Porto városát nem lehet nem szeretni! Dimbes-dombos utcáival, színes házaival és a kékcserepes templomaival, mintha egy mesebeli városkában sétálgatna az ember. A Petrazworld élménybeszámolója következik Portugália egyik legszebb városáról.
Egy kedves barátnőmmel június első hétvégéjén látogattunk el Portugália második legnagyobb városába. A négynapos hosszú hétvége tökéletes kikapcsolódást ígért és nem kellett csalódnunk.
Bár az Atlanti-óceán menti fekvés determinálná, hogy mindig szeles és esős legyen az idő, nekünk olyan szerencsénk volt, hogy csak egyszer esett, akkor is éjszaka, így reggelre még szivárványt is láthattunk a szállásunk ablakából. A Miradouro Hotel 7. emeleti szobájából páratlan kilátás tárult elénk a városra. Más színben pompáztak a házak esti kivilágításban és a szikrázó napsütésben.
Megérkezésünk első napján csak a környékünk kis utcáiban kóboroltunk és fedeztük fel a helyiek kedvelt borozóit. Másnap a reggeli után azonban elindultunk felfedezni a látnivalókat. Elsőként a Rua Santa Catarina utcában álló Lelkek kápolnája (Capella las Almas) épületre figyeltünk fel. Mesteri példája az azulejo-nak, vagyis a kék csempe használatának. A templom külső falait fehér alapon kék színű csempék díszítik, ez a stílus főként a spanyol és portugál építészetben terjedt el.
A városban nemcsak a híres látnivalók, hanem az egyszerűbb házak is sokszor csempézve vannak kívülről, ami egészen egyedi hangulatot és stílust kölcsönöz a városnak. A portugálok amúgy is érzik az eleganciát, nemcsak az épületek, de a nők és férfiak öltözködése is inkább franciásan elegáns, mint spanyolosan laza. A fő utca mentén lévő bevásárló központ üzleteinek is olyan külsőt kölcsönöznek, hogy az ember szája tátva marad a csodálkozástól.
Az eleganciájuk mellé jókedv és kedvesség is társul, bárhova mentünk, az emberek mosolyogtak, és szívesen segítettek nekünk, ha útbaigazítást kértünk tőlük. Aztán sétánk közben egyszer csak felbukkant előttünk a híres I. Lajos-híd (Ponte de Dom Luis I), amely 170 m hosszan köti össze a Duoro folyó két partját. A vasszerkezetű építmény 1886-ban készült, érdekessége, hogy két szintes; alul autók közlekednek, felül pedig a sárga villamos, de a gyalogosok mindkét szinten sétálhatnak. A híd közepének széléről páratlan látvány tárul elénk mindkét oldalra. Csodálatos, ahogy egyik oldalon a Nap megsüti a piros cseréptetős házakat és színes falaikat; mintha valaki színes cukorkákkal szórta volna tele a domboldalt. Másik oldalon pedig megpillantjuk a Morro parkot és az onnan induló libegőt.
A virtuális portugáliai nyaralás a következő oldalon folytatódik.
A dinamika nemcsak a tempóról szól, jóval inkább arról a figyelemről, ami mögötte van.
Idén ősszel ismét különleges időutazásra készülhetnek az autók, motorok és régi gépek szerelmesei. A 2026-os…
Az elmúlt időszakban több teljesen elektromos modell is megfordult nálam a szerkesztőségben, ezért nem idegen…
Mi történik akkor, ha egy korábbi Apple-tervező, egy neves formatervező stúdió alapítója és néhány vállalkozó…
Ki mondta, hogy egy kompakt autó nem tud nagyot mutatni? A Volkswagen Polo éppen arra…
Egyre többen keresik a hosszabb, egészségesebb és teljesebb élet titkát. De mit tehetünk mi magunk…
