszer látogasson ki nézőként egy cyclocross versenyre! Nézzétek meg, hogyan küzdenek a versenyzők a sárral, az akadályokkal és egymással, milyen elképesztő tempóban veszik a kanyarokat, és mennyi munka van egy-egy kör mögött.

A helyszínen egészen más élmény átélni a verseny hangulatát, mint a képernyő előtt ülve követni az eseményeket. Ráadásul sokszor a nézők is közelről láthatják a pálya legizgalmasabb részeit.

Ha pedig úgy érzed, te is kipróbálnád, ne várj arra, hogy tökéletes formában legyél, vagy minden felszerelésed meglegyen! Kezdj kicsiben, keress egy hozzád illő kategóriát, és vágj bele.

Lehet, hogy az első verseny után azt mondod majd, hogy soha többé. De az is lehet, hogy néhány nap múlva már a következőt keresed a versenynaptárban. Én legalábbis így jártam. És milyen jól tettem, hogy annak idején Zalakaroson rajthoz álltam!