A társadalmi vagy közösségi távolságtartás miatt a városok közterei sem lesznek már olyanok a koronavírus után, mint annak előtte. Az építészek és urbanisták már készülődnek, kérdés, hogy a városlakók hogyan fogadják majd a változásokat.
Közösségi távolságtartás a köztereken? Igen!
A cseh Hua Hua Architects cég egy olyan javaslattal állt elő, mely azt célozza, hogy valamiképpen maradjon meg annak a lehetősége, hogy az emberek a városok közterein tudják továbbra is elfogyasztani az utcán, a gyorsbüfékben vásárolt ételeket. Persze mindezt úgy, hogy se egymást, se pedig a járókelőket ne veszélyeztessék, azaz a social distance elve itt is érvényesülni tudjon. Ezért olyan, 2-3 méter átmérőjű biztonsági zónákat terveznek, ahol a járványügyi előírásokat betartók tartózkodhatnak. Ezeket a köröket olyan sárga festékkel festenék fel, mint ahogy most a budapesti nagykörúton a biciklisávokat elkülönítik az autósoktól.
Parc de la Distance, vagyis a Távolság Parkja névre hallgatna az a közösségi hely, melyet az osztrák Precht formatervező stúdióban álmodtak meg. A közpark valójában nem más lenne, mint egy labirintus, amiben az útvonalakat embermagasságú sövények választanák el egymástól. Így biztosítva a társadalmi távolságtartást a sétálók között, de lehetővé téve azt is, hogy az emberek végre viszonylagos védettségben kimozdulhassanak otthonukból.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
Köztéri padok a közösségi távolságtartás szellemében
Antonio Lanzillo tervező olyan nyilvános padokat tervezett, amelyek plexiüveg pajzs elválasztókkal vannak felszerelve. Így azok, akik az ülőalkalmatosságokon helyet foglalnak majd, nem fertőzhetik meg egymást (legalábbis az elképzelések szerint). Bár a padok nagyon dizájnosak, kicsit azokra a budapesti közpadokra emlékeztetnek, melyeket úgy alakítottak ki, hogy azokon a hajléktalanok csak ülni tudjanak, aludni nem. A biztonságra való törekvés, sok egyéb szempontot fel fog borítani mai világunkban.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
Az előírás a jövő építészeti stílusaira is kihathat
Sara Jensen Carr, a Northeastern Egyetem urbanisztikával foglalkozó szakembere szerint a másfél méternyi távolságra (távolságtartásra) vonatkozó iránymutatások és szabályok teljes mértékben újra definiálhatják a frissen tervezett közintézmények belső elrendezését. A hamarosan megjelenő „Jól-lét topográfiája” című könyve megvizsgálja, hogyan változtak a városi terek, külsők és belsők olyan jelentős járványok során, illetve után, mint a kolera, a tuberkulózis, vagy éppen a fekete himlő.
Ugyanakkor az emberek elkülönítésének gondolata éppen ellentmond annak az elvnek, amelyet a tervezők hagyományosan képviseltek. Ez nem más, mint az emberek közötti interakciók szükségessége. Az építészek -, akár parkokat, akár szociális lakásokat terveznek -, gyakran értékelték úgy ezeket a helyeket, mint az együttműködés, a befogadás és a közösségépítés eredendő forrásait. “Ez az ellentmondás nagyon érdekes” – mondja Jordi Honey-Rosés, a British Columbia University egyetemi docense. Ő volt az egyik első, aki tudományos tanulmányt közölt a COVID-19 nyilvános térre gyakorolt lehetséges hatásairól.
Az építészek számára most tehát az a kérdés, hogy az a másfél méternyi távolság, amit a social distancing ma megkövetel, vajon munkájuk során hogyan hasznosul: lehetőségként, avagy szigorú korlátként.
Forrás: Életforma/Szarvas György