Kanárisárgában, fekete tetővel érkezett hozzám a második generációs Volkswagen T-Roc. A 150 lóerős, 48 voltos mild hibrid benzinmotorral próbáltam. Kívülről a színe fogott meg, belül az egyszerűsége, vezetés közben pedig hamar kiderült, hogy a Sport módot gyakrabban fogom használni, mint gondoltam… A fogyasztástól viszont egy kicsit többet vártam, pontosabban kevesebbet.
A T-Roc 2014-ben, a Genfi Autószalonon még tanulmányautóként mutatkozott be. Három évvel később, 2017-ben már sorozatban gyártották a Volkswagen moduláris MQB platformjára épülő kompakt crossovert. A Tiguan alá érkező modellből idővel a márka egyik legkelendőbb SUV-ja lett Európában, világszerte pedig több mint kétmillió példány fogyott belőle. A Volkswagen 2025-ben mutatta be a második generációt, ebből próbáltam ki az 1.5 eTSI motorral és hétfokozatú DSG-vel szerelt R-Line-t.
Mostanában az a benyomásom, hogy az autógyártók lassan kihúzzák a fejüket a homokból, és újra mernek hozzányúlni a színekhez. Ennek kifejezetten örülök. A tesztautó kanárisárgája a lakkfekete tetővel együtt rögtön megmutatta, mennyit tud változtatni ugyanazon a karosszérián egy jól eltalált színpárosítás.
Nálam mondjuk formára még mindig a 2017-es, első T-Roc a nyerő. A modellfrissítés szerintem kevésbé sikerült jól, ez a második generáció viszont ahhoz képest egész pofás lett.
Első pillantásra kicsit gömbölydednek láttam, de a csapott tetővonal és az apró, dinamikus részletek adnak neki annyi élt, amennyi ezt kompenzálja. A tesztelt R-Line 4373 milliméter hosszú, 1828 milliméter széles a tükrök nélkül, és 1573 milliméter magas.
Elöl a mátrix-LED fényszórókat vékony fénycsík köti össze, hátul pedig ugyanez a motívum fut végig a lámpák között. Induláskor fényjátékkal üdvözöl az autó.
A karosszérián itt-ott felbukkanó, újrarajzolt R emblémák az R-Line sportos felszereltséget jelzik. A hasonló jelölés miatt érdemes fejben tartani a különbséget. A 2026 novemberében bemutatott T-Roc R a különálló, 333 lóerős csúcsmodell, 4MOTION összkerékhajtással. Az általam vezetett R-Line 150 lóerős és elsőkerék-hajtású.
A tesztautóm beltere ízléses, egységes, és szerencsére nem próbál egyszerre negyvenféle színnel, anyaggal meg zongoralakkal variálni. Nekem pont az ilyen belsőben tűnnek fel az apró részletek. Például személyes kedvencem a finoman lyuggatott ajtókárpit lett, amelyen átsejlik az aktuálisan beállított háttérvilágítás.
Az autó hangulatát is a sajátomhoz tudtam igazítani. Ha atmoszféra árnyalatot váltottam, az ajtókon és a műszerfalon futó fény mellett az infotainment menüje, kiemelései és a digitális műszeregység színei is hozzá igazodtak. Ettől lett az egész sokkal összerakottabb, mint amikor egy utastérben egyszerűen csak más színre vált egy LED-csík.
Az infotainment kijelző egyébként 12,9 colos, a digitális műszeregység 10,25 colos. A menürendszer nálam stabilan működött, átláthatónak találtam, és aki ült mostanában Volkswagen-konszernes autóban, annak a logikája is ismerős lesz.
A középkonzolra került a motor indító- és leállítógombja, valamint egy többfunkciós, éintőkijezős tekerőgomb. Ezzel állíthatjuk a hangerőt, választhatunk vezetési módot vagy másik atmoszférát. A hangerőhöz különösen örültem a kézreeső helyre elhelyezett fizikai kezelőszervnek.
A csomagtartót tágasnak és jól pakolhatónak találtam. A 150 lóerős R-Line-hoz közölt adat 475 liter, lehajtott hátsó üléstámlákkal, tetőig pakolva pedig 1350 liter. Nekem a hétköznapok szempontjából az tetszett benne igazán, hogy az alaptere tényleg jól kihasználható.
Az 1.5 eTSI egy négyhengeres turbós benzinmotor, 150 lóerővel és 250 Nm nyomatékkal. Ehhez társul a 48 voltos mild hibrid rendszer. A takarékosságért két, egymástól eltérő megoldás dolgozik benne, és szerintem pont ettől érdekes ez a hajtás.
Az egyik az ACTplus hengerlekapcsolás. Kis és közepes terhelésnél, megfelelő fordulatszám mellett a motorvezérlés megszüntetheti a 2-es és a 3-as henger üzemanyag-ellátását. A két középső dugattyú ilyenkor tovább mozog, de a hengereikben nincs égés. Az 1-es és a 4-es henger fedezi ugyanazt a kis hajtási igényt, így egyenként nagyobb terhelésen és kedvezőbb hatásfokkal dolgozhatnak. Amikor erősebben visszalépek a gázra, és több nyomatékot kérek, a két lekapcsolt henger azonnal visszaáll munkába.
A másik a rekuperáció. Lassításkor a szíjhajtású indítógenerátor a mozgási energia egy részét elektromos energiává alakítja, és visszatölti a kis lítiumion-akkumulátorba. A rendszer ebből az energiából rá tud segíteni a benzinmotorra elinduláskor, illetve támogatja a gyors újraindítást, miután az autó megfelelő körülmények között ( gyakorlatban például gázelvételkor) leállított motorral vitorlázott.
A gázpedál reakciója hétköznapi tempónál azonban jobban feltűnt, mint bármelyik takarékossági trükk. Normál és comfort beállításban nekem kissé lomhának érződött, főleg amikor elinduláskor határozottabban gyorsítottam volna. A teszt nagy részében ezért Sport módban használtam az autót. Így közvetlenebbnek éreztem a reakciót, és kevésbé kellett kivárnom, amíg megérkezik a nyomaték. A hétfokozatú, duplakuplungos DSG közben szépen tette a dolgát.
Őszintén szólva az eTSI fogyasztásától egy kicsit többet vártam. Vegyes használatban nálam nagyjából 7 l/100 km lett az átlag, miközben a Volkswagen a 150 lóerős 1.5 eTSI-re 5,6–6,0 l/100 km kombinált WLTP-értéket ad meg. Ugyan sokat mentem Sport módban, így a hét liter azt mutatja meg, hogy az én használatomban mit tudott az autó. Ettől még reméltem, hogy az átlaga közelebb marad a hat literhez.
A kormányzást stabilnak éreztem, és a karosszéria sem billegett zavaróan. Tempósabb kanyarban is összeszedetten viselkedett, ami a kissé gömbölyded formáját és méreteit elnézve kellemes meglepetés volt.
A kilátással már vegyesebb volt a viszonyom. A magasra húzott műszerfal és a nagy külső tükrök miatt egy-egy kereszteződésből kikanyarodva többször is előre kellett hajolnom, hogy rendesen körülnézzek.
Parkoláskor viszont nagyon sokat segített a tesztautó Area View kamerarendszere. A tolatókép mellett a felülnézeti képen is láttam, mennyi hely maradt az autó körül. Szűk helyen ezt sokkal többre értékeltem, mint bármelyik üdvözlő fényjátékot.
Ha a 150 lóerős R-Line-t nézem, nagyjából 14 millió forint körüli ajánlatokkal is lehet találkozni, de vásárlás előtt én mindenképp megnézném az azonnal elvihető autókat. A Volkswagen hazai készletében a cikk írásakor 13,14 millió forintért is szerepelt ilyen R-Line. Ha a sportos felszereltség és a 150 lóerő nem feltétel, a T-Roc Perfect 1.5 eTSI DSG meghirdetett belépőára jelenleg 9 490 000 forint, a kisebb teljesítményű, 85 kW-os benzinessel.
Összességében azért tetszett a T-Roc, mert egy jól használható, egyszerűen megszokható benzines autó. A hajtás a háttérben hengereket kapcsol le, energiát nyer vissza, és amikor lehet, leállítja a motort. Nekem közben elég kiválasztanom a D-t és elindulnom. Tetszett benne, hogy megőrzött valamit az ésszerű, hétköznapokban jól használható benzinesekből. A fogyasztásból lefaragnék egy litert. A kanárisárgából egy árnyalatot sem.
A Bravos és Mantaro márkák gyártója prémium termékeivel készült meghódítani a közel-keleti piacot, ám az…
A Grand Theft Auto VI mai megjelenésére készülve a Rockstar Games különleges meglepetéssel rukkolt elő:…
Karakteres szabások, gazdag textúrák, merész színpárosítások és különleges kiegészítők – a 2026-os őszi-téli divatban a…
Beszélgetés autókról, vezetésről, karrierről és a jövőről
Európában egyre több új autó helyi károsanyag-kibocsátás nélkül közlekedik, az országok közötti különbségek azonban óriásiak.…
A Bartók-negyed design- és papír-írószer üzlete a Budafoki út 9. szám alatt folytatja történetét. A…