Van az a tesztvezetés, amikor beülsz egy autóba, mész vele húsz percet, visszaadod a kulcsot, majd megpróbálod összeszedni a gondolataidat. És van az, amikor reggel még a LEON Hotelben hallgatod, hogyan akarja a Volkswagen újradefiniálni a megfizethető elektromos autót, délután pedig egy hatalmas ID. POLO feliratú utánfutóval csörömpölsz végig a Molnár utca macskakövein. Na, ez utóbbi történt velünk.

És igen: mindenki minket nézett. Egy Polo, amelynek már nincs szüksége benzinre.

Az ID. Polo nekem azért érdekes, mert a Volkswagen ezzel az autóval mintha visszatalálna ahhoz, amit a Polo évtizedeken át jelentett: nem státuszszimbólum akar lenni, hanem jó, szerethető, mindennap használható autó. Csak most elektromosan.

A gyár maga is „affordable friend for everyday life”, vagyis megfizethető mindennapi társként beszél róla. Nem véletlenül. A Volkswagen ezzel a modellel lefelé nyitja az ID.-családot, és az elektromos mobilitást próbálja visszahozni abba az ársávba, ahol már nem kizárólag prémiumtermékként beszélünk róla. 

A magyar árlista pedig tényleg érdekes volt. A bemutatón látott árak szerint a 37 kWh-s, 116 lóerős Trend 8 990 000 forintról indul, míg a 37 kWh-s Life 11 390 000, a 135 lóerős Life 11 790 000, a Style 13 090 000 forint. Az 52 kWh-s, 211 lóerős változat Life felszereltséggel 13 890 000, Style kivitelben 15 190 000 forint.

És itt kezd értelmet nyerni a Volkswagen stratégiája: nem egyetlen drága, nagy akkumulátoros autót kínál mindenkinek, hanem különböző akkumulátorral, teljesítménnyel és felszereltséggel engedi belépni a vásárlót az elektromos világba.

Kicsi kívül, meglepően nagy belül

Az ID. Polo 4053 mm hosszú, 1816 mm széles, 1530 mm magas, tengelytávja pedig 2600 mm. Az MEB+ elektromos platformnak köszönhetően azonban a rendelkezésre álló helyet sokkal hatékonyabban használja ki, mint amit egy négyméteres kisautótól várnánk. A csomagtartó alaphelyzetben 441 literes, a hátsó ülések lehajtásával pedig akár 1240 literig bővíthető. 

Ez olyan dolog, amit nem csupán a prezentáció során lehetett jól elmagyarázni, beülve egyszerűen nem érzed kisautónak!

A belső tér ráadásul végre megint nagyon Volkswagen, fizikai gombok kerültek vissza oda, ahol az ember ösztönösen keresi őket, két nagy kijelző van előttünk, az anyaghasználat barátságosabb, és még egy zseniális kis geg is belefért: a digitális műszeregység retro nézete az első Golf óracsoportját idézi. 

Nálam viszont a panorámatető vitte a show-t, ugyanis egy ekkora autónál elképesztően sokat számít: fényt, levegőt és térérzetet ad az utastérnek. Beülsz, felnézel, és hirtelen egyáltalán nem érzed azt, hogy egy B-szegmenshez közeli kompakt elektromos autóban ülsz.

És akkor jött az egypedálos vezetés

A nap egyik legjobb meglepetése nekem az one-pedal driving vol, a városban nagyon gyorsan rá lehet érezni arra, hogy a gázt felengedve az autó erőteljesebben lassít és közben energiát táplál vissza. Néhány kilométer után már egészen természetessé válik, hogy a fékpedálhoz jóval ritkábban nyúlsz.

Nem látványos technológiai trükk, sokkal jobb annál: olyan funkció, amit öt perc után már nem akarsz nélkülözni. Ez az, ami számomra sokkal többet mond az ID. Polóról, mint bármelyik adatlap. Nem akarja állandóan bizonygatni, hogy elektromos, egyszerűen megpróbál kellemesebb lenni a mindennapi használatban. Az új szoftverrel az egypedálos vezetés valóban az ID. Polo új funkciói közé került. 

37 vagy 52 kWh – avagy nem mindenkinek kell óriási akkumulátor

Két akkumulátorral készül: a 37 kWh-s változat akár 334 kilométeres WLTP-hatótávot kínál, míg az 52 kWh-s verzió hatótávja akár 454 kilométer lehet. A kisebb akkumulátor 116 és 135 lóerős teljesítménnyel érhető el, a nagyobbhoz 211 lóerős hajtás társul. Talán ez az egyik válasz arra is, hogyan tudott az ID. Polo ára lejjebb kerülni. Nem próbál minden változatban mindent adni. Aki jellemzően Budapesten közlekedik, munkába jár, gyereket visz, bevásárol, annak nem feltétlenül kell magával cipelnie egy hatalmas és drága akkumulátort.

Egyszerű gondolat. De pont ettől Polo.

Pure Positive, tényleg van benne valami A Volkswagen az új formanyelvet Pure Positive néven emlegeti, három kulcsszava a stabilitás, a szerethetőség és az a bizonyos „secret sauce”vagyis az a nehezen definiálható plusz, amitől egy autó nem pusztán korrekt ipari termék. Na pont szerintem ez az ID. Polo egyik erőssége. Nem akar futurisztikus űrhajó lenni: nincs rajta tíz olyan formai elem, amelyről messziről kiabál, hogy „nézzétek, elektromos vagyok!”. Arányos, tiszta, ismerős, közben mégis friss.

S ha már dizájn: azt személyesen Juhász Tibor magyar Volkswagen-dizájner fejtette meg nekünk, hogyan és milyen inspirációkból született meg az ID. Polo karaktere, utána már egészen más szemmel néztük az autó minden egyes vonalát.

És akkor ránk kötötték az utánfutót…

A nap folyamán sokan jártuk Budapestet az ID. Polókkal: Puskás Aréna, Műegyetem rakpart, Aeropark, Várkert Bazár, tulajdonképpen egy egész napos városi tesztpályát kaptunk. Csakhogy volt egy apró csavar: az autók mögött ID. POLO feliratú utánfutók voltak. Én pedig életemben nem vezettem utánfutóval. Hogy milyen? Csörög, zörög, ott van mögötted. És folyamatosan tudod, hogy ott van mögötted.

Miközben az ID. Polo elöl csendesen, kulturáltan teszi a dolgát, hátul érkezik vele egy kisebb komplett reklámkampány. Az Aeroparkból hazafelé pedig természetesen rábíztuk magunkat a Waze-re, ami óriási hiba volt! Mert ahelyett, hogy szépen kivezetett volna valami utánfutó-kompatibilis útvonalra, bevitt Budapest belvárosába. Így gyszer csak ott találtam magam a Molnár utcában. Macskakő. Keskeny utca. Mögöttem az utánfutó, rajta egy akkora ID. POLO felirat, amit valószínűleg a túlpartról is lehetett olvasni. Én pedig végigcsörtettem vele. Az emberek konkrétan megfordultak utánunk. Abban a pillanatban rájöttem valamire: mi már nem teszteltük az ID. Polót. Mi voltunk a kampány. DMB verdict? Inkább egy érzés!

Az ID. Polo szerintem azért működik, mert nem akarja újra feltalálni az autózást. Csak megpróbálja visszahozni az elektromos autózásba azt, amit néha elveszítettünk a kilowattok, hatótávok és töltési görbék között: az egyszerűséget, a használhatóságot és egy kis szerethetőséget.

Tágasabb, mint amilyennek kívülről látszik. Jó a design, imádtam a tetőt, az egypedálos vezetést nagyon gyorsan megszerettem. És végre egy elektromos Volkswagen, amelynél az ár sem feltétlenül az első mondat, ami után becsukjuk a konfigurátort.

De ha megkérdezitek, mire fogok emlékezni ebből a napból tíz év múlva? Valószínűleg nem a 37 és 52 kWh-ra, hanem arra, amikor egy elektromos Polóval és egy óriási reklámkockával a hátam mögött végigcsörömpöltem Budapest belvárosán, miközben mindenki minket nézett.

Drive Me Baby? Na, ez most tényleg az volt. 😎