A Drive in Style – női vezetők interjú rovat támogatója a Harum Zrt.

Ordódy Andrea, a MAERSK Hungary Sales & Country Managere már csak mosolyog azon, hogy első autója szinte minden reggel tartogatott valamilyen meglepetést. Akkoriban azonban a Fiat Panda jelentette számára azt a szabadságot, amikor végre nem kellett senkihez igazodnia. Ma vezetőként nemzetközi csapatokkal dolgozik, de egy dolog nem változott: szereti maga eldönteni, merre induljon tovább. Még akkor is, ha néha a navigáció bizonyul okosabbnak.

A jogosítványszerzés mennyire ment könnyen?

Nem tartozom azok közé, akik első pillanattól otthonosan érezték magukat a volán mögött. Sokáig azt gondoltam, hogy a vezetés egyszerűen nem nekem való. Szerencsére olyan oktatóm volt, aki ezt másképp látta. Végtelen türelemmel tanított, és mindig tudta, mikor kell biztatni. Egyszer két hét kimaradt, mert szabadságra ment, és amikor újra találkoztunk, azt mondta: szerinte pont erre volt szükségem. Hogy legyen időm feldolgozni mindazt, amit addig tanultam. Utólag azt gondolom, nemcsak a vezetésről szólt ez a mondat.

Mire gondolsz?

Arra, hogy a fejlődésnek sokszor saját ritmusa van. Hajlamosak vagyunk azt várni magunktól, hogy minden gyorsan, egyenesen és könnyen haladjon előre. A valóságban viszont gyakran az a néhány lépés hátra vagy egy kis távolság segít megérteni, hogy mit is tanultunk valójában. Ez később a karrieremben is többször visszaköszönt.

Az első autód milyen emlékeket idéz fel?

Egy fapados Fiat Pandám volt, napfénytetővel és egy sor kisebb-nagyobb sajátossággal. Ahhoz, hogy reggel elinduljak vele, ki kellett húzni a szivatót, amit rendszeresen elfelejtettem visszatolni. Erre általában az autó figyelmeztetett néhány kilométerrel később. A napfénytető szintén emlékezetes maradt. Télen nem sokat segített a komfortérzeten, esőben pedig néha túlságosan is közel hozta a természetet, kinyitni pedig nem igazán lehetett. Mégis nagyon szerettem.

Talán furcsán hangzik, de sokszor nem az autóra emlékszünk vissza, hanem arra az érzésre, amit adott. Nekem az első saját autó a függetlenséget jelentette. Elindulhattam, amikor akartam, oda mehettem, ahová szerettem volna, és nem kellett senkihez alkalmazkodnom.

Mit jelent ma számodra az autózás?

Leginkább szabadságot. Jó érzés tudni, hogy ott van, amikor szükségem van rá. Persze a mindennapok része, de nem kizárólag gyakorlati értelemben. Szeretek vezetni, és minden út egy kicsit más szerepet kap. Előfordul, hogy egy online megbeszélésre csatlakozom, máskor a családdal vagy kollégákkal beszélgetünk. Ha pedig egyedül indulok hosszabb útra, akkor szeretek dinamikus, energikus zenéket hallgatni, ezek segítenek fenntartani a lendületet.

Van valamilyen autóba ülős rutinod, ami segít átváltani a napi szerepek között?

Különösebb rutinom nincs, a zenét viszont mindig az aktuális hangulatomhoz választom. Karácsony előtt például kifejezetten szeretek ünnepi válogatásokat hallgatni, mert segítenek ráhangolódni az ünnepekre. Mivel sokszor még az év utolsó napjaiban is dolgozom, jól jön valami, ami segít átbillenni az év végi hangulatba.

Szerencsére viszonylag könnyen le tudom tenni a munkát, amikor elhagyom az irodát. Persze akadnak helyzetek, amelyek még napokig foglalkoztatnak, de amikor hazaérek, igyekszem a családomra koncentrálni, és kizárni a munka nehézségeit. Ebben az autózás is segít: az út sokszor átmenetet jelent a nap különböző szerepei között.

Változott az autózás szerepe az életedben?

Valójában kevesebbet vezetek, mint néhány éve. Heti öt-hat órát töltök autóban, ami korábban elképzelhetetlenül kevésnek tűnt volna. Ügyféltalálkozók, üzleti utak, külföldi megbeszélések követték egymást. Azóta változott a működésünk, és ma már sokszor mi fogadjuk a partnereket. Gyakrabban vagyok házigazda, mint utazó.

Munka és magánélet folyamatos egyensúlyozást igényel. Hogyan kell az autódnak alkalmazkodnia ehhez a kettős szerephez?

Számomra a biztonság az egyik legfontosabb szempont. Legyen szó városi közlekedésről vagy autópályáról, szeretem azt érezni, hogy az autó hozzájárul ahhoz, hogy időben és biztonságban jussak el A-ból B-be. Ez még fontosabbá válik, amikor a családom is velem utazik, például egy nyaralás során. A jelenlegi autómmal – egy Skoda Superb – nagyon jó tapasztalataim vannak, eddig még egyszer sem hagyott cserben. Ez nagyfokú nyugalmat ad a mindennapokban. Ugyanannak az autónak kell megbízható társnak lennie a munkában, a hétköznapi ügyintézésben és a családi utazások során is.

Hogyan változott az évek során az, ahogyan a vezetői szerepedre tekintesz?

Pályakezdőként még azt gondoltam, hogy a jó vezető gyors válaszokat ad és jó döntéseket hoz. Azóta sokat változott a szemléletem: ma már úgy látom, a vezetés elsősorban az emberekről és arról a környezetről szól, amelyet a csapat számára teremtünk. Mennyire érzik magukat biztonságban, mennyire tudnak fejlődni, mennyire mernek kérdezni vagy akár hibázni. A jó együttműködésnek sokszor nagyobb hatása van az eredményekre, mint bármelyik egyéni teljesítménynek.

Nagy hatással volt rám egy korábbi vezetőm is, aki hamarabb látta bennem a potenciált, mint én saját magamban. Az ilyen pillanatoknak óriási erejük van. Néha egyetlen ember bizalma elegendő ahhoz, hogy valaki új lehetőségekben kezdjen gondolkodni.

Volt olyan fordulópont, amely különösen meghatározta a pályádat?

Egyértelműen. Nagyon fiatalon kaptam lehetőséget arra, hogy különböző országokban járjak, más kultúrákat ismerjek meg és nagyon eltérő háttérrel rendelkező emberekkel dolgozzak együtt. Ezek az élmények megtanítottak arra, hogy ugyanarra a helyzetre több jó válasz is létezhet.

Sok nő számára ma is komoly kérdés, hogyan építsen vezetői karriert. Mit tanácsolnál nekik?

Azt, hogy ne várjanak arra a pillanatra, amikor teljesen készen érzik magukat és minden feltétel tökéletes. Én legalábbis még nem találkoztam ilyen pillanattal. Sokszor többre vagyunk képesek, mint amennyit feltételezünk magunkról. Érdemes kérdezni, tanulni és élni a lehetőségekkel akkor is, ha nem érezzük magunkat százszázalékosan késznek.

Ugyanilyen fontos az is, hogy tudjunk büszkék lenni az eredményeinkre. Sok nő hajlamos természetesnek venni a saját teljesítményét, pedig az elért eredmények mögött gyakran rengeteg tudás, kitartás és munka áll.

Egy vezető autója szerinted üzen valamit a világról?

Szerintem sokkal többet elárul valakiről az, ahogyan emberekkel bánik, mint az, hogy milyen autóval érkezik. Autóválasztásnál nálam meglehetősen prózai szempontok döntenek: a biztonság, a megbízhatóság és a kényelem. Automata váltó, szélvédőfűtés, tolatóradar, ezekről például már nehezen mondanék le. Így, ha az autóm mégis elmond rólam valamit, akkor valószínűleg azt, hogy a hétköznapokban is a biztonságot, a megbízhatóságot és a praktikus megoldásokat keresem.

A fenntarthatóság és az innováció egyre hangsúlyosabb az autózásban is. A saját döntéseidben mekkora szerepet kapnak ezek az értékek?

Hiszek abban, hogy a fenntarthatóság és az innováció a jövő közlekedésének fontos mozgatórugói. Az elektromos mobilitás jelentős előrelépést képvisel ezen az úton, ugyanakkor az átállás nem mindenki számára ugyanazon az idővonalon történik.

Jelenleg benzines autót választottam, és ebben elsősorban gyakorlati szempontok vezettek. Ettől függetlenül fontosnak tartom a környezeti hatások csökkentését, és támogatom azokat a megoldásokat, amelyek hosszú távon fenntarthatóbbá tehetik a közlekedést. Nyitottan figyelem a technológia fejlődését, mert könnyen lehet, hogy a következő autóm kiválasztásánál már más szempontok is nagyobb súlyt kapnak.

Ha párhuzamot vonunk a vezetői és a sofőri szerep között, milyen vezetési stílus jellemez téged a volán mögött?

A férjem mindig azt mondja, hogy elég dinamikusan vezetek. Alapvetően szeretek haladni, akár a munkában, akár az autóban ülök, és általában gyorsan hozok döntéseket. Ugyanakkor akadnak helyzetek, amelyek komolyabb megfontolást és előkészületet igényelnek. Ilyenkor tudatosan lassítok, és mielőtt döntést hoznék, igyekszem végiggondolni a lehetséges kimeneteleket. Ebben talán nincs is nagy különbség a vezetés és a vezetői munka között: tudni kell, mikor lehet lendületből továbbhaladni, és mikor érdemes alaposabban körülnézni.

Ha a jelenlegi autód beszélni tudna, mit mondana rólad?

Valószínűleg azt, hogy szeretek egyszerre sok mindent kézben tartani. Egészen biztosan hozzátenné azt is, hogy időnként hajlamos vagyok vitába szállni a navigációval. Általában meg vagyok győződve arról, hogy ismerek egy jobb útvonalat. Aztán néhány perccel később ugyanabban a dugóban ülök, amelyiket a Waze eredetileg el akart kerülni.

Szóval valószínűleg azt mondaná: Andrea határozott elképzelésekkel rendelkezik és szeret irányt mutatni, miközben nyitott arra, hogy mások tapasztalatából is merítsen. Számomra ez annak a jó egyensúlyáról szól, amikor a határozottság és a nyitottság erősíti egymást.

Milyen autóban látod magad öt év múlva, és mit gondolsz, mi változhat addig benned vagy körülötted?

Őszintén szólva nem egy konkrét autót látok magam előtt. Inkább azt, hogy továbbra is fontos lesz számomra a biztonság, a megbízhatóság és a kényelem. Hogy ezt egy benzines, hibrid vagy elektromos autó adja majd meg, azt ma még nehéz lenne megmondani.

A következő öt évben valószínűleg a technológia is sokat fejlődik, és biztos vagyok benne, hogy én is egyre nyitottabb leszek az új megoldásokra. Egy dolog azonban aligha változik: továbbra is szeretni fogom azt az érzést, amit az autózás jelent számomra, vagyis a szabadságot és a függetlenséget.

Villámkérdések:

• Automata vagy manuális? Automata
• Podcast vagy zene? Inkább zene
• Waze vagy gyári navigáció? Waze
• Város vagy autópálya? Autópálya
• Parkolóház vagy utcai parkolás? Utcai parkolás
• Kisautó vagy SUV? SUV
• Benzin, dízel vagy elektromos? Jelenleg benzin
• Tempomat? Hosszabb utakon kifejezetten szeretem
• Dugóban chill vagy ideg? Többnyire chill
• Szeretsz előzni vagy inkább haladni? Szeretek haladni
• Fedélzeti kamera? Nekem nincs, de vitás helyzetekben hasznos lehet. 😊

A Drive in Style – női vezetők interjú rovat támogatója a Harum Zrt.