Kipróbáltuk a Mercedes első tisztán elektromos SUV-ját, az EQC 400-at

Ne hagyd, hogy megtévesszen!

Egyébként csalóka, mert azt hinnénk, hogy magas autóról van szó, csak mert magasan ülünk (4761 mm hosszú, 1884 mm széles és 1624 mm magas). Ám optikailag is tudnak még ezzel csalni, főleg, ha nem az aljzat színéhez közel álló fényezéssel van dolgunk. A gyakorlatban azonban tapasztalni lehet, hogy inkább alacsony, mint magas. A mai új- és villanyautók közös nevezője lassacskán akár a hátsót uraló egybefüggő lámpatest is lehetne, szerintem az EQC-nek legalább annyira jól áll, mint mondjuk az A7-es Audinak.

A Mercedes EQC diffúzort imitáló műanyag burkolata aranyos, a többi kivitelnél például egy króm csíkkal igyekeztek kipufogóra emlékeztető formát biggyeszteni az autó hátsójára. Ha már a C-oszlop környékét jellemeztem, Volkswagenes eljárással a Mercedes jelet kifelé fordítva nyílik az 500 literes csomagtér elektromos ajtaja. A csomagtartó egyébként kicsivel több is lehet, mint 500 liter az aljzattal együtt, ahová a töltőkábelek hajtogathatók be.

A külsőre szerintem nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy megosztó, a beltér viszont szinte kivétel nélkül mindenkit magával ragad mercedeses stílusjegyeivel. Az ülésállító klasszikus módon az ajtópanelen lett elhelyezve, ahogyan a fűtés- és szellőztetés kapcsológombjai is. A bordázott rész viszont rendhagyó tulajdonsága az autónak, de nekem tetszett, szerintem eleganciát sugall.

Vajon a Mercedes a beltérben is hozza a tőle elvártat?

A rosegold árnyalatú befúvók bár kontrasztosak, de ízlésesek, a platinafehér gyöngy/fekete Nappa bőr üléskárpit letisztultságra utal. Viszont a zongoralakkal szerintem kicsit túlzásba estek. Az ülések tisztán tartása hosszútávon macerás és nehézkes lehet, éppen ezért nem biztos, hogy én ilyen világos szín mellett döntenék. Kényelemről és minőségről szerintem nem is muszáj szót ejteni, hiszen valamilyen szinten egy prémiumautótól ezek elvárt tulajdonságok, amelyek természetesen adottak voltak az EQC-ben is.

Felszereltségben és kényelmi funkciókban egyaránt erős a Mercedes EQC. A csomagtér lábelhúzással is nyitható, a külső visszapillantók elektromosan behajthatók, a belsővel együtt automatikusan sötétednek. Továbbá Kulcsnélküli indítás, többzónás klíma, esőszenzoros ablaktörlő, navigáció, adaptív tempomat és távfényasszisztens, parkolási asszisztens és 360 fokos kamera gondoskodik a minél stresszmentesebb és élvezetesebb autózásról. Az ülésfűtés azonban itt nem a megszokott helyen, hanem az ajtóba ágyazva állítható, mutatom:

A prémium autógyártó úgynevezett MBUX multimédiás rendszere három helyről vezérelhető, a képe gyönyörű és esetemben csak egyszer-kétszer lassult be. A beállításokat végezhetjük a könyöklő előtti touchpadről, érintéssel a középkonzol kijelzőjéről, ami iszonyat ujjlenyomatmágnes. Emellett a multifunkciós bőrkormány gombjairól és tapipadjáról is vezérelhetünk egy-két dolgot.

A touchpadhez bizonyára idő kell, mire az ember megszokja, de azt gondolom, nem lehetetlen. Ugyanakkor, ha rosszabb minőségű útra érkezel, mindegy, hogy a kijelzőt tapizod-e vagy a padot, könnyen félre lehet klikkelni a menüben. Szeretem, ha vannak fizikai gombok is egy autóban, ebből a szempontból például egy Tesla sosem lesz a kedvencem. Viszont ebben az SUV-ben szerencsére a klímavezérlő és még egy-két dolog megmaradt mechanikusnak. Szórakoztató jellegű tulajdonság, hogy módosíthatunk a digitális műszerfal megjelenésén és, hogy 6-féle szín közül lehet válogatni hangulatvilágítás gyanánt.

Tesztünk folytatódik a következő oldalon.