A Honda CR-V e:HEV Elegance nem csinál nagy ügyet magából. Alapozószürke fényezés, visszafogott forma, nagyjából minden a helyén van rajta. Közelebbről viszont már feltűnik, hogy azért akad itt néhány érdekes részlet.

Talán ezért is voltam kíváncsi rá, amikor egy hétre megkaptam. Egy ekkora SUV-ról ugyanis könnyű gyors véleményt alkotni az első néhány percben, de az már érdekesebb kérdés, milyen vele együtt élni nap mint nap.

A CR-V erre az egy hétre beköltözött hozzám, én pedig elkezdtem figyelni azokat az apróságokat, amelyek egy rövid próbakörön könnyen elsikkadnak. Az alapozószürke tesztautó első ránézésre nem tűnt ki a parkoló autók sorából, és pontosan ettől tetszett meg. Karakteres, de nem hivalkodó, nagy SUV, ami egyszerűen csak egy normális, jól használható autó benyomását kelti.

 Minél többet használtam, annál inkább azt éreztem, hogy a CR-V e:HEV nem egyetlen nagy látványos trükkel akar meggyőzni, hanem azzal, hogy a hétköznapokban szinte minden helyzetben kényelmes társ.

Szürke egérnek azért nem nevezném

A CR-V hatodik generációja kívülről meglehetősen visszafogott karaktert kapott. Nekem kifejezetten tetszik, hogy miközben felismerhető és van saját arca, közben magabiztosan hozza azt a formát, amely néhány év múlva sem fog idejétmúltnak tűnni.

Az alapozószürke fényezés pedig különösen jól áll neki. Van benne valami kellemesen tárgyilagos, mint egy igényes, kissé őszülő úr, aki mindig rendesen felöltözik, pontosan érkezik, és valahogy minden helyzetben tudja, mi a dolga. Nem kell hozzá különleges szín vagy látványos felszereltség ahhoz, hogy észrevegyük, miközben mégsem lesz belőle egy olyan autó, ami kellemetlenül magára akarja vonni a figyelmet.

A formai részletek között nekem az arányok tűntek fel a leginkább. Az első és hátsó lámpák mérete is harmonikusan illeszkedik a karosszériához, nincs az az érzés, hogy valamelyik dizájnelem külön életet élne. Az egész autó valahogy egyben van, és talán ez a legjobb szó rá: arányos. A fekete tükrök, a küszöb alsó elemei és a szintén fekete kerekek is kellemes monokróm összhangot képviseltek a semleges szürke színnel.

Beültem, és nem kellett semmit keresnem

Az utastérben pedig folytatódik ez a filozófia, hiszen az első beülésnél nem volt az az érzésem, hogy elő kell vennem a használati útmutatót, majd fél órát kell töltenem azzal, hogy kiderítsem, hol lehet például bekapcsolni a klímát.

Minden nagyjából ott van, ahol keresném, ezért az autóval való ismerkedés nem külön program, hanem szinte az első perctől természetes. A jó üléspozíciót viszonylag könnyű megtalálni, az ülések pedig nemcsak az első tíz percben kényelmesek: hosszabb úton sem kezdtem el mocorogni, és amikor egy 100–200 kilométernél hosszabb út után kiszálltam, egyáltalán nem az volt az első gondolatom, hogy végre megmozgathatom a lábaimat.

A műszerfal is jól működik. Sok információt kapunk a kijelzőről és a digitális óracsoportból, mégsem éreztem átláthatatlannak a rendszert. Ráadásul maradtak fizikai gombok és tekerők is, ami nálam mindig jó pont, különösen egy olyan funkciónál, amelyet vezetés közben gyakran állítgatunk, így a klímapanelnél kifejezetten örültem ennek.

A gombok és tekerők jól láthatóan meg vannak világítva, így nem kell vezetés közben az érintőképernyő menürendszerében vadászni azt, hány fokot szeretnék beállítani. Megnyomod, eltekered, és már kész is – néha pedig pontosan ennyi kell ahhoz, hogy egy autó használata kényelmes maradjon.

Masszív, az autógyártás fénykorát idéző belső

Az anyaghasználat teljesen korrekt. Masszívnak érződik, és egyáltalán nem kelt olcsó benyomást. Ez nekem kifejezetten jól illik a CR-V karakteréhez, mert a visszafogottság itt nem jelent igénytelenséget.

Az egész belső olyan, mintha a Honda azt mondta volna: nem akarunk díszletet építeni, inkább csináljunk egy olyan utasteret, ami már oly sokszor bevált, amit öt év múlva is könnyű lesz szeretni. Nincsenek benne olyan megoldások, amelyek kizárólag azért kerültek volna bele, hogy első pillantásra látványosak legyenek, helyette inkább az összhatás és a használhatóság került előtérbe. 

A kilátással sincs gond. SUV-hoz képest nem éreztem ormótlannak vagy nehezen beláthatónak az autót, ami azért is fontos, mert a CR-V méretei alapján papíron azért nem egy kisvárosi miniautóról beszélünk. A volán mögött viszont egyáltalán nem éreztem nagynak, és ez a mindennapi használatban sokat számít, különösen szűkebb városi helyzetekben vagy parkolásnál.

Hátul sem fogyott el a komfort

A CR-V egyik nagy erőssége egyértelműen a helykínálat. Hátul is bőven van láb- és fejtér, és ami számomra különösen fontos, nem fogyott el a komfort az első ülések mögött sem. Nem az a helyzet, amikor az első sorban kényelmesen elférünk, hátul pedig már csak kompromisszumok árán jut hely az utasoknak.

A csomagtér pedig pontosan azt tudja, amit egy ilyen autótól várnék. Bevásárlás, bőröndök, sportcuccok, kutyás holmik – minden megfordult benne a teszt alatt. Nézzük ezt számszerűsítve is, hiszen szeretitek: a Honda hivatalos adatai szerint az új CR-V 4706 milliméter hosszú, tengelytávja 2701 milliméter, a csomagtér pedig akár 596 literes is lehet. A gyári fejlesztési anyagoknál a nagyobb hátsó helykínálat és a használhatóság kifejezetten fontos szempont volt, és ez nemcsak egy táblázatban látszik, hanem valós használat közben is.

SUV, amit nem kell SUV-ként vezetni

A vezethetősége talán még jobban meglepett, mint a helykínálata. A CR-V pontos és könnyed, a kormányzás nem nehézkes, az autó pedig annak ellenére precízen irányítható, hogy egy nagyobb SUV-ról beszélünk.

A futómű stabil, ugyanakkor kényelmes. Budapest rosszabb útjain szépen kimozogta az úthibákat, de nem vált belőle úszómedence kerekeken, vagyis a komfort mellett megmaradt az úttal való kapcsolat érzete is. Ez az a kompromisszum, amit nagyon szeretek, mert nem kell választanom a kényelmes utazás és a vezethetőség között.

Kanyarban meglepően feszes, nem kezdett el látványosan dőlni a karosszéria, és még tempósabb íveken is stabilan tette a dolgát. Nem sportautós karaktert kell keresni benne, de pontosan annyi közvetlenséget ad, amennyi ahhoz kell, hogy ne érezzem egy nagy, lomha SUV-nak.

A vezetési karakterét három, pontosabban négy  szóval tudnám igazán jól leírni: megfontolt, nyugodt, kiszámítható, Honda. Ezek itt egyáltalán nem unalmas jelzők, inkább azt mutatják meg, hogy a CR-V pontosan tudja, mire való.

184 lóerő, de ez nem a számháborúról szól

A CR-V e Elegance 2,0 literes, öntöltő hibrid hajtásláncot kapott. A rendszerben a 2,0 literes benzinmotor mellett egy 184 lóerős villanymotor dolgozik, a maximális villanymotoros nyomaték 335 Nm, a tesztelt Elegance változat pedig elsőkerék-hajtású. A Honda 0–100-as gyorsulása  9,3 másodperc, a végsebességét pedig 186 km/órában jelölte meg a gyártó.

A hibrid rendszer működése nagyon természetes, a benzinmotor bekapcsolását nem éreztem zavarónak.  A gyorsításoknál természetesen van benne elegendő tartalék, előzésnél sem éreztem kevésnek, de alapvetően nem a sportosság a célja. Inkább az, hogy minden helyzetben kiszámíthatóan tegye a dolgát, és ebben nagyon jó.

5,4 liter. Egy ekkora SUV-tól?

A teszt egyik legkellemesebb meglepetése a fogyasztás volt, hiszen vegyes használatban 5,4 literes átlagot mértem 100 kilométeren. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy egy ekkora SUV-ról beszélünk, amelyet nem azért vezettem, hogy fogyasztási rekordot döntsek, hanem egyszerűen használtam: városban, hosszabb úton, hétköznapi tempóban.

A Honda jelenlegi magyar adatai az Elegance e:HEV 2WD változatra 6,0 l/100 km-es kombinált WLTP-értéket adnak meg, vagyis az általam mért 5,4 liter kifejezettenjó eredmény. A mérete és a helykínálata alapján én is többre számítottam tőle, a használat során viszont éppen az derült ki, hogy a józan hibrid hajtáslánc nagyon is tud takarékosan működni.

Honda SENSING 360: jó, amikor észre sem veszed

A vezetéstámogató rendszereknél nekem mindig az a jó, ha érzem, hogy működnek, de nem érzem úgy, hogy az autó folyamatosan, erőszakosan  beleszól az életembe. A Honda SENSING 360 pontosan ezt az érzést adta. A rendszer a háttérben figyel, és ettől az egész vezetés valamivel nyugodtabbá válik.

A Honda új generációs biztonsági rendszere a radarok és kamerák látómezejét is jelentősen kiszélesítette; a fejlesztési anyagok szerint a rendszer körülbelül 360 fokos érzékelési lefedettségre törekszik, többek között kiegészítő sarokradarokkal. Nem vonta el a figyelmemet a rendszer működése, inkább hozzátett ahhoz az érzéshez, hogy az autó figyel arra, amire nekem vezetés közben már nincs kapacitásom.

Nőként ezt különösen értékeltem benne

Egy autó tesztjénél sokszor előkerül, hogy egy modell kinek való, a CR-V-nél viszont meglepően könnyű válaszolni. Családoknak? Igen. Családapáknak? Abszolút. Családanyáknak? Még inkább. Fiataloknak? Miért ne?

Nem kell hozzá három gyerek, két kutya és egy hétvégi ház ahhoz, hogy legyen értelme egy ilyen autónak, mert a méretét és a helykínálatát akkor is könnyű kihasználni, ha egyszerűen csak kényelmes, jól használható autót szeretnénk.

Nőként nekem különösen a könnyed vezethetőség és a kiszámíthatóság tetszett benne. Nem volt olyan érzésem, hogy minden parkolás előtt bárkinek is külön lelki felkészülésre lenne szüksége. Ez azért is fontos, mert egy nagyobb SUV esetében könnyű lenne azt gondolni, hogy a méret bizonyos helyzetekben hátrány, a CR-V-nél azonban ezt meglepően kevésszer éreztem.

A férfi vásárlók számára pedig szerintem a karakteres, mégis visszafogott formavilág, a masszív kialakítás és a kedvező fogyasztás lehetnek erős érvek. Vagyis ez az a ritka autó, amelynél nem kell külön női és férfi magyarázatot keresni: egyszerűen működik, apa bármikor kölcsonadhatja anyának, és fordítva. 

Megvenném?

Igen. És nem csak azért mondom, mert egy hét teszt után könnyű megszeretni egy autót, majd visszaadni a kulcsot és továbblépni. A CR-V-ben az fogott meg, hogy nem kell hozzá külön életvitelt tervezni. Egyszerűen alkalmazkodik ahhoz, amire éppen szükséged van.

Ha ma bevásárolni kell, jó, ha holnap hosszabb útra indulok, akkor is jó, és ha sok csomagot kell vinni, abban sem vall kudarcot. Ha valaki hátul ül, ott is kényelmes, ha pedig csak beülök, elindulok és szeretnék egy nyugodt, kiszámítható autózást, arra is tökéletesen alkalmas.

A CR-V e Elegance számomra végül azért lett szerethető, mert egy hét alatt szépen, fokozatosan mutatta meg, mennyi minden működik benne jól. Nem egyetlen látványos részlet miatt maradt meg bennem, hanem az összkép miatt: kényelmes, takarékos, jól vezethető, tágas és közben meglepően könnyű vele együtt élni.

Talán ez a legnagyobb erénye is. Nem kell megszokni, kiismerni vagy kompromisszumokat keresni hozzá, egyszerűen csak használni. Beülsz, elindulsz, teszed a dolgod, és közben egyre inkább azt veszed észre, hogy mennyire jó társ a hétköznapokban.