Aki szereti az elhagyatott, pusztuló vonatsínek látványát, és azt, ahogy lassan visszaveszi a természet, ami az övé – annak tökéletes ez a sétaútvonal. A Börzsönyben, Kemence településen kezdődik a túra, melynek során a Csarna völgyben bandukolhatunk a kisvasút évekkel ezelőtt elmosott szakasza mentén.
De mi is történt itt?
A Kemencei Erdei Múzeumvasút pályáját 1913-ban kezdték el kiépíteni a Csarna-patak völgyében a fakitermelés megsegítésére. Az eredeti vonal Kemence–Wirterház–Hamuház–Halyagos vonalon, 9,4 km-en át futott, majd ehhez több mellékvonalat toldtak hozzá. A teherautók elterjedésével azonban a kitermelési helyeket egyre inkább közúton igyekeztek megközelíteni. A 70-es és 80-as években emiatt egyre csökkent a forgalom, majd 1990-ben megrendelések hiányában hivatalosan is leállt a vasút üzemeltetése.
1995 áprilisában a hirtelen eső felduzzasztotta a Csarna-patak vizét. A lezúduló víz hidakat sodort el, számos ponton megrongálta a töltést és a pályát. A Hamuház feletti rész összes hídja megsemmisült, de a Hamuház–Kemence közötti vashidak egyike is megrongálódott. A pálya helyenként több méteres magasságban lógott a levegőben.
Bár 2000-ben megkezdődött a felújítás, csak a pálya egy része készült el, a Feketevölgy Panzióig tartó szakasz. Ami ezután jön, az egy különleges csemege – az elhagyott sínek látványa egyrészt szívfájdító emlék, másrészt viszont igazi kuriózum. A 2,5 km hosszú, kék sáv jelzésű túraútvonal a hatalmas fák közt, a csobogó patak mentén vezet a Hamuházig. A vasúti sínek sok helyen teljesen a levegőben lógnak, máshol a leszakadt sínpárok ingatag hidakat képeznek a patak meredek partjai közt. Innen visszagyalogolhatunk az autóhoz, vagy tehetünk egy 12 km-es körtúrát. Ez utóbbihoz előbb piros kereszten haladunk tovább, majd amikor az ösvényhez balról becsatlakozik a piros sávjelzésű turistaút, ott folytatjuk. Szebbnél szebb csúcsok következnek (Kövirózsás, Hollő-kő), majd a piros négyzeten tudunk visszagyalogolni a völgy bejáratához.
Mivel a túra során sokszor kell patakokon átkelni, a jó túrabakancs mellett hasznos a kamásli és a túrabot is. Minden nehézség dacára ez egy igazi vadregényes, izgalmas túra, ahol ritkán vannak tömegek.
Ennyi fért a két napba, és már vittem is vissza a tesztautómat. Gyönyörű minden porcikája, egyetlen gond van vele: annyira nem veszi észre az ember, ahogy gyorsul, hogy mindig azon kaptam magam, már megint túl gyorsan megyek. Erőlködés nélkül, hangtalanul suhan a 300 lóerőre képes Grandland X Hybrid4, és azt gondolom, igazi erejét országúton mutatja meg.
Bár reménykedtem egy kicsit, hogy sajnálkozva azt mondják majd az Opelnél, nincs náluk szabad parkoló vagy esetleg kiment a divatból az autó színe, ezért inkább tartsam meg. Ám erre nem került sor, úgyhogy elbúcsúztunk. De talán nem örökre..:)
Az Opel plug-in hibrid modelljéről további információt ezen az oldalon találsz.
Fotók és szöveg: Kisgyörgy Éva, Travellina
*Támogatott tartalom*
A Stinger öröksége: amikor a Kia belépett a nagyok közé A Kia Stinger 2017-es bemutatása…
Vannak nők, akiknél a lendület nem harsány, hanem csendesen, következetesen építkezik. Vida–Monori Dóra, a Tarr…
Az Audi új zászlóshajója nem a lóerőkkel próbál elsőként lenyűgözni. A hamarosan érkező Q9 inkább…
Az első találkozás – amikor egy autó azonnal hatással van rád Az első használtautó-tesztemet egy…
5+1 dolog, amire már májusban érdemes felkészülniük a sofőröknek.
Kevés ország létezik a világon, ahol a motorsportot évtizedeken át gyakorlatilag törvény tiltotta. Switzerland azonban…
