Audi Q3 SB teszt – A tökéletes útitárs, nem csak a Nordschleife-ra

Egy kedves SUV, amely észrevétlenül lopja be magát a mindennapokba

Fordultak már meg nálam olyan teszt autók, amelyek már az első gázadásnál adrenalint pumpáltak az ereimbe. Hangosak, látványosak és minden parkolóban magukra vonzották a tekintetet. De vannak olyanok is, amelyek egészen más módon válnak szerethetővé. Nem harsányak, nem akarnak mindenáron bizonyítani, egyszerűen csak teszik a dolgukat – és közben rájössz, hogy pontosan erre volt szükséged.

A megújult Audi Q3 Sportback változatával Németországba indultunk, méghozzá nem akármilyen célállomással. A legendás Nürburgring Nordschleife és egy versenyhétvége várt ránk, ami oda-vissza több mint húsz órányi autózást, hosszú autópályás etapokat, szerpentineket, városi forgalmat és rengeteg csomagot jelentett. Ennél jobb tesztet nehéz elképzelni egy családi SUV számára.

A Q3 pedig pontosan azt tette, amit egy ilyen autótól ilyenkor elvár az ember: csendben, kényelmesen és meglepően takarékosan vitte végig az egész utat. Nem akart sportautónak látszani, nem akart többnek mutatkozni annál, ami. Egyszerűen egy jól sikerült kompakt SUV lett, amely hosszú távon mutatja meg igazán az értékeit.

Megjelenés, ami végre kilépett a nagytestvérek árnyékából

A harmadik generációs Audi Q3 látványosan érettebb lett elődjénél. Az új formaterv sokkal karakteresebb, dinamikusabb, miközben megmaradt annak a könnyen felismerhető Audi-vonalvezetésnek, amelyet a márkától megszoktunk.

Az autó valamivel hosszabb és szélesebb lett, a tengelytáv is nőtt néhány centiméterrel, ami nemcsak a belső térnek tesz jót, hanem az arányokon is sokat javít. Elöl a széles Singleframe hűtőrács, a keskenyebb fényszórók és a határozottabb lökhárító sokkal magabiztosabb megjelenést kölcsönöznek neki.

Oldalról nézve továbbra is kompakt SUV maradt, de már sokkal izmosabb kiállással. Nem hivalkodó, inkább elegáns, mégis modern. Az egész autón érződik, hogy az Audi már nem egyszerűen belépőmodellként tekint rá, hanem komoly szerepet szán neki a teljes palettán.

Belül sokkal nagyobbnak érződik, mint amekkora valójában

A változások talán még látványosabbak az utastérben az elődhöz képest. Az első benyomás egyértelműen prémium. Minőségi anyagok, letisztult formák és egy olyan műszerfal fogad, amely egyszerre modern és könnyen kezelhető.

A vezető előtt egy 11,9 colos digitális műszeregység dolgozik, mellette pedig egy 12,8 colos központi érintőkijelző kapott helyet. Külön öröm, hogy az Audi visszahozta a navigáció teljes térképes megjelenítését a műszeregységbe is. Hosszú utak során ez rendkívül hasznosnak bizonyult: miközben a központi kijelzőn más információkat néztünk vagy Apple CarPlay futott (jó esetben), a vezető előtt továbbra is ott maradt a navigáció áttekinthető képe.

A kezelőfelület logikus, gyorsan tanulható, a menürendszer nem akar mindenáron futurisztikus lenni, ahogy azt már az előző tesztemben is emlitettem.

Az első ülések hosszú távon is kényelmesnek bizonyultak. A 10-14 órás etapok végén azért már éreztem hogy elmacskásodtak a szerveim, de egyáltalán nem vállalhatatlan szinten. Ez szerintem egy hosszú túrákra szánt autónál az egyik legfontosabb szempont.

Hátul is kellemes a helykínálat. A csúsztatható második üléssor sokat segít abban, hogy mindenki megtalálja a számára ideális pozíciót, miközben a csomagtartó mérete is könnyen variálható. Pakolni pedig bőven lehet. A versenyhétvégére szükséges felszerelés, kamerák, táskák és egyéb csomagok gond nélkül elfértek benne. Ez az a fajta autó, amelyiknél tényleg nem kell centizni indulás előtt.

A hátsó utasokra sem feledkeztek meg. Saját klímapanel, USB-csatlakozók, lehajtható könyöklő, tárolórekeszek és praktikus megoldások teszik kényelmesebbé az utazást.

Külön érdekesség az új kormány mögötti kezelőegység. A hagyományos bajuszkapcsolók helyett egy teljesen új kialakítás fogad, amely elsőre szokatlan, de néhány óra után teljesen természetessé válik. Persze én még a 4. napon is töröltem ablakot irányjelzéskor, de van, aki könnyebben megszokja. A váltókar is ugyanide költözött, ezáltal a középkonzolon több hely szabadult fel.

Egyetlen apró kritikám itt is akadt. A váltó működésének nincs igazán határozott mechanikus visszajelzése, így néha rá kell pillantani a kijelzőre, hogy valóban a kívánt fokozatot választottuk-e.

Erőből nincs hiány – takarékosságból sem

A tesztautó motorja papíron is erősebb lett elődjénél: 27 lóerővel nagyobb teljesítményt és 30 Nm-rel több nyomatékot kínál. Nem arról van szó, hogy a Q3 hirtelen sportautóvá vált volna, inkább arról, hogy minden helyzetben magabiztosabban mozog. Autópálya-felhajtón, országúti előzésnél vagy egy hosszabb emelkedőn sem kell azon gondolkodni, vajon lesz-e benne elég tartalék.

Az összkerékhajtás végig magabiztosan dolgozott, ami különösen jól jött a Nürburgring környékének kanyargós, dimbes-dombos útjain. A hajtás szinte észrevétlenül osztja el az erőt a kerekek között, a vezető ebből csak annyit érzékel, hogy az autó stabilan, kiszámíthatóan fordul és nagy tempónál is megőrzi a nyugalmát.

Az egyik legnagyobb újdonság a korábbi nyolcfokozatú hagyományos automata váltó helyett alkalmazott hétfokozatú duplakuplungos egység. Egyenes vonalban gyorsan kapcsol, dinamikus gyorsításkor sem lehet rá panasz, ugyanakkor nálam is előjöttek azok a jelenségek, amelyeket mások is említenek. Visszakapcsoláskor néha kissé bizonytalannak érződik, különösen amikor egy kanyar után szeretnénk határozottan gyorsítani vagy előzni. A kormány mögötti váltófülek használata sem mindig hozza meg azt az azonnali reakciót, amit az ember várna.

Alacsony tempónál, például parkolóházban vagy araszoló forgalomban is akad némi finomítanivaló. Elinduláskor néha tétovázik egy pillanatig, majd hirtelen kapcsolódik össze a hajtás, ami elsőre kissé darabos érzetet kelt. Szerencsére ez az egyetlen olyan pont, ahol azt éreztem, hogy még lehetne csiszolni a konstrukción. Az autó összképe ettől függetlenül nagyon kiforrottnak érződik.

Ami viszont igazán meglepett, az a fogyasztás. A több mint tízórás autópályás szakaszok, országúti közlekedés, szerpentinek és városi használat ellenére a Q3 nálunk egyszer sem lépte át a 6,5 literes átlagfogyasztást. Egy összkerékhajtású prémium SUV-tól ez kifejezetten jó eredmény, főleg úgy, hogy a német autópályán egyáltalán nem kellett spórolós stílusban vezetni.

Hosszú utakra született

A Nordschleifére vezető út kiváló alkalom volt arra, hogy ne csak néhány órán keresztül, hanem valódi hétköznapi körülmények között is megismerjük az új Q3-at. A hosszú autópályás szakaszokon csendes, kényelmes és stabil volt. Az ülések még egy 10–14 órás utazás végén sem váltak fárasztóvá, a futómű kellemesen kisimította az úthibákat, miközben nagy sebességnél is magabiztos maradt.

A Nürburgring környéki szerpentineken pedig egy teljesen másik arcát mutatta. Könnyedén fordult, pontosan irányítható volt, és egy pillanatra sem éreztük azt, hogy egy családi SUV méreteivel kellene megküzdenünk. Nem sportautó, de meglepően élvezetesen vezethető.

És talán ez benne a legjobb.

Nem akarja minden piros lámpánál bizonyítani, hogy ő a leggyorsabb. Egyszerűen elindulsz vele egy több mint ezer kilométeres útra, bepakolod az összes felszerelést, kényelmesen megérkezel, majd hazafelé ugyanezt gond nélkül megismétli. Nem kell töltőket keresni, nem kell azon aggódni, meddig elég a hatótáv, és a fogyasztása miatt sem fogsz gyakran benzinkutat keresni. Kevés olyan autó van már, amely ennyire észrevétlenül végzi a dolgát. Az Audi Q3 pontosan ilyen.