Egy nap a szolnoki Adventure Parkban, ahol a pályamotoros múlt találkozott a tereppel

Ha valaki egy éve azt mondja, hogy egy GS Adventure-rel fogok enduro pályán motorozni, valószínűleg csak nevetek egyet. Ezzel szemben a tavalyi év végén ott álltam a szolnoki Adventure Parkban, a magam 168 centijével egy közel 270 kilós géppel, és épp azon gondolkodtam, hogy ebből vajon mi fog kisülni.

Miért különleges élmény a GS Adventure terepen?

Hogy ez miért is olyan különleges? Nos, aki akár csak fél szemmel követte a motorversenyzői pályafutásom, pontosan tudja, hogy a terepen töltött kilométereimet egy kézen bőven meg lehet számolni. Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy mindez ráadásul a BMW R1300 GS Adventure-rel történt.

Hogyan került hozzám a BMW R1300 GS Adventure?

Történt ugyanis, hogy ősz végén nálam volt a bajorok új túraenduroja. Ez már önmagában is egy érdekes helyzet volt, mert első körben azt mondtam, hogy ezt inkább el se hoznám, mert, hogy úgy mondjam, kevésbé illik a copfomhoz. Ám arra a hétre a kiszemelt R13 R foglalt volt, az új Adventure pedig épp szabad. Hát jó, legyen!

Egy váratlan telefonhívás, ami mindent megváltoztatott

Aztán jött egy telefonhívás.
Hagyó Tomi, kaszkadőr kollégám, teljes természetességgel dobta fel az ötletet: ha már nálam van a GS, nem szeretném kipróbálni terepen is?

Komfortzóna elhagyása: az első lépések terepen

Mi? Hogy én? A gondolat elsőre elég meredeknek hangzott, hiszen hogy is jövök én ehhez a pályamotoros múltammal. A kíváncsiság viszont hamar felülírta az első reakciót. Mi baj lehet, a lehető legjobb kezek között leszek, és egyébként is imádok kilépni a komfortzónámbó. Már, ha az önmagában nem lett volna elég extrém, hogy ezzel a behemóttal közlekedek. Így egyszer csak azon kaptam magam, hogy izgatottan utazom Szolnokra, az Adventure Park felé.

Alapok a terepmotorozásban: egyensúly és kontroll

Tomi és Robi vártak a pályán két GS-sel, és egy nagyon határozott elképzeléssel arról, hogyan épül fel ez a nap. A kihagyhatatlan elmélettel kezdtünk, ahol elmondták az alapvető tudnivalókat, milyen feladatok lesznek, mire kell figyelni, mire számíthatok. Jelentőségteljesen bólogattam, míg a fejemben az járt, hogy “Na, Kis Viki, most felkötheted a szoknyád!”.

Gyakorlati feladatok: szlalom, egyensúly és precizitás

Az alapokkal kezdtünk. Szlalom, finom motorkezelés, egyensúly, testsúlyáthelyezés, lábtartók helyes terhelése. Aztán jöttek a játékosabb, mégis koncentrációt igénylő feladatok: egykezes irányítás, láb az ülésen, majd mindkét láb egy oldalon, miközben a bóják között kellett pontos íveket motorozni.

A tekintet szerepe a terepmotorozásban

Utána jött a bója kapuk közti tekergés, ahol a tekintet szerepe azonnal érezhetővé vált. Ahova nézel, oda megy a motor. És ha csak egy pillanatra nem oda nézel, ahova menni szeretnél, nos, barátocskám, akkor buktad a következő kaput, mindezt gyök kettővel haladva. Sikerült a feladat, de nekem már itt lefőtt a kávé, pedig ez még csak a bemelegítés volt. Ezután jött a java! Tomi csak annyit mondott, gyere Viki, beleviszünk a tutiba!

Enduro és cross pálya: az igazi kihívás

Végig gurultunk a cross és az enduro pályákon is. Szűk nyomvonalak, 180 fokos visszafordítók fák között haladva úgy, hogy a kormányvégektől centikre vannak a törzsek, mély árkok, különféle terepek, akadályok. A GS Adventure karaktere ezeknél kezdett igazán kibontakozni. A kapott instrukciók alapján a súly és a méret egyre kezelhetőbbé vált, a mozgás egyre természetesebb lett, a reakciók egyre gyorsabban érkeztek.

GS Trophy feladatok: amikor minden mozdulat számít

A GS Trophy jellegű feladatok új szintet hoztak.
Lassú egyensúlyozás, precíz ívek, szűk fordulók. Minden mozdulat számít, minden visszajelzés azonnali. Olyannyira, hogy az egyik feladatnál egy picit fel is borultam. De semmi pánik! A srácok azt mondták, még jó is, hogy ez megtörtént, biztonságos körülmények között. Elmondták ilyenkor mi a teendő, s lám, egyedül, segítség nélkül sikerült talpraállítanom ezt a behemótot, majd folytattam a gyakorlást, míg nem teljesítettem a feladatot.

A fordulópont: amikor összeáll minden

Valahol a nap közepe táján történt egy finom váltás.
Addig minden feladatnál külön kellett figyelni minden apróságra. Hova nézek, mennyi gázt adok, hogy állok a lábtartón, mit csinál a motor alattam. Kicsit olyan volt, mintha egyszerre túl sok mindent próbálnék kézben tartani. Aztán egyszer csak elkezdtek összeállni a dolgok, a kezdeti görcsösséget felváltotta az élménymotorozás. Nem kellett külön gondolkodni a tekinteten. Ment magától. A testsúlyáthelyezés is jött ösztönből, így a motor reakciói is kiszámíthatóbbá váltak. És volt egy pillanat, amikor azon kaptam magam, hogy már nem túlélni próbálok, hanem egyszerűen csak motorozom, hatalmas mosollyal az arcomon.

Amikor a GS „eltűnik” alattad

A GS meg… valahogy “eltörpült” alattam.
Már nem az volt a fejemben, hogy mekkora, mennyire nehéz, hanem az, hogy mit csinálok vele a következő méteren. Na, ott kezdett igazán jó lenni.

Új dimenzió a motorozásban

A srácok egy teljesen új dimenziót nyitottak számomra a motorozás világában, tényleg belevittek a tutiba, amiért végtelenül hálás vagyok. Az adrenalintól remegő lábakkal, fültől-fülig érő széles vigyorral vettem az akadályokat, amikről álmomban nem gondoltam volna, hogy lehetséges.

Az élmény, ami megmarad

A nap végén nem az maradt meg bennem, hogy hány feladatot sikerült megcsinálni, hanem az egész hangulat. Az a fajta koncentráció, amit utoljára a versenypályákon éreztem, mikor tényleg csak az adott pillanat létezik. Meg az az érzés, amikor rájössz, hogy egy 270 kilós motorral olyan dolgokat csinálsz meg, amikről pár órával korábban még azt gondoltad, hogy esélytelen. És közben végig vigyorogsz.

Hazafelé: egy új kapcsolat kezdete a GS-sel

Hazafelé már teljesen máshogy ültem az új GS A-n. Ismerősebb volt, közelebb került, azt éreztem, hogy van keresnivalóm ezen a modellen. És ott, valahol útközben, teljesen váratlanul megszületett bennem egy mondat, amit korábban elképzelni sem tudtam:
kell egy GS!

Kinek ajánlott a GS Adventure terepen?

Azóta, amikor mesélem ezt az élményt, sokszor látom ugyanazt a kétkedő fejet. Hogy ez a motor erre való? Aztán büszkén mutatom a képeket. És ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én is pont így álltam hozzá. Ha valaki kíváncsi rá, milyen ez belülről, a legjobb szívvel ajánlom, hogy habozás nélkül próbálja ki! A pálya adott. A srácok tudják, mit csinálnak. A többi meg… ott kezdődik el igazán. Ott, ahol először elhiszed, hogy több van benned, mint amit eddig gondoltál!