A Volkswagen Tayron méretei már elsőre tekintélyt parancsolnak, egy hét tesztelés után viszont egészen más miatt maradt emlékezetes. Meglepően könnyen vezethető, takarékosabb, mint amire számítani lehet, és tele van olyan praktikus részletekkel, amelyek hosszú utakon igazán értékelhetővé teszik. A legnagyobb meglepetést mégis a csendes, kényelmes és otthonos utastere okozta.

Első ránézésre a Volkswagen Tayron kapcsán egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: ez az autó hatalmas.

Nemcsak ahhoz képest, amit a mindennapokban vezetek, hanem még SUV-mércével mérve is kifejezetten méretesnek tűnik. Közel 4,8 méteres hosszával már álló helyzetben is tekintélyt parancsol, amit a magas építés, a széles kiállás és a 20 colos kerekek csak tovább erősítenek.

A tesztautó fehér fényezést kapott, ami kétségtelenül időtálló és népszerű választás, bár személy szerint inkább a karakteresebb színekhez húzok, ha más is így van vele, akkor jó hír lehet, hogy a Tayron kínálatában olyan árnyalatok is megtalálhatók, mint az Ultra Violet vagy a Cipressino Green. 

A fehér azonban ráirányította a figyelmemet egy fontos dologra: a design részleteire. Az autó elején a nagyméretű Volkswagen-embléma alatt egy karakteres, rácsos mintázatú fekete felület fut végig, amely sokat hozzátesz az összképhez, ráadásul ugyanez a motívum hátul is visszaköszön, így szépen összefogja az autó megjelenését. A fekete elemek és a fehér karosszéria kontrasztja jól működik együtt, és segít abban, hogy a Tayron ne egyszerűen egy nagy fehér SUV legyen a sok közül.

Megjelenés pedig még látványosabbá válik este, a világító Volkswagen-logó elöl és hátul is visszaköszön, a hátsó lámpatest pedig a teljes szélességében végigfutó fénycsíkkal és a 3D-s kialakításával kifejezetten karakteres látványt nyújt. 

Hét ülés, ami tényleg használható

A méret persze nem öncélú, a Tayron egyik legnagyobb erőssége ugyanis az, hogy akár hétüléses konfigurációban is használható. A harmadik üléssor két helye szükség esetén pillanatok alatt elővarázsolható. Nem kell külön elemeket szerelni, hosszasan hajtogatni vagy a használati útmutatót böngészni. Az egész folyamat nagyjából annyi energiát igényel, mint egy ajtó kinyitása, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy valóban használható megoldásról beszélünk. Amikor nincs szükség a plusz két helyre, a Tayron hatalmas csomagteret kínál, ami akkor érzékelhető igazán, amikor elkezd bele pakolni az ember. Öt fővel utazva is bőven marad hely a csomagoknak, ezért könnyű elképzelni vele egy nyári európai roadtripet, egy síelést vagy egy hosszabb családi utazást. Ha viszont szükség van mind a hét ülésre, néhány másodperc alatt átalakítható az autó. Nyilván ilyenkor a csomagok elhelyezését már jobban meg kell tervezni, de nagyobb családoknak vagy időnként plusz utasokat szállítóknak ez mégis olyan rugalmasságot jelent, amit a mindennapokban könnyű megszeretni.

Egy autó, amiben jó utazni

A Tayron legnagyobb erőssége számomra mégsem a mérete vagy a praktikuma volt, hanem az, hogy mennyire kellemes benne hosszabb időt tölteni. A belső tér kialakítása nem követi azt a minimalista irányt, amelyet egyre több új autóban látni. A különböző anyagok, a puhább felületek, kárpitok, a dekorbetétek és a hagyományosabb kialakítás együtt otthonos hangulatot teremtenek. Bár ez szubjektív vélemény, de én hosszabb utakon jobban szeretem az ilyen tereket, van bennük valami kuckós, megnyugtató, amit egy teljesen letisztított, szinte üres műszerfalas autóban kevésbé érzek. A komfortban sokat segít a hangulatvilágítás is, este különösen jól mutatnak a műszerfalon és az ajtókon pontszerűen végigfutó fények. A kényelmes ülések szintén sokat hozzátesznek ehhez az élményhez, többféleképpen állíthatók, fűthetők is, és hosszabb utak során sem váltak kényelmetlenné.

A komfortérzethez az is sokat hozzátesz, hogy a Tayron meglepően csendes autó. Már városi tempónál is feltűnt, hogy mennyire jól kizárja a külső zajokat, de igazán hosszabb utakon lehetett érzékelni ezt a tulajdonságát. Az ajtók és az utastér szigetelése nagyon jól végzi a dolgát, így a forgalom, a menetszél vagy az útzaj kevésbé szűrődik be, mint amit egy ekkora családi SUV-tól vártam. Ez a beszélgetéseket is kényelmesebbé teszi és a zenehallgatás élményét is javítja, hiszen nem kell a hangerőt folyamatosan emelni autópályán vagy nagyobb tempónál, a zene részletei is jobban érvényesülnek, ami hosszabb utakon kifejezetten kellemes pluszt jelent.

Meglepően takarékos egy ekkora autóhoz képest

A tesztautó dízelmotorral érkezett, és bevallom, a méreteit látva nem a fogyasztása miatt vártam a leginkább a közös hetet. Közel öt méter hosszú, akár hét ember szállítására is alkalmas SUV-ról beszélünk, amely már álló helyzetben is azt sugallja, hogy nem a spórolás lesz az elsődleges erénye. Ehhez képest az egyik legnagyobb meglepetést éppen a fogyasztás okozta. Többször is azon kaptam magam, hogy újra ránézek az adatokra, mert a valós értékek jóval kedvezőbbnek tűntek annál, mint amire egy ekkora autótól számítottam volna, autópályán például 5-6 liter között volt az átlagos fogyasztás 100 km-en. 

Panorámatető, amit tényleg használni fogsz

A panorámatető az autó egyik olyan extrája, amelyről elsőre azt gondolja az ember, hogy jól mutat, aztán használat közben derül ki, hogy valóban hasznos. Külön vezérelhető az árnyékoló és maga a tető is, ráadásul mindkettő rendkívül egyszerűen működik: elég végighúzni az ujjunkat az érintőfelületen, és már nyílik vagy záródik is. Tavasszal és nyár elején különösen kellemes funkció, amikor még nincs szükség klímára, de jól esik egy kis friss levegő, a nyitott tető sokkal komfortosabb megoldásnak bizonyult, mint lehúzni az ablakokat. A levegő egyenletesebben érkezik az utastérbe, miközben nem zavarja az utasokat a huzat. Az árnyékoló külön kezelhetősége szintén hasznos megoldás, hiszen a nagy üvegfelület miatt a napsütés meglepően intenzíven tudja érni az utasokat. Ilyenkor jól jön, hogy néhány mozdulattal szabályozható, mennyi fényt szeretnénk beengedni.

A méretei ellenére könnyű vele együtt élni

Bevallom, az első napokban tartottam attól, hogy ekkora autóval mennyire lesz egyszerű közlekedni és parkolni. Ehhez képest a Tayron meglepően gyorsan megszokható. A kamerák és a radarok rengeteget segítenek, ami egy ekkora autónál szinte szükségszerű funkció. Belvárosi környezetben is könnyebb vele manőverezni, mint amire elsőre számítottam. A praktikus részletek közé tartozik az is, hogy több USB-C csatlakozó is helyet kapott az utastérben, így az utasok egyszerre több eszközt is tölthetnek. 

Az egyik apró részlet ugyanakkor meglepett, a hátsó üléseknél található napellenzőket manuálisan kell felhúzni az ablak elé. Ez természetesen nem probléma, mégis szokatlan volt egy ennyire modern és jól felszerelt autóban találkozni vele.

A teszthét során egyébként akadt egy váratlan helyzet is, amely végül egészen érdekes tapasztalattal szolgált. Az autó kulcsa egy ponton nem igazán akart együttműködni velünk, így elő kellett venni a kulcsba rejtett mechanikus pótkulcsot. Ez önmagában még nem lett volna különösebben izgalmas történet, de a gyakorlatban gyorsan kiderült, hogy az a kis vészmegoldásként szolgáló kulcs elsősorban arra készült, hogy szükség esetén legyen, nem pedig arra, hogy napokon keresztül kényelmesen használjuk. A helyzetet tovább színesítette, hogy az autó időnként nem ismerte fel megfelelően a kulcsot, így a riasztó is többször életre kelt. Mint később kiderült, a háttérben egy szoftveres probléma állt.

Az egész történet tanulsága számomra az, hogy mennyire természetesnek vesszük ma már azokat a technológiákat, amelyek néhány éve még extrának számítottak. Elvárjuk, hogy az autó felismerjen minket, automatikusan nyisson, zárjon, figyeljen helyettünk a környezetre, és minél több dolgot oldjon meg önállóan. Amíg minden működik, ez fantasztikus kényelmet jelent, amikor viszont egy apró szoftverhiba becsúszik a rendszerbe, az ember gyorsan rájön, mennyire függ ezektől a megoldásoktól. Ekkor jutott eszembe a hátsó ülések manuálisan felhúzható napellenzője is. A teszt elején kicsit régimódinak tűnt egy ennyire modern autóban, a hét végére viszont már kevésbé zavart, hiszen végül is van valami megnyugtató azokban a dolgokban, amelyekhez nem kell szoftverfrissítés, internetkapcsolat vagy hibakód – egyszerűen csak működnek.