Nő az autószerelőnél, avagy: „Legközelebb a férjét is hozza, hölgyem!”

A fekete yarisos nő vagyok

A nyáron a pasimmal jöttünk fel Balatonról, amikor az autó úgy döntött, veszít lelkesedéséből, és harminccal gurultunk át az alsó rakparton. Telefon a mesternek: – Jó napot, tudja, a fekete yarisos vagyok. – Ahha… – dörmögi. – Az van, hogy lelassult, nehezen vesz rajtot, kerreg, mutatom, hogy: és megpróbálom kiadni a kerregést, amit az öreg batár ad. A túloldalon néma csend. Látom magam előtt, ahogy próbálja visszatartani a röhögést, hümmög. Gyertya lesz az, mondja. Kérdem, akkor trélert hívjak, toljam el Buda túlvégére, vagy mi a terv? Próbálja meg minél többször leállítani a lámpáknál, közben egyenletes sebesség. Ja, délután 5-kor Budapesten! A Szentlélek térnél felcsillant a remény, hogy túléljük az utat, a csillaghegyi kereszteződésnél azért imádkoztam, hogy ne a Szentendrei út közepén álljon meg. Nem állt meg. Odaértünk, kulcs postaládába. A vége happy end, másnapra lett kocsi, nem is kellett hozzá bankot rabolni. Csak kis extra gondoskodásra volt szüksége – ebben a korban megértem.

Minden férfi technikai zseni – vagy nem

Számos öreg autón és szerelőn túl azért nem csak sikersztorikkal van tele a fejem. Volt, hogy a tréleres szólt, hogy küldjem ki a férjem, majd megbeszéli vele, mi van a kocsival. Volt, aki névjegyet adott, hogy hívja fel az „uram”, majd megbeszéli vele a részleteket. És volt olyan, aki legyintett, hogy teljesen felesleges neki elmondani, mi van a kocsimmal, mert úgysem értem meg. Mert a nő az autószerelőnél értetlenkedésre van ítélve…

Mennyire meglepő lenne, mindez fordítva?! Amikor a férfinak mondja azt a mester, hogy legközelebb hozza már az asszonyt, majd megbeszélem vele a leszakadt főtengelyt, vagy csúszó kuplungot. Pedig ennek lehetne realitása. Volt olyan pasim, akihez képest én repülőgép szerelő is lehetnék, annyira nem konyított a műszaki dolgokhoz. Ezzel semmi baj nincs, értett máshoz. Csak azzal van baj, hogy az emberek egy része egyenlőségjelet tesz a nők és a műszaki ismeretek hiánya közé. Pedig ez teljesen gendersemleges dolog. Mint, ahogy az is, hogy kit vernek át azok a szerelők, akiknek nem elég a munkadíj, az alkatrészeken kereshető extra haszon, még rámennek a mellékesre, mert az jár.

Szerencsére nem verseny a műszaki hozzáértés, nem kell mindenkinek mindenhez értenie. Viszont elvárható lenne, hogy a mesterember ne csapjon be, ne sztereotipizáljon. Én egy dolgot szeretnék mindegyiktől: csinálja meg a munkáját a lehető legjobb minőségben, előre egyeztetve a megrendelővel, tiszta feltételeket és viszonyokat teremtve. Mert akkor mindenki boldogabb lenne egy kicsit.